SZÁZ ÉVES AZ ANATÓMIAI ÉPÜLET

(Írta: Dr. Réthelyi Miklós egyetemi tanár)

A 100 éves Anatómiai Épületben a beköltözéstől kezdve két intézet működött. Noha az intézetek nevei gyakran változtak, létüknek értelme folyamatosan ívelt át egy évszázadot: oktatni a tudásra kíváncsi hallgatókat és kísérletes munkával oltani az emberi test szerkezete iránt érdeklődő kutatók kíváncsiságát.
A következő oldalakon a jelenlegi Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet sorsát és az ott dolgozók életét, munkásságát szeretném bemutatni.

Az évszázadnyi idő Mihalkovics Géza irányításával kezdődött, ahonnan Lenhossék Mihály, Kiss Ferencz és Szentágothai János vezetésével jelzett szakaszokkal jutunk el napjainkig. Emlékük felidézése, munkásságukra történő visszapillantás történjen a közvetlen vagy közvetett utódok szavaival, írásaival.
Induljon a visszaemlékezés az épület történetével, ahogy azt Szentágothai János leírta.

A SEMMELWEIS ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM ANATÓMIAI ÉPÜLETÉNEK ÉS TANSZÉKEINEK TÖRTÉNETE

Az 1769-ben Nagyszombatban megalapított, majd 1777-ben Budára és végül 1784-ben Pestre áttelepített Orvostudományi Fakultás (1951-ben vált el a Budapesti Tudományegyetemtől és vált önálló Orvostudományi Egyetemmé) egyetlen tanszéke az anatómiai, amely az alapítás óta változatlanul megtartotta jogfolytonosságát. Minden más tantárgynak érthető módon át kellett alakulnia az orvosi tudományok kétszáz éves fejlődése során.

Az anatómia első tanára 1770-1790 években Trnka Vencel volt. A fakultás első másfél évtizedében a tárgy szemléltető és gyakorlati oktatásáról alig lehetett szó. Csupán 1784 után javult a helyzet valamelyest, amikor a Pestre telepített fakultás a Hatvani (mai Kossuth Lajos) utca és az Újvilág utca sarkán levő volt jezsuita rendi kolostorban helyezkedett el. Itt az anatómia oktatására egy "theatrum anatomicum" állt rendelkezésre (boncolások bemutatására is szolgáló előadóterem) két munkaszoba és két "csontfőző helyiség". Négy szobában helyezték el az egyetemnek II. József császár által adományozott anatómiai és sebészeti műtéttani viaszmodell-sorozatot.

Sajnos később a tudományos és oktatási érdeklődés elfordulván a szemléltetés eme formájától, a Fontana által Firenze-ben készített modellek szakszerű kezelés és felügyelet hiányában részben elkallódtak, részben leromlottak, végül Budapest ostroma során 1944-45 telén nagy részük elpusztult. A néhány megmaradt viaszmodell - szerencsére köztük a szakszempontból és művészi kivitelezés tekintetében legértékesebb, a női test nyirokér rendszerét ábrázoló modell megmenekült a pusztulástól - méltó elhelyezést kapott a Semmelweis Ignác szülőházában (Budapest, I., Apród utca 1/3) berendezett Orvostörténeti Múzeumban.

1790-1858 években az anatómiát Szening János (1790-1806), Rácz Sámuel (1806-1807), Stáhly Ignác (1808-1834) és Csausz Márton (1834-1858) oktatták még mindig a Hatvani utcában rendelkezésre álló kezdetleges körülmények között. Az anatómia oktatásában és tudományos művelésében fordulatot jelentett Lenhossék József kinevezése a tanszék élére 1859-ben. Lenhossék József (1818-1888) a hazai orvostudományunknak három nagy orvost adó "Lenhossék dinasztia" középső tagja, Lenhossék Mihály Ignác Magyarország "protomedicus"-ának és az "élettan-felsőbb anatómia", kórtan, valamint gyógyszertan kiváló tanárának (az 1808-1821 években) fia, külföldön elsősorban Bécsben - sajátította el az anatómia tudományát az ugyancsak magyar származású Hyrtl mellett. Magyarországra visszatérve előbb Kolozsvárt lett az anatómia tanára, majd 1859-ben került Budapestre. Az akkori időben korszerű szellemben modernizálta az anatómia oktatását és kutatását. Ő vetette meg a budapesti Anatómiai Intézet nagyértékű múzeumának alapjait. Különösen az érrendszerről és a központi idegrendszerről készített számos tudománytörténeti jelentőségű preparátuma még ma is az intézet birtokában van.

Lenhossék József tervei alapján készült el 1878-ban a VIII. Üllői út 26. belső klinikai tömb keretében az első korszerű anatómiai intézet. Az anatómia oktatásának ez az épület azonban csak húsz évig adhatott otthont, mert a növekvő hallgatói létszám és a fejlődő tudományos és oktatási igények az épület kereteit túlnőtték. Az Üllői u. 26. telepi Anatómiai Épületet akkor átalakították a kórbonctan céljára és ma is ez az egyetem I. sz. Kórbonctani Intézete. Ekkor épült fel (1897-98), nagyobbára Mihalkovics Géza tervei nyomán, a mai anatómiai épület a IX. Tűzoltó u. 58. sz. alatt. Ez az épület akkoriban világviszonylatban is talán a legmodernebb anatómiai intézet volt.

Nagyvonalú tervezését bizonyítja, hogy jelenleg, több mint 70 év után kevés belső alakítással és a most már szükségessé váló teljes, főleg épületgépészeti rekonstrukcióval az épület még igen jól megfelelhet akár több évtizedre is a korszerű követelményeknek.

Még Lenhossék József életében 1882-ben a tanszéket megosztották I. és II. anatómiai intézetté, a II.sz. intézetet előbb Mihalkovics Géza vette át, majd Lenhossék József halála után ő átkerült az I.sz. tanszékre és a II.sz. tanszéket Thanhoffer Lajos foglalta el. Mihalkovics Géza a fejlődéstan nemzetközi elismertségű művelője volt, Thanhoffer Lajos kiváló hisztológus. Sajnos Mihalkovics aránylag fiatalon, 1899-ben meghalt és Thanhoffer 1908-ban visszavonult. Az I.sz. tanszéken Mihalkovics Géza utóda a Lenhossék dinasztia utolsó és egyben legkiválóbb tagja Lenhossék Mihály (1863-1937) lett, a II. tanszéken Thanhoffer utóda Tellyesniczky Kálmán a sejttan és a művészeti bonctan kiváló művelője. Lenhossék Mihály az idegrendszer finomabb szerkezetének kutatójaként szerzett maradandó világhírnevet. Tellyesniczky 1930-ban vonult vissza, Lenhossék Mihály 1934-ben vonult nyugalomba.

Az 1933-34 években a két eredetileg az egész anatómia párhuzamos oktatására berendezett tanszéket átalakították oly módon, hogy az I. sz. intézetből Kiss Ferenc igazgatása alatt az anatómiát és tájbonctant oktató tanszék és a II. sz. intézetből Huzella Tivadar igazgatása mellett egy biológiát-szövettant és fejlődéstant oktató tanszék lett. Ez a szervezeti forma egészen a közelmúltig (1966) tartotta magát: 1950 óta Törő Imre vezette a különvált orvosi biológiai és szövettani fejlődéstani tanszéket és az 1961-ben nyugalomba vonult Kiss Ferencz helyett az anatómia tanszék élére 1963-ban kinevezett Szentágothai János a legújabban az oktatási reform és az állandósult magas hallgatói létszám indokolttá tette az épület két párhuzamos anatómiai tanszékének visszaállítását. Az eredeti II. sz. tanszék Törő Imre vezetése mellet átmenetileg még az orvosi biológia oktatását is végzi, de ez a fontos orvosi alaptárgy a Nagyvárad téren épülő új Semmelweis Orvostudományi Egyetemi elméleti tömb felépítésével majd önálló elhelyezést nyer. Az I. sz. tanszék az általános orvosi kar hallgatói felének anatómiai oktatása mellett még a fogorvosi kar anatómiai oktatását is ellátja e feladatokra kinevezett professzor közvetlen irányítása mellett. Az anatómiai épület mindkét tanszéke - természetesen a korszerű tudományos igényeknek megfelelő változásokkal - kutatásaiban fenntartja eredeti tudományos tradíciót. Törő Imre akadémikus vezetése mellett a II. sz. tanszék a modern sejttan, a nyirokszervek és a szervezet egyéb sejtes védelmezési mechanizmusai kutatásának fontos centruma. Az I. sz. tanszék (Szentágothai János vezetésével) a két Lenhossék, József és Mihály tudományos tradícióit folytatja mint a hazai agykutatás egyik bázisa. Mindkét tanszék tudományos kutatását a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya támogatja.

Intézetünk igazgatói: