Bódizs Róbert: Az életminőséggel kapcsolatos jelenségek idegélettani vonatkozásai. IN: Kopp Mária, Kovács Mónika E (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Budapest, Magyarország: Semmelweis Kiadó, 2006. pp. 37-47.

Bevezetés

Az életminőség szubjektív jólléttel és hangulattal kapcsolatba hozható vonatkozásainak idegélettani alapjait a depresszió, a társaság és magányosság, az alvás és az ébrenlét, valamint a személyiség szempontjából elemezzük. A depresszió élettani mechanizmusai a stresszreakciók alapját képező rendszer krónikus túlműködésével és annak következményeivel kapcsolatosak. A klinikai depressziónál enyhébb hangulati módosulások sok tekintetben a depresszió esetében tapasztalthoz hasonló agyi folyamatokat mozgósítanak. A társaság jutalmazó hatása valószínűleg az euforizáló és fájdalomcsillapító hatásukról ismert endogén opioidok felszabadulásával magyarázható a korai életkorban és felnőttkorban egyaránt. Bár az alvás egyes szakaszai enyhe hangulatjavító hatással rendelkeznek, a rendszeres hosszú alvás sem hangulatilag sem az elhalálozási mutatók viszonylatában nem tekinthető kedvezőnek. Utóbbi eredmény fölveti a hangulati elemeken nyugvó szubjektív megítélés és az objektív egészség-mutatók korántsem teljes párhuzamának kérdését, ami körültekintő megfontolásokra inti az életminőség-kutatókat és teoretikusokat. Végül az egyes személyiségdimenziók mögött meghúzódó agyi sajátosságok és jellegzetes tapasztalási módok alkalmasabbá tesznek egyes embereket a nagyobb fokú szubjektív jóllét megélésére, mint másokat, akiket kevésbé jellemeznek ezek a személyiségvonások.

Kulcsszavak: hangulat, depresszió, társaság, magány, alvás, személyiség