A hipochondriasisban szenvedő betegek megfelelő ellátása nem egyszerű feladat, bárhol jelenjenek is meg az egészségügyben, mert időről időre visszatérnek olyan panaszokra hivatkozva, melyeket valamely súlyos betegség előjelének tartanak. Ezekről a panaszokról általában hamar kiderül a szakember számára, hogy ártalmatlanok vagy orvosi vizsgálattal kizárható a súlyos fizikai betegség gyanúja. Ennek ellenére a páciens ismételten visszatér és az orvos idejét, türelmét próbára téve újabb tünetekkel és betegség feltételezésekkel áll elő, újabb vizsgálatokat kér illetve kényszerit ki. Ők azok a személyek, akiket „képzelt beteg”-nek szoktak tartani.

A hipochondriasis “súlyos betegségtől való félelem vagy ilyen betegség meglétének hite, mivel a beteg fizikai tüneteket és jelenségeket észlel magán, amelyeket félreértelmez és súlyos testi betegség bizonyítékaként interpretál. Ez a meggyőződés és félelem szakszerű vizsgálatok elvégzése és orvosi megnyugtatás ellenére fennmarad” (APA, 1994). A definíció lényeges része, hogy a hipochondriasisban szenvedő beteg a különféle testérzéseket (pl. fájdalmak), fizikai jeleket (pl. pattanás, bőrelváltozás), orvostól vagy máshonnan (pl. tömegkommunikációból) származó egészségügyi információkat – félreértelmezi és ezeket valamely súlyos betegség jeleként interpretálja. Különösképpen ez utóbbi jelenség okoz nehézséget a kezelést illetően, mert a beteg meg van arról győződve, hogy fizikai betegségben szenved s ezért elutasítja a pszichológiai kezelés gondolatát.