2016. 05. 20. Orvosok Lapja (28,29. oldal)
A lakosság átlagéletkorának előrehaladtával egyre nő az igény a csípőprotézis-beültetésre. Miért kapja valaki az olcsóbb cementes protézist, míg másoknak a cement nélkülit ajánlják? Igényel-e speciális felkészülést a beteg részéről egy ilyen műtét, és milyen életmódot érdemes folytatnia utána, hogy minél később lazuljon ki az eszköz? Prof. dr. Szendrői Miklóssal, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika igazgatójával beszélgettünk ezekről – és más érdekes kérdésekről.
– mennyire gyakori magyarországon a csípőprotézis-beültetés, megfigyelhető-e növekvő tendencia az ellátás iránti igényben? – magyarországon évente kb. 12-15 ezer csípőprotézis-beültetés, és kb. 5-6 ezer térdprotézis-beültetés történik.
Ez a szám valamelyest elmarad más nyugat-európai országok mögött, és inkább nőni fog, mivel egyre több beteg éri meg azt az életkort, amikor már elkopott a csípő, ill. a térd porcborítéka.
Természetszerűleg 100–200 éve ez sokkal kisebb probléma volt, de manapság az életkilátások egyre javulnak.
Egy felmérés szerint, aki ma angliában születik, kb. 90–100 év élettartammal számolhat. az ízületi porc kopása pedig, primer arthrosis esetében már a reprodukciós kor végén elkezdődik.
Természetesen fiatalabb életkorban is találkozunk ízületi kopással, ha rheumatoid arthritis, veleszületett csípőficam, gyermekkori csípőbetegségek utáni maradvány-deformitások (pl. perthes-kór esetében lelapult, pogácsaszerű combfej) esetei közül áll fenn valamelyik. – mi alapján döntik el az ortopéd szakorvosok, hogy milyen protézist választanak betegük számára? – Ez a leggyakrabban feltett kérdés. vajon a legdrágább-e a legjobb?
Cementest vagy cement nélkülit használjunk-e? mennyiben befolyásolja az orvos döntését a beteg életkora, csontminősége, ill. az anatómiai szituáció? El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a cementes protézis lényegesen rosszabb, és azért választjuk, mert a beteg már idős, rövid életkilátásokkal, vagy a kórház anyagi helyzete nem engedi meg, hogy drágább, cement nélküli protézist vásároljon. Nagy nemzetközi protézisregiszterek (skandináv protézisregiszter, európai protézisregiszter stb.) alapján a két típusú protézis kihordási ideje közel azonos, a beültetett protézisek 93–96%-a kibírja az első tíz évet. mégis, inkább idősebb betegeknél használunk cementezett protézist, akiknél a protézis kihordási ideje meghaladja a várható életkort, ill. olyan esetekben, ahol műtét közben nem érhető el kellő primer stabilitás, ami feltétlenül szükséges a cement nélkül rögzülő protéziseknél. Erősen deformált csípő esetében tehát inkább cementezünk. Lényeges különbség a két protézis szakmai megítélésénél a reoperációban rejlik. Ugyanis, ha eltekintünk a korai szövődményektől, a steril lazulás a leggyakoribb ok, ami miatt a protézist ki kell cserélni, revíziós arthroplasztikát kell végezni. Cementes rögzítés esetén – főleg a szárkomponensnél – rendszerint könnyű a szárat eltávolítani. azonban a csontcement makacsul ragaszkodik a combcsont kortikálisához. Ezt többnyire vésővel tudjuk eltávolítani, és a cementtel együtt jelentős csontállomány is eltávolításra kerül. Fiataloknál tehát, ahol többszöri revízióval kell számolnunk, nem mindegy, hogy az egyes revízióknál milyen mértékben „fogy” a környező csontállomány.
Összességében fontos leszögezni, hogy egy protézisbeültetéssel foglalkozó osztályon többfajta protézisnek, cementes ill. cement nélküli rögzítésűnek is rendelkezésre kell állnia, a protézist pedig mindig a beteghez, biológiai korához, általános állapotához, társbetegségeihez, illetve a csípőízület anatómiai konfigurációjához választjuk, és nem fordítva. – a protézis és az azt körülvevő szervezet kapcsolatának kutatása az elmondottak alapján szinte önálló tudományágnak tűnik. – valóban, frissen kialakult tudományág a tribológia, ami az egyes protézis komponensek kölcsönhatásával, kopási rátájukkal, a kopástermékek okozta másodlagos elváltozásokkal, betegségekkel foglalkozik. az sem mindegy, hogy milyen anyagból készülnek a protézis egyes alkotóelemei. korábban egybeöntött protézis szárat-fejet használtunk, nagy méretű polietilén vápával, melynek tulajdonságai meglehetősen rossznak bizonyultak. a nagy súrlódás miatt jelentős mennyiségű polietilén kopástermék halmozódott fel a környező szövetekben az évek során. Willert munkásságából tudjuk, hogy ezen kopástermékek bekerülve a szöveti makrofágokba (fagocitákba és óriássejtekbe), a környező csont lebomlásához, valamint kötőszövet-képződéshez, azaz korán a protézis lazulásához vezettek. ma már számos szövetbarát anyag áll rendelkezésünkre, amivel a kopástermékek mennyisége jelentősen csökkenthető. Fontos az optimális fejméret meghatározása, ma ezt 28–32 mm átmérő közé teszik. az eredeti polietilént is speciálisan előkezelik, ezáltal nagyobb lesz a kopásállósága (sajnos egyúttal törékenysége is nő).
Használnak ezen kívül fémvápa-fémfej kombinációt, mely szintén csökkenti az egyes komponensek kopását, viszont a keletkező kis méretű fémrészecskék gyakran súlyos metallózishoz, sőt akár nagyméretű pszeudotumorok kialakulásához is vezethet. szintén elterjedt a kerámia-kerámia összetétel is, melynél a kopási ráta már elhanyagolható, és a korábbi gyakori szövődmény, a kerámia törése is igen ritkán fordul elő. Esetenként járáskor hallható – és zavaró (de nem fájdalmas) – hangjelenség, csikorgás jelentkezhet. – a protézis anyaga mellett mi az, ami még elsődleges jelentőséggel bír a beültetés sikerességében? – a protézisek geometriája is igen fontos, néha csupán néhány fokos szögeltérés vagy alakváltoztatás is – a bevált protézisek jó eredményeivel ellentétben – katasztrofálisan gyors lazuláshoz vezethet. – jelenleg milyen mértékben fejlődik a protézis-gyártás? – a piacon számtalan gyártó kínál teljes körű protézisválasztékot. Meg kell jegyezni azonban, hogy az igazi áttörés a hatvanas-nyolcvanas években lezajlott a metil-metakrilát alapú csontcement megjelenésével. az elmúlt két évtizedben jó minőségű felületkiképzéssel, szövetbarát kerámiákkal teszik modernebbé az eszközöket, de az egyre újabb típusokra jelenleg jellemző, hogy rendkívül drágák, ugyanakkor a protézis kihordási ideje alig növekszik.
– Elsősorban milyen tényezők befolyásolják azt, hogy milyen hamar lazul ki a protézis? – a protézis-beültetés egyirányú zsákutca, visszafordíthatatlan folyamat, ahol a biológiai folyamatokat mechanikai váltja fel, és beültetés után közvetlenül már elkezdődnek a lazuláshoz vezető folyamatok. az persze, hogy egy protézis mikor lazul ki, számos tényezőtől függ. Lényeges kérdés a beteg testsúlya. angliában pl. bizonyos testtömegindex felett nem végeznek el csípőprotézis-beültetést! szintén fontos tényező, hogy sikerült-e a csípőízületet anatómiai értelemben rekonstruálni, pl. súlyos csípőficam esetén, ahol a combfej másodlagos vápával helyezkedett el. Történtek-e megelőző műtétek, amelyek a protézis komponenseinek stabilitását veszélyeztetik? Fennáll-e olyan progresszív anyagcsere-betegség vagy reumatológiai betegség (ra), melyek megfelelő aktivitással társulva korai lazuláshoz vezetnek? – protézis-beültetés előtt és után milyen ellátás szükséges a páciensek számára? – a betegek kontrollja is a fentiek megítélésén alapszik. rendszerint a protézis még elfogadható helyzetváltozása (pl. 1-3 mm-es süllyedés) a csontban az első évben jelentkezik, így a betegeket ilyenkor gyakrabban kontrolláljuk (3 hónap, 6 hónap, majd 1 év). később a panaszmentes pácienseket elég két-három évente visszahívni a protézis 9-10 éves koráig, akkor pedig ismét gyakrabban, mert onnantól felgyorsul a lazulás folyamata.
Elengedhetetlenül fontos továbbá a betegek felkészítése a műtétre, majd az, hogy szakszerű rehabilitációban részesüljenek. Orvosi kötelesség, hogy a betegeket az operáció előtt felvilágosítsuk a közvetlen műtéti szövődményekről (érvagy idegsérülés, stb.), de legalább ilyen fontos, hogy felkészítsük a protézis beültetése utáni életvitelre. El kell magyarázni, mennyire fontos az ideális testsúly megtartása. Fel kell világosítani páciensünket arról is, hogy revíziókor előfordulhat – különösen nehezebb anatómiai viszonyok esetében – végtaghossz-változás, ami azonban nem tragédia, hiszen egy-két cm-t könnyedén ki lehet egyenlíteni. a leggyakoribb panasz forrása, ha elmarad a fenti felvilágosítás, és a beteg máról-holnapra úgy ébred, hogy az operált végtagja hirtelen „megnőtt”. szintén fontos, hogy a műtét után ne kergessen páciensünk hamis illúziókat. a rendszerint gyorsan kialakuló fájdalommentesség azt az érzetet kelti, hogy „csípőjének mindent szabad”, bármilyen sportot űzhet, amit korábban. Tény, hogy a jó minőségű protézisek idejében megengedőbbek vagyunk, nem tiltjuk el betegünket a kerékpározástól, úszástól, (még a mellúszástól sem!), azonban nem javasoljuk a futást, a síelést és egyéb törésveszélyes sportokat, mivel a combcsont ebben az esetben már másképp törik.
Legtöbbször a protézis szinte véső alakban szétrepeszti a csontot, amely több darabra törik. az ilyen törésnek bonyolult az ellátása, az oszteoszintézis után gyakran alakul ki szövődmény. – mennyi esélye marad a páciensnek a teljes életre, ha a protézis kilazul vagy elfertőződik? – Gyakran kérdezik a betegek, hogy a fent említett egyirányú utca végét jelenti-e, ha a protézise kilazul, vagy elfertőződik. a saját klinikám tapasztalata alapján mondhatom, hogy igen ritka esetben (néhány %) fordul elő, hogy a protézis kivételére kényszerülünk, és nincs mód új protézis beültetésre a megváltozott anatómiai viszonyok vagy fennálló gyulladás miatt.
Általánosságban elmondható, hogy gyulladás esetén is, a protézis eltávolítását és az antibiotikumos kezelést követően, sikerrel ültetünk be ismét protézist. statisztikák alapján ma már a csípőprotézis-műtétek 14–18%-a revízió, melynek során gyakran felépítjük a hiányzó csontot, speciális anyagokat (tantálium, homológ csontblokk) alkalmazva, illetve a stabilitás elérése érdekében fém vápakosarat is használunk. a revíziós eredmények persze elmaradnak a primer műtéti eredményektől, de a tíz éves kihordási időt így is a protézisek 60–80%-a abszolválja. a csípőprotézis sikertörténet a mozgásszervi sebészetben, hiszen a betegeket akár 10–15 évre panaszmentessé tehetjük.