2012-01-30

Hívő zsidó ember számára számos dilemma rejtőzik a Bibliában a zsidó vallásnak az orvosláshoz való viszonyáról – szögezi le Oberlander Báruch budapesti rabbi. A Semmelweis Egyetemen a zsidó orvosi etika tantárgy kurzusvezetője Mózes könyvét idézve magyarázza: több leírás található arról, hogy Isten betegségekkel képes sújtani az embereket, mint tette azt például a tíz csapás során az egyiptomiakkal. Gyógyítani is egyedül Isten képes, hiszen egyértelmű a kinyilatkoztatás (2Mózes 15:26.): „Én, az Örökkévaló vagyok, a te gyógyítód.” Máshol mégis ott a parancs az embereknek: ha valaki megsebesítette felebarátját, „fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg” (uo. 21:19.). Akkor most az ember vagy Isten gyógyít? – teszi fel a kérdést a rabbi, majd a közmondásként is ismert bölcsességgel válaszol: „Tégy magadért és az Isten is megsegít!”

– Ugyan a zsidó tanítás szerint Isten a gyógyító, ám a Biblia az egyik legfőbb parancsként fogalmazza meg, hogy az embernek vigyáznia kell rábízott életére és egészségére, így a betegnek nem elég imádkoznia, hanem orvoshoz is kell mennie. Hiszen az ennivalót is Isten adja, az éhes ember mégsem fog jóllakni az imával: ki kell mennie a földekre és meg kell termelnie a betevőjét. A gyógyulásra is ez vonatkozik: lelki és testi erőfeszítéseket egyaránt kíván. Mielőtt beveszek egy gyógyszert, kérem Istent, hogy a tabletta szolgálja az én gyógyulásomat. Isten gyógyító ereje a gyógyszeren és az orvoson keresztül nyilvánulhat meg – magyarázza Oberlander Báruch. Azzal folytatja: a természet és annak tudománya, a természettudomány mindent az Isten teremtette és az az Ő eszköze, aminek működését a természetfeletti segítheti vagy gátolhatja. A zsidó jogban parancs a gyógyítás, az orvosnak kötelező gyógyítania, mindent meg kell tennie, ami a tudomány adott keretei között lehetséges. Ahogyan Mózes ötödik könyve (22:1-3.) előírja, hogy az elvesztett tárgyat a megtalálónak vissza kell adnia a gazdájának, az orvosokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az elvesztett egészséget, ha teheti, vissza kell adnia a betegének.
A gyakran napirendre kerülő orvosi etikai dilemmákról a zsidó jog sajátos álláspontot képvisel – más vallásoktól eltérően például nem mindenáron tiltja az abortuszt, például akkor nem, ha az anya élete veszélyben van.

– Egy magzati fejlődési rendellenesség megállapítása megkérdőjelezhetetlenül orvosi kérdés, amilyen döntés viszont ebből következik, az már értékválasztás, ezért egy kompetens rabbitól kell útmutatást kérni. Mivel a zsidó tanítás szerint a már megszületett élet a teljes élet, a még meg nem született pedig „csak” potenciális élet, utóbbi nem állhat előbbi útjába: ha dönteni kell, mindig az anya életének mentése élvez elsőbbséget – fogalmaz Oberlander Báruch. Az élet „másik végéről” azt tanítják: alapvetően az eutanázia minden formája tiltott, ám amíg az aktív eutanáziát egyértelműen emberölésnek tartja a zsidó jog, a passzív eutanázia válhat mérlegelés tárgyává.

Vallásilag nemcsak az orvoslás, hanem a tudományos kutatások minden formája is elfogadott cselekedet. A genetikai kísérletek kapcsán ugyan tilalom is levezethető Mózes harmadik könyvéből (19:19.), miszerint „Barmodat másféle állattal ne párosítsd”, amiből azt lehet levezetni, hogy nem szabad új állatformákat létrehozni, ám a rabbi magyarázata szerint, mivel Isten adta a képességet az ember számára a génmódosításra, s Isten építette be az általa alkotott természetbe azt is, hogy a géneken lehet módosítani, a gyógyító célú génmanipulációt – az óvatosság és a felelősség hangsúlyozása mellett – nem tiltja a vallás. A rabbi úgy fogalmaz: a Bibliának nem mond ellent az, hogy az ember önmaga is „teremtővé váljon”, hiszen földjei megművelésével is évről-évre teremtővé lesz.

Hogyan magyarázza a zsidó vallás, hogy nem gyógyul meg mindenki, vagy hogy gyerekek is betegségek áldozatává válnak? Sehogy. Azt tartják ugyanis: az embernek nem feladata és nem is képes arra, hogy minden tragédiát megértsen és mindenre magyarázatot találjon. A betegség, mint minden más isteni adomány, eredetéből fogva csak jó lehet, az ember azért lázad ellene, mert nem érti, hogy miért jó. Isten dolga, hogy mi miért történik, hiszen útjai az ember számára kifürkészhetetlenek. A betegséget a zsidó vallás nem feltétlenül tekinti büntetésnek, üzenetnek viszont igen: felhívásnak arra, hogy a betegben és a szeretteiben még inkább erősödjön a hit és a parancsolatok gyakorlása, a közösségben pedig az összetartás a bajban. Vallási szempontból a rövid élet is teljes élet, ezért a betegnek arra kell törekednie, hogy azt értékkel töltse meg.
B. Papp László

(Medical Tribune – „Kétheti lap, orvosokról orvosoknak”,
2011. december 15.)