Nem csak fiatal orvosok, rezidensek, hanem végzős orvostanhallgatók is részt vehetnek a Rezidens Szalon rendezvényein dr. Szél Ágoston javaslatára. A Semmelweis Egyetem rektora az aktuális rendezvény megnyitóján kiemelte egyrészt az orvosi hivatás komplexitását, a tudományos kutatás jelentőségét és a folyamatos tudásbővítés, továbbképzés szükségességét. Megemlítette a „serendipity” kifejezést is, amit egy szóban szinte lehetetlen magyarra fordítani. „Serendipity”-nek azt a jelenséget nevezik, amikor például egy tudományos felfedezésben a szerencsének, a véletlennek is szerepe van.Dr. Szél Ágoston felhívására, mely szerint a Rezidens Szalon részvevői próbálják meg egy szóban a „serendipity” kifejezést magyarra lefordítani, tökéletes válasz nem érkezett (a jobbak közé tartozók: Newton-alma, Fleming-látás, szerencselelet).
A Rezidens Szalon újfajta, komplex oktatási formát jelent: a mindennapi gyakorlatban fontos differenciáldiagnosztikai és tudományos ismereteket egy képzőművészeti rész követi, érzékeltetve az orvosi hivatás sokszínűségét. A rendezvény ötlet- és házigazdája dr. Veres Gábor, az I. Sz. Gyermekklinika docense.
A Rezidens Szalon előadásainál az is rendhagyó, hogy nincs „slide show és power point”, de van egy tábla, ahová az előadó pár fontos szót és gondolatot felírhat a hallgatóságnak. Így érthető, hogy az előadó számára „emberpróbáló” a feladat, hiszen nem elég csak felolvasni a monitorról a szöveget. A Rezidens Szalonon idősebb kollégák is részt vesznek, akik az adott problémakörben olyan fontos gondolatokat adnak át a fiataloknak, amely pályafutásuk során fontos volt, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy a kórismézés folyamatában hol vannak olyan pontok, ahol hibázni lehet, „el lehet csúszni” a diagnosztikában.
A Rezidens Szalon témája ezúttal az intenzív terápia volt. Dr. Tóth-Heyn Péter, az I.Sz. Gyermekklinika Intenzív osztályának vezetője összegezte a témával kapcsolatos legfontosabb újdonságokat, majd dr. Lódi Csaba ismertette az Akut Respirációs Distressz szindrómát. Dr. Tóth-Heyn Péter kiemelte, hogy az intenzív terápiára szoruló kritikus állapotú betegek ellátása során gyakran érvényesül az a jelenség, hogy az ellátó orvos a hatékonyabb terápia érdekében „a jóból több = nagyon jó” elvet érvényesíti. Egyik jellemző példaként a szeptikus shock ellátása során alkalmazott folyadék-bólusok említhetők. Itt a kezdő orvos általában inkább óvatos, és alulbecsüli az igényeket. A terápiás elvekben jelenleg szereplő, a napi folyadékszükséglet akár 60-120%-át is kitevő egy órás folyadék-lökés nem régi evidencia. Még rövidebb időre tekint vissza annak felismerése, hogy ennek a folyadéktöltésnek eredményeként kialakuló túltöltés szintén rontja a betegség kimenetelét, úgyhogy egyre inkább az időben történő folyadék csökkentésen kell gondolkozni. Ez már-már odáig jut, hogy esetleg a szeptikus betegek jelentős részén segíthetnének az extra-korporális technikák, de ezt a hozzáállást jelenleg szintén a túlkapások között kell számon tartani.
Második példa a szénhidrát anyagcserezavarok intenzív osztályos kezelésében végbement szemléletváltozás. A kezdetben fiziológiás adaptációnak tekintett stressz hiperglikémia mortalitást növelő hatásának felismerése után rövid idővel megjelentek az intenzív inzulinkezelés hasznosságát hirdető eredmények. A korai sikerek után egyre több kétely merült fel a vércukor normalizálását célzó törekvéssel kapcsolatban, egészen odáig, hogy jelenleg bizonyítékok szólnak amellett, hogy az intenzív inzulinkezelés növelheti a mortalitást, aminek hátterében a törvényszerűen jelentkező iatrogen hipoglikémia állhat. Hasonlóan, a fokozott kalóriabevitel kezdeti jótékony hatása után kiderült, hogy a döntően intravénásan bevitt, túlzott mennyiségű energia szintén növeli a mortalitást. Tehát itt is a legjobb az arany középút, mégpedig lehetőség szerint enterális úton.
A szakmai programot Fertőszögi Péter művészettörténész követte a Kogart Házból. Szokásához híven érdekfeszítő előadást tartott a Szalon közel 100 részvevőjének a „Középkor internetjéről”, vagyis a fametszetekről, rézkarcról és a kőnyomatról. A programot a hagyományosnak mondható bórkóstolás követte a Semmelweis Egyetem díjnyertes borai közül kóstolhattak meg néhányat a résztvevők.
A Rezidens Szalon dr. Veres Gábor gondolatával zárult: egy távol-keleti múzeumban összesen 23 kiállítási tárgyat helyeztek el. Valamennyit egy szobrász készítette, jádekőből kifaragott, felbecsülhetetlen értékű, örök érvényű alkotások. Gondolatébresztő módon a szobrász nevét a padlóra hintett homokrétegbe rajzolták be, utalva arra, hogy mindig a mű és az alkotás örök…
Forrás: dr. Veres Gábor
Fotó: attekovacs.com
SzZs