![\"\"](\"https:\/\/semmelweis.hu\/hirek\/files\/2017\/06\/RS63185_IMG_6642-scr-1.jpg\")
<\/a>\u201eAz ideg\u00e9lettan mondhatjuk, hogy velem egy\u00fctt n\u0151tt fel. Mikor 1948-ban elkezdtem oktatni az \u00c9lettani Int\u00e9zetben, a mai t\u00e9nyanyag egy-k\u00e9t sz\u00e1zal\u00e9k\u00e1t ismert\u00fck, \u00e9s a folyamat v\u00e9g\u00e9t ma sem l\u00e1tjuk\u201d \u2013 fogalmaz dr. Fony\u00f3 Attila. Az \u00dcnnepi K\u00f6nyvh\u00e9tre megjelent \u201eFelfedez\u0151 \u00faton az idegsejtek vil\u00e1g\u00e1ban\u201d c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9t egyfajta fejl\u0151d\u00e9st\u00f6rt\u00e9netnek tartja, azt szerette volna bemutatni, hogy az 1890-ben elkezd\u0151d\u00f6tt megismer\u00e9si folyamat hogyan fejl\u0151d\u00f6tt napjainkig, \u00e9s a nagy egy\u00e9nis\u00e9gek milyen m\u00e9rt\u00e9kben r\u00e9szesei ennek. A k\u00f6nyv egyik f\u0151 \u00fczenete, hogy a k\u00f6zv\u00e9leked\u00e9ssel ellent\u00e9tben az idegsejtek nem egyform\u00e1k, feltehet\u0151en legal\u00e1bb ezer k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 l\u00e9tezhet, \u00e9s ezek nagy v\u00e1ltozatoss\u00e1got mutatnak az idegrendszeren bel\u00fcl \u2013 foglalta \u00f6ssze a professor emeritus. \u00a0\u00a0<\/p>\nMint dr. Fony\u00f3 Attila \u2013 akinek nev\u00e9hez t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt az eddig h\u00e9t kiad\u00e1st meg\u00e9lt \u201eAz orvosi \u00e9lettan tank\u00f6nyve\u201d is f\u0171z\u0151dik \u2013 honlapunknak adott interj\u00faj\u00e1ban elmondta: kifejezetten nem tank\u00f6nyv m\u0171faj\u00fa k\u00f6nyvet szeretett volna \u00edrni. A sz\u00f6veget eredetileg k\u00f6nnyedebbnek tervezte, de a t\u00e9nyanyag s\u0171r\u0171s\u00e9ge ezt nem engedte meg, viszont felfedez\u00e9st\u00f6rt\u00e9neti \u00e9rdekess\u00e9gekkel igyekezett mindezt oldani. Az \u00e9lettanon bel\u00fcl a neurobiol\u00f3gia a tank\u00f6nyv\u00edr\u00e1s sor\u00e1n kezdte el jobban \u00e9rdekelni, \u00e9s egy ezzel kapcsolatos k\u00f6nyv meg\u00edr\u00e1sa \u00faj kih\u00edv\u00e1st jelentett sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n
Dr. Fony\u00f3 Attila egy\u00e9bk\u00e9nt \u00e9ppen hetven \u00e9ve, 1947-ben kezdett dolgozni az \u00c9lettani Int\u00e9zetben. Mint visszaeml\u00e9kezett, mindig is elm\u00e9leti int\u00e9zetbe szeretett volna ker\u00fclni, a szigorlat ut\u00e1n jelentkezett, \u00e9s azt\u00e1n ott is \u201eragadt\u201d. Egy kisebb kit\u00e9r\u0151t tett 1960-ban az akkor alakult K\u00eds\u00e9rleti Kutat\u00f3 Laborat\u00f3riumba (ez a mai Klinikai K\u00eds\u00e9rleti Kutat\u00f3- \u00e9s Hum\u00e1n \u00c9lettani Int\u00e9zet), \u00e1m itt is folytatta az \u00e9lettan oktat\u00e1s\u00e1t. 1981-ben az \u00c9lettani Int\u00e9zetbe igazgat\u00f3k\u00e9nt t\u00e9rt vissza. \u201eAz \u00faj int\u00e9zetben, majd az \u00c9lettani Int\u00e9zetbe val\u00f3 visszat\u00e9r\u00e9semkor is mindig arra t\u00f6rekedtem, hogy hozzak valami \u00fajat az \u00e9lettan tan\u00edt\u00e1s\u00e1ba. Szeretem a kih\u00edv\u00e1sokat, \u00e9s nekem mindig fontos volt, hogy valami \u00fajat csin\u00e1lhassak\u201d \u2013 eml\u00e9kszik vissza.<\/p>\n