Bevezetés

A REM-alvásnak az információfeldolgozásban játszott szerepe [1, 6], akárcsak a tanulást követő REM-deprivációnak az emlékezeti konszolidációt gátló hatásai jól alátámasztottak [2, 7, 8]. A REM-deprivációra érzékeny ingerek [3, 4] és az ember esetében az állapotfüggő hatásra (áh) érzékeny ingerek [3,4] részleges hasonlóságára, valamint az áh-nak a megőrzési intervallum növelésével való eitűnésének tendenciájara [3] alapozva feltételeztük, hogy a REM-alvás alatti információfeldolgozás az áh-t csökkenti.

Hipotézisünk szerint a tanulást követő REM-depriváció nem csak az emlékezeti konszolidációt károsítja, hanem az emlékezeti állapotfüggő hatást (áh) is fokozza.

Módszerek

E két hipotézis ellenőrzése céljából 16 Wistar patkányt intragasztrikus alkohol (A) adagolásnak vetettünk alá (konc: 40%; dózis: 5 ml/kg), majd egy T-labirintus elsajátítási próbája következett. Az emlékezeti teljesítményeket 30 perc múlva és 4 nap múlva mértük, előbbit újabb 2.5 ml/kg 40%-os A hatása alatt, utóbbit pedig a csoport felénél 5 ml/kg-os A hatása alatt, másik felénél pedig A hatás hiányában. REM-depriváció céljából egy farmakológiai módszert alkalmaztunk, amely a tanulást követő 48 órás időtartamú intragasztrikus imipramin (Im) adagolásból állt (20 mg/kg/nap, napi 3x), a csoportok felénél (8 egyed).

Eredmények

A megőrzési értékek (a 30 perces és a 4 napos emlékezeti teljesítmények közötti különbségek) 2×2-es varianciaanalízise egy erőteljes áh-t (F = 30, 34; p < 0,01 az átfutási időkre és F = 47, 71; p < 0,01, az hibaszámokra vonatkozóan), és az Im-nak az emlékezeti teljesítményekre gyakorolt negatív hatását bizonyítja. Ez utóbbi hatás a hibaszámok tekintetében szignifikáns (F = 16, 24; p<0,01), az átfutási időkre vonatkozóan azonban nem számottevő. A statisztikai szignifikancia szintjét megközelítő interakciót találtunk az áh és az Im hatása között, a hibaszámok tekintetében (F = 3, 89; p<0,01), az áh megszűnésének irányában, ami ellentétben áll kezdeti hipotézisünkkel. Feltételeztük, hogy ez az interakció az A anxiolitikus hatásainak köszönhető, ami fokozhatja a hibaszámot egy részben elfelejtett labirintuson való átfutás esetén.

Ezen alternativ hipotézis ellenőrzése céljából a kisérletet olyan formában ismételtük meg, amelyben a labirintus megtanulása alkoholmentes állapotban történt. Minden más feltétel az I. kísérletbeliekkel megegyező volt. Az Im ismét szignifikánsan rontotta az emlékezeti teljesitményeket (F= 7,49 és 7,15; mindkét esetben p<0,05), viszont az áh (felidézési feltételek) nem bizonyultak szignifikánsnak. Az Im az I. kísérletben tapasztaltakhoz képest fordítottan interakcionált a felidézési feltételekkel, ami az áh csökkenését, illetve megfordulását jelenti (F = 5,61 és 4,49; mindkét esetben p<0,05).

Ezen eredmények alapján 3 következtetés vonható le:

  1. Az A az emlékezeti működés erőteljes áh-t képes előidézni, a hatás azonban aszimmetrikus.
  2. Az Im-al végrehajtott farmakológiai REM-depriváció markánsan interferál az emlékezeti konszolidációval.
  3. Nem sikerüIt alátámasztani az áh REM-depriváció körülményei közötti fokozódásának hipotézisét, sőt mi több, úgy tűnik, ennek éppen az ellenkezője igaz.

A kisérleteket a kolozsvári Biológiai Kutatóintézetben végeztük. Köszönjük Dr. Madar Józsernek és Dr Nina Sildannak a kutatás vegrehajtásában nyújtt nélkülözhetetlen segítségüket.

Irodalom

1. DeKonick. J.: SRS Bulletin, 1996 1 (2) on the Intemet

2. Dotto, L. : Cnn. Med. Ass. Jour., 1996, 154 (8). 1193-96

3. Eich. E.: Macaulay, D. & Ryan, L. Jour. Exp. Psych. Gon., 1994, 123 (2). 201- 251

4. Eich, E.: Psych. Scien., 1995. 6(2), 67-75

5. Gricser. C., Greenberg. R & Harrison, R. H.: J. of Abnor. Psych. 1972, 80 (3), 280-286

6. Hennevin, E., Hars, B. & Maho, C.: SRS Bulletin, 1996, l (3) on the Internet

7. McGrarh, M. J. & Cohen, D B.: Psych. Bull., 1978, 85 (I). 24-57

8 Smith, C.: Beh. Brain.Res. 1995, 69 (I- 2), 137- 145

 

EFECTELE ADMINISTRĂRII DE IMIPRAMINĂ ASUPRA MEMORIEI DEPENDENTE DE STARE INDUS E CU ALCOOL

lpoteza noastră era că deprivaţia somnului REM după învăţare nu produce numai o deteriorare a performanţelor mnezice ci și o accentuare a fenomenului de dependenţă de stare (ds) a memoriei. Pentru a testa aceste ipoteze 16 șobolani Wistar au fost supusi unei administări intragastrice de alcool (A) 40% intr-o doza de 5 ml/kg; după 5 minute au fost învăţaţi să parcurgă un labirint tip T. Perfomanţele mnezice erau măsurate după 30 minute și după 4 zile, prima testare fiind efectuată sub influenţa a 2.5 ml/kg A 40%, iar a doua sub influenţa a 5 ml/kg A 40% la jumătate din Ioturi, cu scopul detectării ds a memoriei . Am optat pentru o procedură farmacologică de deprivare a somnului REM, constînd din administrarea prin gavaj intragastric a imipraminei (Im), timp de 48 ore dupa învăţare (20 mg/Kg/zi , in 3 prize), la 8 indivizi.

Bazându-ne pe rezultate, putem să tragem trei concluzii:

  1. Ds a memoriei indusă cu A poate fi puternică, dar este asimetrică.
  2. Deprivaţia farmacologică a somnului REM cu imipramina deteriorează consolidaţia mnezică.
  3. Nu s-a validat ipoteza accentuării efectului ds in condiţii de deprivaţie REM, ba chiar se pare a fi o relaţie inversă.

Cercetarea a fost realizată în Institutul de Cercetari Biologice, Cluj-Napoca. Mulţumim d-Iui Dr. Madar József și d-nei Dr. Nina Sildan pentru ajutorul lor indispensabil în realizarea acestor experimente.