Tisztelt Látogató!

A 2015-ös Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Orvos- és Egészségtudományi Szekcióját nyolc év után ismét a Semmelweis Egyetem szervezi, amelyen az orvosi egyetemek élet- és egészségtudományi karainak hallgatói a Tudományos Diákköri Konferenciákon való kiemelkedő szereplésük jutalmaként vehetnek részt.

Az idén mintegy 75 tagozatban megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferencia a legtehetségesebb hallgatók tudományos seregszemléje, az ország legjobbjai adhatnak itt számot munkájukról. A legkiemelkedőbbeket I-II-III. és Pro Scientia díjjal jutalmazzák.

Hány hallgató vesz részt a konferencián?

Az elmúlt évben megváltozott az ezzel kapcsolatos szabályozás. A jól teljesítő medikáknak és medikusoknak egyre nagyobb esélyük van eljutni az országos versenyre, hiszen nyolc év alatt megnégyszereződött a szekció kvótája, vagyis a delegálható hallgatók keretszáma. Így a jövő évi OTDK-n már több mint 600 hallgató versenghet egymással az orvos- és egészségtudományi szekcióban. Vannak, akik a részvételre való jogosultságot már megszerezték az idei intézményi versenyeken, míg a keret másik felét a jövő februári TDK díjazottjai adják.

Ez az alkalom azonban azoknak a hallgatóknak is izgalmas előadásokat tartogat, akik majd csak a jövőben szeretnének közvetlenül bekapcsolódni a tudományos diákköri munkába. Esetleg az is előfordulhat, hogy már el is kezdték azt, de az országos versenyre nem szereztek kvótát.

Mi a sikeres TDK-, illetve OTDK-szereplés titka?

A legfontosabb talán az, hogy a munka érdekes hipotézisen és megfelelő módszerrel kivitelezett tudományos kutatáson alapuljon. Ezt kövesse az összeszedett, strukturált, érthető és jól prezentált előadás. Gyakori hiba, hogy a hallgató mindent el akar mondani, emiatt túlzsúfolttá válnak a diái. Fontos, hogy kiderüljön: a korábbi kutatások eredményeihez képest mi az önálló munka, vagyis az, amit az adott diákkörös maga tett hozzá az anyaghoz.

A jó helyezések elérésén túl milyen hozadéka lehet a versenynek, a diákköri munkának a hallgatók számára?

A világra mindenki valamilyen tehetséggel megáldva születik. Vannak, akik jól sportolnak vagy valamilyen testi erőt igénylő fizikai munkára születtek. Mások a művészetekben kiemelkedőek és finomságukkal más emberek lelkére képesek jó hatást gyakorolni. Megint mások a reáltudományokban vannak otthon és pillanatok alatt képesek az élet bonyolult összefüggéseit egyszerűnek látni, ezzel nyugalmat és rendezettséget árasztva maguk körül. Olyanok is vannak, akik a nyelvekben járatosak és könnyedén teremtenek kapcsolatot idegen népekkel, megértve észjárásukat. A tehetséggel megáldott embertípusok sorát még hosszasan folytathatnám, de bármilyen talentummal vagyunk is megáldva, a legfontosabb, hogy tudjuk: ezzel együtt hatalmas felelősséget is kaptunk a vállunkra.

Mi orvosok például az értelem és a jó tanulási képességek mellett a gyógyításhoz szükséges empátiát is ajándékba kaptuk születésünkkor, ami képessé tesz bennünket arra, hogy a beteg embert ne egy szerelésre szoruló eszköznek, hanem egy érző, gondolkodó, nagyon értékes kincsnek tekintsük, aminek a további sorsa, működése, világra gyakorolt hatása a kezünkben van. A Teremtő hivatásunk művelése során olyan feladattal bíz meg bennünket, amit kimondani is nehéz: asszisztensei lehetünk az élet és halál kérdésében. Olyan eszközöket, lehetőségeket, és ezekkel együtt egy olyan hatalmas felelősséget ad a kezünkbe, amit csakis a legnagyobb alázattal és a megszerezhető legnagyobb tudással lehet vállalni.

Ahhoz, hogy ezt a felelősségteljes hivatást jó szívvel és tiszta lélekkel tudjuk végezni, rengeteg munkára van szükség. Gabriel García Márquezt szeretném itt idézni, aki azt írja búcsúlevelében: „Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” De hát mitől emelkedik ki valaki, ha mindenki más is kiemelkedik? Márquez időtálló gondolata alapján sokkal jobban tesszük, ha megmásszuk azt a meredek hegyet. És lehet, hogy ez nagy erőfeszítést igényel, de amikor a csúcsra érünk, élvezhetjük az elénk tárulkozó csodálatos kilátást, és észrevehetjük az újabb kihívást kínáló megmászandó csúcsokat, amelyek új értelmet adnak az életünknek. Ezeket pedig lentről esetleg meg sem láthattuk volna.

Sok megmászandó hegycsúcsot kívánok minden hallgatónknak, és hozzá kitartó hegymászást, sok erőt!

Prof. Dr. Merkely Béla
a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Tanács elnöke, a XXXII. OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekció ügyvezető elnöke