Felsőseink a VIII. Újbudai Versmondó Maratonon
József Attila születésnapja 1964 óta a magyar vers ünnepe. A magyar költészet napján, április 11-én immár harmadik alkalommal vettünk részt a hagyományos újbudai versmaratonon. Iskolánk, a SE PA EKPMI Konduktív Gyakorló Általános Iskolája és Kollégiuma felsősei közül ezúttal nyolcan mondtak verset az Őrmezői lakótelepen, a Költők parkjában felállított ünnepi pódiumon.
Aux Mátyás ez alkalommal Arany János balladáját, a Vörös Rébéket adta elő. Matyi a legrutinosabb maratonistánk, hiszen 2016 óta szerepel az újbudai versünnepen. Kiss Szabolcs Weöres Sándor Forgós-ropogósát mondta el vidáman és felszabadultan. Kolozsi Róbert a népszerű Petőfi verssel, az Anyám tyúkjával örvendeztette meg a szépszámú közönséget. Az idei versünnep számunkra legnépszerűbb költeménye Petőfi Sándor Pest című helyzetdala volt. Veszteg Vanessza és Kránitz Csaba is elmondták ugyanezt a verset különböző felfogásban és más-más hangsúllyal, nagy sikert aratva. Matina Erik Petőfi Reszket a bokor mert című versével, Nagy Ambrus a Falu végén kurta kocsmával szerepelt. Suha Máté Ady Endre költeményét, a Párisban járt az őszt adta elő egyéni versmondó tehetségét megcsillogtatva.
Ne feledkezzünk meg saját támogató közönségünkről sem! Két versrajongó is elkísérte szavalóinkat. Megnyugtató volt Ignácz Pralád és Párizs Bence értő figyelme. Álljon itt minden olvasónk örömére az a mű, amely az aznap délutáni szavalóversenyünkön kétszer is nagy sikert aratott. Ezzel a verssel Kránitz Csaba első, Veszteg Vanessza második
helyezést ért el.
Petőfi Sándor
PEST
Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!
S én Pestnek mindig jóbarátja voltam,
És ahol csak kell, hát pártját fogom.
Volt itt nekem sok kellemes napom.
Kivált h’ az utcán kóborolhatok:
Az angyaloknál boldogabb vagyok.
Egy óriáskigyó bámészkodásom,
Végighuzódik a népsokaságon.
S aztán itt minden olyan érdekes,
A sziv örömében csak ugy repes.
A vargainasok pofozkodása,
A bérkocsiknak embergázolása,
A zsebmetszők, a pörölő kofák
Az embert mind igen mulattatják.
S azt kell még látni, hogyha szép időben
Sétára kél a tarkabarka nőnem;
Mi szépek ők, mi szépek, teringette,
Elől kifestve és hátul kitömve.
Hát ahol a dicső arszlánok járnak!
Azt nevezem aztán baromvásárnak.
Pest, 1845. február-március
