Betűméret: A A A

Celluláris és molekuláris élettan

7/1

Programvezető: Dr. Ligeti Erzsébet

A hagyományos élettan a szervek és szervrendszerek működését vizsgálta (makroszkópos szinten), a korszerű módszertan lehetővé teszi az életfolyamatok sejtszintű és szubcelluláris szintű vizsgálatát is. A “celluláris és molekuláris” élettan módszertanának lényege az, hogy frissen izolált, (részlegesen) tisztított sejtek szuszpenzióján vagy szövetkultúrában tartott egyedi sejteken, igen jól kontrollálható körülmények között, más sejttípusok zavaró hatásának viszonylagos kiküszöbölésével vizsgál. Az utóbbi években kiegészült ez a módszertani arzenál a genetikailag módosított állatok tanulmányozásával is. A módszertan a legkorszerűbb biofizikai és biokémiai módszereket alkalmazza: a receptor vizsgálatok rendszerint szaturációs analízissel, az ioncsatorna és membránpotenciál vizsgálatok elektrofiziológiai (patch-clamp) módszerrel, a citoplazma és egyes szubcelluláris partikulumok ionkoncentrációinak (főleg [Ca2+] és pH) mérése pedig mikrofluorimetriásan történik. A kísérleti beavatkozások a célmolekulákra ható specifikus aktiváló vagy gátlószerekkel történik, s mindezen módszereket molekuláris biológiai technikák (pl. a vizsgált molekula expressziója vagy expressziójának gátlása) egészítik ki. Könnyen kezelhető sejteken általánosítás céljából történnek a kezdeti vizsgálatok, majd a specifikus sejteken történő vizsgálatok már kifejezetten egy-egy szerv működését hivatottak tisztázni.

A korszerű élettan oktatás, ill. élettani szemlélet sejtélettani ismeretek nélkül elképzelhetetlen. Így pl. a szív működése: mind az ingerképzés és az ingervezetés, de ugyanúgy a munkaizomzat összehúzódása és annak idegi-hormonális szabályozása döntően ioncsatorna működésekből vezethetők le. A veseműködés sem érthető receptor és ioncsatorna ismeretek nélkül, de ugyanez mondható el számos gyógyszer hatásmechanizmusáról. Az általunk szervezett doktori program célja mind a sejtélettan legfontosabb elméleti ismereteinek átadása, mind pedig azon módszertani ismeretek nyújtása, amelyeket a korszerű sejtélettan alkalmaz. Mindezt kiegészítik általános kísérleti ismeretek (izotóptechnika, statisztika, állatkísérletek módszertana).