Betűméret: A A A

Nanomedicina Hálózat


A Hálózat 2009-es létrejöttét a nanotudományok kialakulása, erőteljes fejlődése, és a Semmelweis Egyetemen belüli megjelenése motiválta, továbbá az a felismerés, hogy ezen tudományok hatékony művelésének és oktatásának megfelelő keretet, támogatást, és szükség esetén érdekvédelmet és szabályozást kell biztosítani. 

A hálózat céljai:

  1. Különböző nanotudományi területek integrálása, szakmai határterületek azonosítása, együttműködések hatékonnyá tétele.
  2. Oktatási programok kidolgozása, megvalósítása. Részvétel graduális és posztgraduális oktatási programokban. Tudományos utánpótlásban (PhD képzés) való részvétel.
  3. Hazai és nemzetközi konzorciális pályázatokban való hatékony részvétel.
  4. Periodikus konferenciák szervezése
  5. Kapcsolattartás hazai és nemzetközi tematikus tudományos társaságokkal és szervekkel.
  6. Érdekvédelem és szabályozás specifikus kérdésekben (pl. bio-, kutatás-, nanoetika).
  7. Szabadalmi ügyek elősegítése, és ennek érdekében kapcsolattartás a Technológia Transzfer Irodával.

Felépítés:

A Hálózat a Semmelweis Egyetemen jelenleg és majdan működő nanotudományi tárgyú kutatócsoportok dinamikus szerveződése. A hálózathoz a jövőben újabb kutatócsoportok is csatlakozhatnak. Külső tagként gazdasági társaságok is csatlakozhatnak a hálózathoz. A hálózatot jelenleg felépítő egységek (csoportok, részlegek, központok):

  1. Nanokémia (vezető: Zrínyi Miklós)
  2. Nanobiotechnológia (vezető: Kellermayer Miklós)
  3. Nanomedicina (vezető: Szebeni János)
  4. Nanotudomány (vezető: Rosivall László)

Az egységek a Semmelweis Egyetem szervezeti strukturájába önállóan is integráltak. A jelenlegi esetben: Nanokémia és Nanobiotechnológia a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézethez,  Nanomedicina Kutatási és Oktatási központ a Kórélettani Intézethez.

Működés:

A Hálózat a Semmelweis Egyetem költségvetési forrásaiból származó önálló költségvetéssel nem rendelkezik, ugyanakkor pályázati tevékenységet folytathat.
A Hálózat irányítását Igazgató Tanács végzi, amely a csoportok vezetőiből áll.
A Hálózat működéséről évente beszámolót készít a Semmelweis Egyetem Rektora részére.

Kutatási területek:

A nanotechnológiától a mesterséges biológiai szövetekig terjedő kutatás-fejesztési témák az orvostudomány világszerte egyik legintenzí­vebben vizsgált innovációs területei közé tartoznak. A nanotechnológia az a tudomá­nyos és fejlesztési terület, amelyben a termé­szet 1 nanométertől 100 nanométerig terjedő mérettartományba eső részét vizsgáljuk és manipuláljuk, továbbá figyelembe véve, hogy ebben a mérettartományban különleges je­lenségek és tulajdonságok jelennek meg, ilyen méretű részecskék alapjain speciális alkalma­zásokat fejlesztünk. Ilyen alkalmazások közé tartoznak például az intelligens gyógyszervi­vő vagy célbajuttató rendszerek, amelyek képesek becsomagolt vegyületadagokat szállítani, és azokat csak bizonyos feltételek teljesü­lése után felszabadítani. Az egyik legígérete­sebb lehetőség liposzómák gyógyszerhordozóként való felhasználása. A liposzómák parányi lipidhólyagocskák, amelyekbe vízoldékony hatóanyagok csomagolhatók, ugyanakkor a lipidfal fizkai-kémiai természete miatt képe­sek áthatolni hidrofób felületen, mint ami­lyen a sejtmembrán is. A liposzómák kutatá­sában a Semmelweis Egyetem immár jelentős hagyományokkal rendelkezik. A liposzómák jelenlegi formájukban a hatóanyagot az ér­pályából közvetlenül és célzottan a kívánt szövet sejtek közötti állományába juttatják el. A célzás eredményeként a hatóanyag a sejtbe, illetve a célsejten belül kiválasztott sejtorganellumba (mag, mitokondrium) kerül. Ennek magvalósulásával nemcsak tovább növelhető a tumorterápia hatékonysága (kisebb terápiás dózis, csökkent mellékhatások), de ideális eszköz áll rendelkezésre olyan genetikus be­tegségek (például neurodegeneratív betegsé­gek) célzott génterápiájának megvalósításá­hoz (noninvazív intracelluláris génsebészet), melyekben a nukleáris és mitokondriális genom korrekciója vagy működésének befolyá­solása szükséges.

A technológiai kutatási terület másik végpontja a mesterséges szövetek fejlesztése. A mesterséges anyagok használata a kiesett szervek és szervfunkciók pótlására világszerte vezető innovációs terület. A mesterséges szövetek tágan értelmezett, különleges anyag­fajtákat jelentenek. Ide tartoznak a biológiai funkciókat utánzó, úgynevezett „biomimetikus”, a szövetet pótló vagy „bioszövet”, továbbá szövetbarát vagy „biokompatibilis” anya­gok. A bioanyagok és biomimetikus anyagok életminőséget javító alkalmazási lehetőségeinek feltárása sajátos multidiszciplináris anyagtudományi megközelítést igényel, amelyben szigorú orvosi-gyógyszerészeti elvárások do­minálnak. A tudományág fejlesztése orvosbiológiai környezetben számunkra ráadásul kiemelt gazdasági jelentőségű, hiszen viszony­lag rövid úton vezethet piacképes termékig, és gyógyászati alkalmazásuk jól mérhető életminőségjavulást, jobb munkaképességet eredményezhet.

Az előbbi két kutatás-fejlesztési végpont között olyan spektrum jelenik meg, amelyben már hagyományosnak tekinthető anyagtu­dományi fejlesztések, molekulaszintű irányí­tott hatóanyagtervezés, illetve nagy érzékeny­ségű, funkcionális mérőmódszerek tesztelése történik. Ilyenek a fogászati anyagtudomány, gyulladásos vagy tumoros folyamatokban fontos szerepet játszó enzimet célzó gyógyszerfejlesztés, illetve mágneses nano- és mikroré­szecskéket alkalmazó laboratóriumi mérőel­járások és komplex analitikai eljárások.