Betűméret: A A A

Művészetterápia a pszichoterápiás osztályon

Pszichoterápiás osztályunkon Szerdahelyi Zsuzsanna Iparművész-művészetterapeuta vezetésével művészetterápiás csoportfoglalkozások zajlanak.

A művészet terápiás hatását az a kézenfekvő felismerés jelenti, hogy minden alkotás, amit az ember létrehoz, valami „bennünk levő”kifejeződése.
Hírt ad belső világunkról, énerősítő, önbizalom-növelő hatású.
Mivel a képalkotás nagy szerepet játszik a korai személyiség alakulásában, ezért gyakran későbbi, esetleg traumatizált alapélmények, fantáziák, álmok is csak a közvetlen képi kifejezéssel jeleníthetők meg.
Alkotáskor váratlan felismerések történhetnek, melyek gyakran átveszik a vezető szerepet a belátások, a tanulás és növekedés terén. Ezért is lehet fontos kiegészítője a képzőművészet-terápia a klinikai pszichoterápiának.
A kreativitás a személyiség nehezen megfogható és leírható tulajdonsága. Az alkotás természetét tekintve azonban tudjuk, hogy az alkotóképesség is fejleszthető és összefügg azokkal a kisgyermekkori élményekkel, amelyeket az első spontán-alkotó próbálkozások fogadtatására, értékelésére vonatkoznak.
Számos betegség, tünet mögött meghúzódó feszültséggel teli eseménytől tehermentesíteni tudjuk a szervezetet képi áttétellel, vizuális vagy más érzékelési csatornákon: hangban, tapintásban, mozgásban megjelenítve.
A művészeti tevékenység önmagában, értelmezés nélkül is segít traumatikus élmények feldolgozásában. A foglalkozások lehetőséget nyújtanak s arra biztatják a pacienst, hogy egy tevékenység ( festés, rajzolás, plasztikus gyakorlatok, agyagozás ) síkján újra átélhesse azokat.
A képzőművészet-terápia az elveszett egyensúly helyreállítására törekszik, célja az alkotómunka során megvalósuló személyiségépülés, olyan pszichikus modell kialakítása, melyben a megrekedt alkotófolyamat meglendítésével a megnyugvás, a megkapaszkodás, a biztonságérzet kialakulása pszichikus tértáguláshoz vezet.
Eszköze egy rendszer, ami komplex módon, kölcsönhatások sorozataként fejti ki hatását. A csoportfoglalkozások tevékenységtartalmát alapvetően a spontán, szabad festés adja, az aktív belső képeket előhívó, inspiráló ráhangolódás , valamint imaginációs gyakorlatok adnak védő teret az önkifejezéshez.

A megszülető mű óriási örömforrás, ami arra ösztönöz, hogy ez a metódus rendszeres „öngyógyító” gyakorlattá váljon.

Néhány itt bemutatott kép azt a pszichoterápiás csoportok művészetterápiás foglalkozásain zajló alkotó jellegű tevékenységet hivatott ábrázolni, amely az érzelmek megmozgatásával az esztétikai élmény inspirációjára hatékonynak bizonyult.
Fontosnak tartom a szabad, spontán festésre ( alkotásra ) való építést, olyanfajta érzékelés fejlesztését, amely lehetővé teszi a kategóriák és sztereotípiák nélküli tapasztalást.

1.Szabad önkifejezés – A képalkotó gesztus
2.Színek kifejező ereje
3.Festés párban, csoportban
4.Testi érzeteinkről
5.A mesék hazája a lélek
6.Plasztikus gyakorlatok

1. Szabad önkifejezés – A képalkotó gesztus A spontán, szabad, automatikus alkotás, asszociációs festőgyakorlatok hozzásegíthetnek szóban nehezen megfogalmazható érzelmek, gondolatok képi kifejezéséhez. A spontán energiák begyakorolt sztereotípiákat változtathatnak meg, építenek át, vagy egészítenek ki. A keletkezés folyamatának lenyomata a lélek finom rezdüléseinek színtere.

 

Kép3Kép1

2. Színek kifejező ereje A színek erős érzelmi-indulati jelleggel bírnak, így az önkifejezés primer eszközei. Szín-és formakontrasztok serkentő, kontrolláló, megnyugtató, vagy éppen feszültségkeltő hatásai egyénenként nagy mértékben különbözhetnek. A színek archetipikus jelentése minden emberben közös, kisebb mértékben különbözhet a kulturális, de nagy mértékben az emocionálisan színezett egyedi emléknyomok jelentése.

 

Kép7Kép5

 

3. Festés párban, csoportban Közös alkotáskor különös jelentőségű lehet az egymásra-hangolódás, az összetartozás, vagy éppen az önállóság élményének megélése. A csoport figyelme, biztató jelenléte önbizalom-növelő hatású lehet. Minden alkalommal adott a lehetőség a lendületes, mozgás indította, szabad gesztusokkal átélt alkotó jellegű munkára.

 

Kép10Kép11

 

4. Testi érzeteinkről A test saját,- képi, lefestő, szemléletes, szimbolikus nyelve az önkifejezés fontos eszköze. Testi érzetek, szétziláló affektusok képi áttétellel önmagukban is feszültségoldóvá, újraértelmezhetővé tehetők.

5. A mesék hazája a lélek A mesékben rögzített ősképek ( archetípusok ) ismétlődő tipikus tapasztalatok lecsapódásai, az ismétlődő élettémák és viselkedésminták kortól és kultúrától függetlenül újra meg újra megjelennek az egyének életében. A mesékben lévő képek, helyzetek a szimbolikus nyelv révén felnőttek számára is lehetőséget adnak az érzések, érzelmek, belső állapotok előhívására, felismerésére, kifejezésére.

6. Plasztikus gyakorlatok
A tapintás élménye inspirál vizuális nyelvi kifejező-elemek megjelenítésére. Plasztikus kommunikációval, formázással, alakítással, a kezünk között alakuló mű segíthet elvont fogalmak, érzelmek, benyomások –( puha, lágy, kemény, durva, agresszív, nyílt, zárt, nyugalom, egyensúly, gonosz, kedves ) pontosabb megfogalmazására.

 

Kép12

 

 

Kategória: Cikkek | A közvetlen link.