Segítségnyújtás a veronai autóbusz baleset kapcsán

A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék és Szakambulancia dolgozói őszinte részvétüket és együttérzésüket fejezik ki az olaszországi busztragédiával kapcsolatban, és osztozunk az áldozatok hozzátartozóinak, az iskolatársak, valamint a tanárok gyászában.

A tragédia kapcsán nagy összefogás tapasztalható mind a laikusok, közvetlenül nem érintettek, mind pedig a segítő szakma képviselői oldaláról. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a tragikus események, a súlyos, rendkívüli fizikai és lelki stressz, amely a személyt vagy közvetlen környezetét veszélyezteti, mindenki számára megterhelő (függetlenül életkortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól, stb). A krízisek megrendítik a korábbi, viszonylagos testi-lelki egyensúlyunkat, a világ biztonságosságába vetett hitünket, és előre megjósolhatatlanságuk miatt erősítik a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzéseit. A katasztrófával való megküzdést három szakaszra oszthatjuk:

  1. Kezdeti sokk időszaka – ez a szakasz napokig tarthat, ilyenkor az emberek mindössze 15-25%-a képes racionálisan cselekedni. A tragédia nagyfokú szorongást, pánikot, depressziós tüneteket, kétségbeesést, haragot, indulatkitöréseket vagy érzelmi beszűkülést, gátoltságot válthat ki, ami ebben a helyzetben természetes és ezért nem tekinthető kóros pszichés reakciónak.
  2. A vészhelyzet megszűnését közvetlenül követi az akut stressz időszaka, ami kb. 1 hónapig tart. Továbbra is fennállhatnak fent említett tünetek: a gondolkodás beszűkül, a traumatikus esemény köré koncentrálódik, a traumatizált személy másokra nehezen képes figyelni, érzelmi reakciói változékonyak, testi tünetek is jelentkezhetnek (heves szívdobogás, szapora légzés, remegés, zsibbadás, szédülés, verejtékezés, ájulásérzés, nehézlégzés, stb.). A trauma-feldolgozás kezdeti szakaszában kiemelt szerepe van a közösségnek, a családnak, barátoknak, rokonoknak, iskolatársaknak, kollégáknak. Ilyenkor a legfontosabb, hogy érezzék, hogy számíthatnak a környezetükre, akik osztoznak a gyászban, és türelmesen, együttérzéssel meghallgatják őket. A trauma hatása általában 2-4 hét alatt lecseng, és a mindennapok visszatérnek a megszokott kerékvágásba.
  3. A traumát követő, 3. hónaptól kezdődően beszélünk ún. poszttraumás időszakról, amikor sokaknál a hétköznapi élet visszatér a megszokott kerékvágásba. Azonban az elszenvedettek egy részénél (kb. 40%) előfordulhat, hogy a stressz tünetei nem csengenek le, a traumával kapcsolatos visszatérő, akaratlan és betolakodó, nyomasztó emlékek, képek jelentkezhetnek, a negatív érzelmi állapot (szorongás, depresszió, izgatottság) tartóssá válhat, alvászavar, ingerlékenység, dühkitörések jelentkezhetnek. Jellemző lehet még a traumatikus eseményről történő beszélgetés, emlékek, a hozzá köthető események, tárgyak, személyek kerülése. A poszttraumás stressz zavar klinikai figyelmet igénylő állapot, a klinikai szakpszichológiai és pszichoterápiás beavatkozás a traumát követő 3-4. hónapban is tartósan fennálló fenti tünetek esetében indokolt.

A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének egyik fő profilja a poszttraumás stressz állapotok pszichoterápiás kezelése és kutatása. Az alábbi linken tájékozódhat a témában megjelent cikkekről. Szakambulanciánkon OEP finanszírozott ellátás keretében várjuk és fogadjuk a hozzánk terápiás segítségért fordulókat. Elérhetőség: 1083 Budapest, VIII. Tömő u. 25-29. III. emelet Tel: 459-1493.

A Klinikai Pszichológia Szakambulancia munkatársai