a Semmelweis Egyetem
45 nap
8 óra
28 perc
11 mp

A traumakutatás két nagy területre: gyermekek és PTSD-vel diagnosztizált betegek vizsgálatára irányul.

1. Gyermek PTSD

A vizsgálatban arra kíváncsiak a kutatók, hogy a szülői megküzdési stratégiák hogyan hatnak a gyermeki stressz reakciókra. Ezt műtétek előtt álló gyerekeken, illetve szüleiken vizsgálták. Az eredmények szerint a szülő én-hatékonysága összefügg a maladaptív (káros) megküzdési stratégiákkal. A további tervek szerint a kutatásokat ki szeretnék terjeszteni pszichés betegségben szenvedő illetve balesetet szenvedett gyerekekre és szüleikre.

2. Felnőtt PTSD

A vizsgálatok azzal foglalkoznak, hogy a pszichotikus betegségekkel küzdők traumatizálódással kapcsolatos viszonyát megfigyeljék, és a pszichózisban és a poszt-traumás stressz zavarban közös kognitív folyamatokat feltérképezzék. Továbbá azon folyamatok megértését is célul tűzték ki, amelyek a traumától bizonyos típusú pszichés megbetegedésekhez vezetnek. A jelenség jobb megértése érdekében a kutatás nem csupán a súlyos pszichés zavarokkal küzdő betegekre terjed ki, hanem a mindennapokban előforduló, traumatikus életesemények és a küszöb alatti szkizotípiás vonások viszonyát is igyekszik feltérképezni. Ez utóbbi területen feltárt összefüggések elsődlegesen a traumatikus események feldolgozását, a súlyosabb pszichiátriai zavarok kialakulásának megelőzését célzó terápiás intervenciók szempontjából lehetnek értékesek. 

Kocsis-Bogár K., Nemes Zs., Perczel-Forintos D. (2016). Factorial structure of the Hungarian version of Oxford-Liverpool Inventory of Feelings and Experiences and its applicability on the schizophrenia-schizotypy continuum. Personality and individual differences, 90, 130-136. 

Perczel-Forintos D. és Kocsis-Bogár K. (2015). Traumatikus életesemények a szkizofrén pszichózisok hátterében. In.: Kuritárné Szabó I. és Tisljár-Szabó Eszter (szerk.) Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna – A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia. Oriold és társai kiadó, Budapest.

Kocsis-Bogár K., Perczel-Forintos D. (2014). The relevance of traumatic life events in schizophrenia spectrum disorders. _Ideggyógyászati Szemle, 67(9-10), 301-308.

Perczel-Forintos D., Mészáros v., Fodor K., Komlósi s., Boross V. (2014). Sérülékenség és egészsésgvédő tényezők szerepe a depressziós és szorongásos panaszok kialakulásába; az életesemények szerepe. Előadás. Magyar Pszichiátriai Társaság VIII. Kongresszusa, Budapest.

Fodor K. E. &Perczel-Forintos D. (2013). Poszttraumás stressztünetek, diszfunkcionális attitűdök és megküzdési módok – egy klinikai minta exploratív vizsgálata. Psychiatria Hungarica, 28(1), 5-12. 

Kocsis-Bogár K., Miklósi M. & Perczel-Forintos D. (2013). Impact of adverse life events on individuals with low and high schyzothpy in a nonpatient sample. The Journal of Nervous and Mental Disease, 201(3), 208-215.

Kocsis-Bogár K., Miklósi M. & Perczel-Forintos D. (2012). Az Események Hatása Kérdőív magyar változatának pszichometriai vizsgálata. Psychiatria Hungaricah, 27(4), 245-254.

Perczel-Forintos D. (2010). “Miért éppen velem történik: Kognitív terápiás intervenciók PTSD esetén. Előadás. Semmelweis Egyetem ÁOK, Klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus szakképzés. 

Bogár K. & Perczel-Forintos D. (2007). Trauma és pszichózis. Psychiatria Hungarica, 22(4), 300-310.

Székely G. & Perczel-Forintos D. (2005). Poszttraumás stressz zavar az intenzív sosztályon. Alkalmazott Pszichológia, 7(2), 37-50. 

Perczel-Forintos D. (szerk.) (2000).  poszttraumás stessz-betegség diagnosztikája és terápiája. Tematikus szám.

Perczel-Forintos D. (2000). A pillanatban megrekedve. Kognitív terápiás intervenciók poszttraumás stressz zavarban. Psychiatria Hungarica, 15(3), 318-325.