{"id":12243,"date":"2020-11-16T19:52:35","date_gmt":"2020-11-16T18:52:35","guid":{"rendered":"https:\/\/semmelweis.hu\/szinapszis\/?p=7411"},"modified":"2020-11-16T19:52:35","modified_gmt":"2020-11-16T18:52:35","slug":"gyonyoru-olyan-gyonyoru-volt-es-megis-olyan-szomoru-mint-egy-hervado-oszi-liget-mely-csupa-szin-es-megis-csupa-hervadas-csordultig-szinekkel-es-megis-szinultig-halallal-tele","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/2020\/11\/16\/gyonyoru-olyan-gyonyoru-volt-es-megis-olyan-szomoru-mint-egy-hervado-oszi-liget-mely-csupa-szin-es-megis-csupa-hervadas-csordultig-szinekkel-es-megis-szinultig-halallal-tele\/","title":{"rendered":"\u201eGy\u00f6ny\u00f6r\u0171, olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, \u00e9s m\u00e9gis olyan szomor\u00fa, mint egy hervad\u00f3 \u0151szi liget, mely csupa sz\u00edn, \u00e9s m\u00e9gis csupa hervad\u00e1s, csordultig sz\u00ednekkel \u00e9s m\u00e9gis sz\u00edn\u00fcltig hal\u00e1llal tele.\u201d"},"content":{"rendered":"

Szerkeszt\u0151: B\u00e1novics Zs\u00f3fi<\/span><\/em><\/span><\/p>\n

 <\/p>\n

\u201eGy\u00f6ny\u00f6r\u0171,<\/span>
<\/span>olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, \u00e9s m\u00e9gis<\/span>
<\/span>olyan szomor\u00fa, mint egy hervad\u00f3<\/span>
<\/span>\u0151szi liget, mely csupa sz\u00edn,<\/span>
<\/span>\u00e9s m\u00e9gis csupa hervad\u00e1s,<\/span>
<\/span>csordultig<\/span> sz\u00ednekkel \u00e9s m\u00e9gis<\/span>
<\/span>sz\u00edn\u00fcltig hal\u00e1llal tele.\u201d<\/span><\/span><\/p>\n

\u00a0Pilinszky J\u00e1nos: Kalandoz\u00e1s a t\u00fck\u00f6rben (1974) c. mes\u00e9j\u00e9b\u0151l val\u00f3 id\u00e9zet<\/span><\/em><\/span><\/p>\n

Megint itt lyukadtam ki.<\/span><\/p>\n

Meg sem k\u00e9ne lep\u0151dn\u00f6m azon, hogy \u00fajra egy olyan helyen vagyok, ahova mindig veled j\u00e1rtam. Persze akkor eg\u00e9szen m\u00e1s hangulatba vontad az eg\u00e9szet, nem volt minden ennyire s\u00f6t\u00e9t, \u00e9rted m\u00e9g a nap is kis\u00fct\u00f6tt. Van egy ilyen tulajdons\u00e1god: egyszer\u0171en k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9 teszed az egy\u00e9bk\u00e9nt eg\u00e9szen \u00e1tlagos dolgokat, de pr\u00f3b\u00e1lok nem gondolni erre a t\u00e9nyre, mert t\u00e9nyleg t\u00fal vagyok rajtad, \u00e9s milyen szerencse, hogy m\u00e1r nem is gondolok r\u00e1d. B\u00e1r b\u00e1tors\u00e1gom sosincs t\u00e9ged elh\u00edvni, mindig hagyok helyet magam mellett, h\u00e1tha meg\u00e9rkezel. Ennek az es\u00e9lye kevesebb a null\u00e1n\u00e1l, de eg\u00e9szen megszoktam, hogy ha r\u00f3lad van sz\u00f3, a dolgok \u00e1ltal\u00e1ban \u00e1tmennek m\u00ednuszba. Ha itt lenn\u00e9l, most biztos \u00f3d\u00e1kat zengen\u00e9l a s\u00e1rgul\u00f3 falevelek \u00e9s a naps\u00fct\u00e9s harm\u00f3ni\u00e1j\u00e1r\u00f3l, \u00e9s \u00e9n csillog\u00f3 szemekkel hallgatn\u00e1m v\u00e9gig. Nem az\u00e9rt, mert annyira lek\u00f6t, sokkal ink\u00e1bb miattad. Szeretem n\u00e9zni, ahogy teljesen megv\u00e1ltozik az arckifejez\u00e9sed, mikor arr\u00f3l besz\u00e9lsz, amit fenntart\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl szeretsz.<\/span><\/p>\n

Az \u0151sz a kedvenc \u00e9vszakom, t\u00e9nyleg nem miattad. Egyed\u00fcl pont annyira szeretem a falevelek illat\u00e1t \u00e9s az es\u0151 tompa kopog\u00e1s\u00e1t az ablakon, mint veled. Kiv\u00e9teles volt\u00e1l, vagy tal\u00e1n csak annak hittelek, azonban hamar r\u00e1\u00e9bresztett\u00e9l, hogy kiv\u00e9telek m\u00e1rpedig nincsenek, \u00e9s m\u00e9g ha lenn\u00e9nek is, csak arra j\u00f3k, hogy er\u0151s\u00edts\u00e9k a szab\u00e1lyt. B\u00e1r pontosan tudtam m\u00e1r akkor, hogy neked \u00e9n is csak az a bizonyos valami voltam. Valami, amit musz\u00e1j, valami, amit \u00e9pp kellett, valami, amit nem sz\u00edvesen, de az\u00e9rt m\u00e9gis, valami, amit csak \u00fagy. Mert mi\u00e9rt ne. Mert nincs m\u00e1s, mert pont \u00e9n voltam ott. Mert \u00e9pp nem volt m\u00e1s dolgod. Mert sz\u00e9p a mosolyom, de nem fog meg \u00fagy igaz\u00e1n. De att\u00f3l m\u00e9g sz\u00e9p. Mert kedves vagyok, de nem igaz\u00e1n az, amit keresel. De att\u00f3l m\u00e9g kedves. \u00c9s h\u00e1t kellett valami. Valami, ami nem \u00e9n vagyok. Igaz\u00e1n mondhattad volna, hogy ak\u00e1rh\u00e1nyszor egy\u00fctt voltunk, m\u00e1sra gondolt\u00e1l. Tudom, hogy nem szeretsz magadr\u00f3l besz\u00e9lni, de ennyi m\u00e9g pont belef\u00e9rt volna, t\u00e9nyleg. Igaz, \u00e9n is elhallgattam el\u0151led n\u00e9h\u00e1ny dolgot, de m\u00e9gis, hogy kellett volna k\u00f6z\u00f6ln\u00f6m azt a meg\u00e9rz\u00e9st, hogy ha oda\u00e1ll\u00edtan\u00e1nk az \u00e9n lelkem \u00e9s a te lelked egy t\u00fck\u00f6r el\u00e9, egym\u00e1s kik\u00f6p\u00f6tt m\u00e1sai lenn\u00e9nek? Tudtam, hogy te eg\u00e9szen m\u00e1sr\u00f3l v\u00e9lekedt\u00e9l hasonl\u00f3an, egyszer majdnem elsz\u00f3ltad magad, \u00e9s m\u00e1r ett\u0151l olyan b\u0171ntudattal keveredett b\u00e1nat \u00fclt ki az arcodra, hogy m\u00e9g \u00e9n is elhittem, hogy sajn\u00e1lod. Ut\u00e1na megint \u00fagy tett\u00e9l, mintha szeretn\u00e9l, de minden cselekedetedb\u0151l csak a megb\u00e1n\u00e1s s\u00fct\u00f6tt. Azon a d\u00e9lut\u00e1non az is felt\u0171nhetett volna, hogy a kellet\u00e9n\u00e9l t\u00f6bbet b\u00e1mult\u00e1l a semmibe.<\/span><\/p>\n

Jelek ugyan m\u00e1r kezdett\u0151l fogva voltak, de sz\u00e1nd\u00e9kosan nem vettem \u0151ket figyelembe. \u00dcltem a kedvenc k\u00e1v\u00e9z\u00f3mban egyszer, toll a kezemben; \u00edrni akartam r\u00f3lad, neked. Elkalandoztak a gondolataim, mint \u00e1ltal\u00e1ban, ha \u00e9pp t\u0151led vagyok megr\u00e9szeg\u00fclve. A j\u00f6v\u0151nk\u00f6n merengtem, sejtve, hogy sosem j\u00f6n el. \u00c9szre sem vettem, hogy k\u00f6zben szinte az eg\u00e9sz pap\u00edrt feket\u00e9re sz\u00edneztem. Nem a toll hib\u00e1ja volt, hogy a j\u00f6v\u0151nk \u00e9js\u00f6t\u00e9t m\u00e9regk\u00e9nt vet\u00fclt a pap\u00edrra. Ak\u00e1r elengedhettelek volna hamarabb, de ink\u00e1bb t\u00f6lt\u00f6ttem veled m\u00e9g egy kis id\u0151t. A szenved\u00e9s \u00edgy is, \u00fagy is ugyanolyan ut\u00e1na, ink\u00e1bb haszn\u00e1lj ki m\u00e9g egy kicsit, legal\u00e1bb addig is veled lehetek. Persze az, hogy te mutattad meg, milyen sz\u00e9p lehet az elm\u00fal\u00e1s, nem jelenti, hogy egyb\u0151l te jutsz eszembe mindenr\u0151l. M\u00e1r elfelejtettelek, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben is, milyen szerencse, hogy m\u00e1r nem is gondolok r\u00e1d.<\/span><\/p>\n

A rakparton tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1lva sem te jutsz eszembe, fel sem mer\u00fcl el\u0151ttem a k\u00e9p, hogy pontosan enn\u00e9l a padn\u00e1l annyira siker\u00fclt megnevettetnem t\u00e9ged, hogy k\u00e9tr\u00e9t g\u00f6rnyedve kapaszkodt\u00e1l bel\u00e9m. Azt hiszem, ekkor m\u00e1r tudtam, hogy szeretlek, de sosem akartam kimondani. F\u00e9ltem a szavak s\u00faly\u00e1t\u00f3l, pedig te m\u00e1r an\u00e9lk\u00fcl is nagyon r\u00e9g tudtad. Tal\u00e1n m\u00e9g el\u0151ttem r\u00e1j\u00f6tt\u00e9l. Te vagy az egyetlen, akit ennyire meg tudtam nevettetni. Ut\u00e1na t\u0171n\u0151d\u0151 mosollyal n\u00e9zt\u00e9l r\u00e1m, akkor hirtelen megint \u00fagy \u00e9reztem, hogy ha val\u00f3ban akarn\u00e1l, te is tudn\u00e1l szeretni engem. Azt\u00e1n legal\u00e1bb sz\u00e1zszor elmondtad, hogy nem ismerlek igaz\u00e1n, de az egy percre sem \u00f6tl\u00f6tt fel benned, hogy tal\u00e1n \u00e9pp te nem ismered saj\u00e1t magad. Lehet, hogy az t\u00fal ironikus lett volna, \u00e9s te nem szeretted az ir\u00f3ni\u00e1t. Nem \u00e9rtetted, de ezt sosem vallottad be.<\/span><\/p>\n

Ha akkor sejtettem volna, hogy mi lesz a v\u00e9ge, egy kicsivel tov\u00e1bb maradok, de nem akartam m\u00e9g egyszer egyed\u00fcl \u00e9bredni \u00e9s r\u00e1d\u00f6bbenni, hogy helyetted megint csak az \u00fcres szavaid fek\u00fcdnek mellettem. De ez sem sz\u00e1m\u00edt, hiszen m\u00e1r nem is gondolok r\u00e1d. Csakhogy v\u00e9gre ide\u00e9rtem. Ha nem felejtettelek volna el r\u00e9g, most eszembe jutna, hogy itt l\u00e1ttalak meg el\u0151sz\u00f6r. Nem volt szerelem els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra, nem is lehetett volna, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag olyan nem l\u00e9tezik.<\/span><\/p>\n

Akik ezt mondj\u00e1k, biztos nem tal\u00e1lkoztak m\u00e9g veled.<\/span><\/p>\n

Most ugyan f\u00faj a sz\u00e9l, \u00e9s egy kicsivel hidegebb van, de a meghaln\u00e9k \u00e9rted – \u00e9rz\u00e9s \u00e9pp annyira bennem van, mint mikor el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztunk. Tal\u00e1n ez a baj az \u00e9rz\u00e9sekkel. M\u00e9g akkor is maradnak, ha m\u00e1r k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve k\u00e9rj\u00fck \u0151ket, hogy menjenek. \u00c1thajolok a korl\u00e1ton. Innen nem t\u0171nik olyan m\u00e9lynek. Ism\u00e9t bel\u00e9m has\u00edt, hogy nem \u00e9lhetek ezent\u00fal folyamatosan att\u00f3l rettegve, hogy mikor bukkansz fel \u00fajb\u00f3l egy \u00e1lmomban. Nincs nagyon mit m\u00e9rlegelni, ahogy \u00e1tlend\u00fcl\u00f6k rajta, az elhat\u00e1roz\u00e1s ugyanolyan sziklaszil\u00e1rd. M\u00e1r csend van, nem csak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, bennem is. Megrekedtek a szavak.<\/span><\/p>\n

Nem jutsz eszembe, ahogy zuhanok. Van benne egyfajta k\u00fcl\u00f6nleges sz\u00e9ps\u00e9g, ahogy benned is, de m\u00e1r ha akarn\u00e9k, sem tudn\u00e9k r\u00e1d gondolni. Nem is baj, hisz kell valami. Valami, ami v\u00e9gre nem te vagy. Nem b\u00e1nok meg semmit, mik\u00f6zben darabokra hull mindaz, amit eddig \u00e9letnek hittem \u00e9s vallottam.<\/span><\/p>\n

Elv\u00e9gre te mutattad meg, milyen csod\u00e1latos lehet az elm\u00fal\u00e1s.<\/span><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Megint itt lyukadtam ki.
\nMeg sem k\u00e9ne lep\u0151dn\u00f6m azon, hogy \u00fajra egy olyan helyen vagyok, ahova mindig veled j\u00e1rtam. Persze akkor eg\u00e9szen m\u00e1s hangulatba vontad az eg\u00e9szet, nem volt minden ennyire s\u00f6t\u00e9t, \u00e9rted m\u00e9g a nap is kis\u00fct\u00f6tt. Van egy ilyen tulajdons\u00e1god: egyszer\u0171en k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9 teszed az egy\u00e9bk\u00e9nt eg\u00e9szen \u00e1tlagos dolgokat, de pr\u00f3b\u00e1lok nem gondolni erre a t\u00e9nyre, mert t\u00e9nyleg t\u00fal vagyok rajtad, \u00e9s milyen szerencse, hogy m\u00e1r nem is gondolok r\u00e1d.<\/p>\n","protected":false},"author":101958,"featured_media":7412,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[505],"tags":[],"class_list":["post-12243","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-szinapszis"],"acf":[],"publishpress_future_action":{"enabled":false,"date":"1970-01-01 01:00:00","action":"","terms":[],"taxonomy":"","browser_timezone_offset":0},"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/12243","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/users\/101958"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=12243"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/12243\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/media\/7412"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=12243"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=12243"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/semmelweis.hu\/hok\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=12243"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}