Betűméret: A A A

A testmozgás preventív hatásai

A testmozgás az egyik legjelentősebb preventív erővel bíró egészségmagatartási tényező. A kellően aktív életvitel számos kedvező élettani hatással bír. A rendszeres testmozgás alapvető jelentőségű a testsúly-szabályozás és az elhízás megelőzése szempontjából. A testmozgás hiánya becslések szerint 1,9 millió halálesethez vezet évente a világban, a fejlett országokban a fizikai inaktivitásnak tulajdonítható a halálozás 6-6,7%-a. A mozgásszegény életmód ugyanakkor önmagában is fokozza a koszorúérbetegségek kialakulásának kockázatát; sőt, közvetlen összefüggés van az inaktivitás és a szív-érrendszeri betegségek okozta halálozás között.

Különösen aggasztó, hogy nagyon magas azoknak az aránya, akik egyáltalán nem, vagy nem megfelelő mértékben végeznek testmozgást. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint világszerte mintegy 17% a fizikailag inaktív felnőttek aránya, míg azok, akik mozognak ugyan, de nem eleget 41%.

A megfelelő testmozgás végzése (ajánlás szerint: legalább 30 percnyi mérsékelt testmozgás legalább hetente 5-ször) számos betegség kialakulásának kockázatát csökkentheti, illetve már kialakult betegségek esetében is jelentősen hozzájárulhat a felépüléshez. A mozgás jótékony élettani hatásai széleskörűek: a rendszeres edzés fokozza a szív és a tüdő teljesítőképességét, csökkenti a szívizomzat oxigénigényét, aminek különösen nagy jelentősége van koszorúér-betegségben szenvedők számára. Ezen kívül rendszeres edzés hatására csökken a vérzsír-szint, a vérnyomás; az izommunka csökkenti a vércukorszintet, segít megőrizni a testsúlyt, és így kifejezetten előnyös hatású többek között például cukorbetegségben szenvedőknek, akik fokozottan veszélyeztetettek szív-érrendszeri betegségek tekintetében.

A fenti kedvező hatások már rendszeresen végzett, közepes intenzitású (heti 800-2000 kcal energia-felhasználás) mozgás hatására is bekövetkeznek. Külön hangsúlyozandó, hogy a kedvező változások rendszeres mozgás esetén minden korosztályban (tehát a 65 éven felüliek körében is) kialakulnak.

A rendszeres mozgás előnyös hatása olyanoknál is kimutatható, akiknél már kialakult valamilyen koszorúér-betegség: szívizom-infarktuson átesettek körében növekedett túlélést tapasztaltak azoknál, akik rendszeres testmozgást iktattak az életükbe. A rendszeres fizikai aktivitás segít megelőzni a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását, és hasznos mindkét típusú diabétesz kezelésében is.

A fizikai aktivitásnak kettős előnye van: egyrészt a fizikai egészség fejlesztése révén ellensúlyozza a mentális problémák okozta testi bajokat, beleértve a kardiovaszkuláris rizikót vagy éppen az elhízást; másrészt javulást okoz a mentális tünetekben is, amelyek közül az egyik leggyakrabban vizsgált a depresszió és a depresszív tünetek. A testedzés terápiás hatása az alkoholabúzus és a szorongásos zavarok kezelésében is hatékonynak mutatkozik (Stathopoulou és mtsai, 2006). A prevenció szempontjából fontos felismerés az, hogy serdülők esetében a fizikai aktivitás természetes előfordulása negatív kapcsolatban van a depresszív tünetekkel, azaz az aktívabb serdülők alacsonyabb mértékű depresszív tünetekről számolnak be (Motl)

Kiemelt jelentőséggel bírnak az alacsonyabb energiafogyasztással jellemezhető mozgások, például a séta vagy egyéb rekreációs tevékenységek, különösen az úszás, kajakozás, kenuzás, biciklizés. A megfelelő életmódot már iskoláskorban kell bevezetni, hogy az életmód beépüljön a mindennapokban. Az iskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a csapatjátékokra és labdajátékokra, ahol a gyermekek elsősorban mozognak és nem erősödnek, másrészt fejlesztik a csapatszellemet így számos egyéb készségekre tehet szer, amely talán fontosabbak, mint a kötélmászás, amelyet természetesen nem szabad mellőzni az egyéb klasszikusabb testnevelési programokkal együtt, hisz fejlesztik a koordinációt.

A testmozgást sokan kényszeresen élik meg, ezt csak úgy lehetne kiküszöbölni, hogy a felnövő generációba „bele” neveljük, hogy magától értetődő legyen a tény, hogy mozogni kell. A testnevelésnek nem lenne szabad, hogy teljesítményorientált legyen, hisz egyrészt persze fokozza a versenyszellemet és már-már felkészíti a felnőtt élet mókuskerekébe, de ezzel egyidejűleg sokak épp ezért utálják meg, az esetleges rossz tapasztalatok, az önbecsülésükön ejtett csorba miatt. Nem olimpiai bajnok tornászokat és futókat kell nevelni, hanem joviális, jókedvű és atlétikus gyermekeket.

http://www.ujsag.sote.hu/se200807/20080710.html