Betűméret: A A A

Tercier prevenció

A betegségek egyre előrehaladottabb stádiumában egyre könnyebb a szenvedővel megértetni a szűrés-megelőzés fontosságát, egyre kisebb erőfeszítést igényel a motiválás. A harmadlagos megelőzés azonban már csak kármentés az egyén és a társadalom szempontjából is.
A hátrányos helyzetű népcsoportok számára azonban még ekkor is problémát jelent az egészségügyi ellátás területén az elérhetőség korlátozottsága és az igénybevétel lehetőségének akadályai.

Hiába a szekunder prevenció, a korai stádiumban kiszűrt betegség, ha a hátrányos helyzetű beteg nem tudja igénybe venni a gyógyulásához szükséges egészségügyi szolgáltatásokat, elkerülhetetlen a betegség súlyosbodása, a szövődmények kialakulása.
Akár objektív okok: út- és közlekedésviszonyok, beleértve utóbbi költségvonzatait, a kommunikációs lehetőségek hiánya, a területi ellátás térbeli és időbeli szervezettsége miatt; akár szubjektív okok: nemzetiségi, nemzeti hagyományok, vallási kötöttségek, iskolázatlanság, a lakókörnyezet befolyása miatt.
A prevenció, de különösen a harmadlagos prevenció elmulasztása súlyos egyéni és társadalmi következményekkel jár.
Statisztikai adatok szerint a hátrányos helyzetű lakosok körében alacsonyabb a várható élettartam, az egészséges életévek száma, rosszabb az életminőség.

Kutatók vizsgálták a leggyakoribb krónikus betegségekben és rizikófaktorok esetén az elkerülhető halálozások számát a világon: magas vérnyomás 7,8, dohányzás 5,0, magas koleszterinszint 3,9, minőségi éhezés 2,8, elhízás 2,5, mozgásszegény életmód 2,0, alkoholizmus 1,9 millió évente. A számadatok az információ- és forráshiány miatt a hátrányos helyzetű népcsoportokban magasabbak, és nagyobb, nehezebben kompenzálható kockázatot jelentenek.
Az egészségügyi megelőző stratégiák legalább egy évtizeddel hosszabbíthatják meg az emberek várható átlagéletkorát, és több milliárd dollár kiadáscsökkenést jelentenek a gazdaságnak.
A gazdasági előnyök mellett sok közegészségügyi vonatkozása is van a hátrányos helyzetűek egészségmegőrzésének.
Az élősködő-mentesítés nemcsak önmagában fontos, de mint fertőzőforrás felszámolása is. Hajléktalanok, káros környezeti hatások közt élők körében növekszik a TBC-s fertőzés előfordulása. Szükségszerű ebben a népcsoportban az évenkénti szűrővizsgálat ill. a hajléktalanszállókon 3 hónaponként kötelező tüdőszűrés elvégzése.
Elengedhetetlen, hogy a tanyán, lakótelepek sűrűjében eltűnő gyerekek is maradéktanul megkapjanak minden védőoltást.
Felnőttkorban ismét a közösség együttes motiváló ereje segíthet abban, hogy a nem kötelező védőoltások (Tetanus, Lyme kór, Pneumococcus encephalitis, influenza, hepatitis,) megkapják a hátrányos helyzetű rászorulók is. Ez nemcsak saját érdekükben, de a fertőzés terjedésének megakadályozása miatt, a környezet védelme érdekében is jelentős.

Linkek:
http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-04/data/pdf/2502.pdf
http://www.weborvos.hu/adat/medicus/2004/apr/63-67.pdf
http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/simekagnes.d.pdf