Címke: Pyelonephritis acuta

Heveny vesemedence gyulladás

Betegség meghatározás: Pyelonephritisnek nevezzük a vesemedence bakteriális fertőzés okozta heveny gyulladását.

Előfordulás, hajlamosító tényezők (rizikó faktorok):A heveny vesemedence gyulladás a leggyakrabban felszálló fertőzés következményeként alakul ki, tehát a gyulladást okozó baktériumok a húgyhólyagból, a húgyvezetéken keresztül ”felszállva” jutnak el a veséig. Emiatt leggyakrabban kezeletlen húgyhólyag-gyulladás következtében jelentkezik.
Ezt a visszaáramlást elősegíti, ha a vizelet normális irányú áramlása valamilyen, a vesevezetéken belüli (pl. kő) vagy azon kívüli (pl. állapotosság, daganat) ok miatt megreked, és a vese üregrendszerében a vizelet felhalmozódik, pangás alakul ki. Szintén hozzájárulhat a gyulladás kialakulásához a húgyutakon végzett eszközös beavatkozás, cukorbetegség, vagy olyan állapot (akár anatómiai, akár működésbeli zavar miatt), amikor a beteg nem tudja teljességgel kiüríteni húgyhólyagját, így ott túlnyomással bíró vizeletretenció marad.

Tünetek, panaszok: Legtöbbször heveny húgyhólyag-gyulladásra jellemző tünetek (gyakori és/vagy parancsoló vizelési ingerek, csípő-fájdalmas vizelés) után hirtelen kialakuló magas láz, hidegrázás, vesetáji fájdalom jelentkeznek. Emellett rossz közérzet, gyengeség, hányinger, vagy hányás is gyakori.

Felismerés: A klasszikus klinikai tünetek felismerése mellett vizeletvizsgálat elegendő a diagnózis megállapításához. Képalkotó vizsgálatok (elsősorban ultrahang) az esetleges húgyúti elzáródás, tályog felismeréséhez szükséges.

Fajták, típusok, fokozatok: Ha a betegség hátterében valamilyen arra hajlamosító tényező áll, ”komplikáltnak” nevezzük a vesemedence gyulladását. Komplikáló tényező lehet húgyúti idegentest (kő, katéter), a vizeletürülés zavara (prosztata-túltengés, hólyagműködési zavar) vagy az immunrendszer működészavara (cukorbetegség, szervátültetés után). Amennyiben ilyen körülmény nem áll fenn, általában enyhébb lefolyású, könnyebben kezelhető ”nem komplikált” gyulladásról beszélhetünk. Komplikált pyelonephritis esetén a gyulladás és a komplikáló tényező együttes kezelése nélkülözhetetlen.
Kezeletlen, vagy helytelenül kezelt, súlyos esetben a vesekéregben tályogok alakulhatnak ki, melyek ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal igazolhatók és műtéti megoldást igényelnek.

Nem műtéti / konzervatív kezelés: A heveny – nem komplikált – vesemedence gyulladás esetében antibiotikus kezelésre van szükség, súlyos esetben akár intravénás folyadékpótlással és tüneti terápiával (fájdalom- és lázcsillapítással) kiegészítve.

A vizelettenyésztés eredményének megérkezéséig a helyi kórokozó-viszonyok ismeretén alapuló empirikus – azaz előzetes orvosi tapasztalatokon alapuló – parenterális antibiotikus terápia szükséges, mely általában fluorokinolon, harmadik generációs cefalosporin adását jelenti. Amint a vizelettenyésztés vizsgálat felfedi a kórokozó baktériumot (leggyakrabban Escherichia coli) és annak különböző antibiotikumokra való érzékenységét, ez a kezelés módosítható. Az antibiotikus terápiát még 2-3 lázmentes napig javasolt fenntartani.

Komplikált esetben az antibiotikus kezelés önmagában nem elegendő, magát a komplikáló tényezőt is kezelni kell. Ez leggyakrabban vizelet valamilyen módon a vesemedencéből való elterelését jelenti, vagy a húgyvezetékbe felhelyezett (ún. dupla J) katéterrel, mely a vese és a húgyhólyag között biztosítja az akadálytalan áramlást, vagy a bőrön keresztül a vesemedencébe helyezett katéterrel érhető el.

Műtéti kezelés: Amennyiben a beteg állapota a célzott antibiotikumos kezelés és az esetlegesen szükséges vizeletelvezetés dacára súlyossá válik és szeptikus állapotba kerül, a fertőző gócot meg kell szüntetni. Ez a vese műtéti feltárását és eltávolítását jelentheti.

Megelőzés: Tekintettel arra, hogy az akut vesemedence gyulladás legtöbbször felszálló fertőzés következménye, javasolt az állapotot többnyire megelőző hólyaghurut időben megkezdett, megfelelő antibiotikus kezelése.