A vastagbélrák a fejlett országok népbetegsége. Mind morbiditás mind mortalitás szempontjából a leggyakoribb megbetegedések közé tartozik, világszerte közel 1,4 millió új esetet diagnosztizálnak évente. Éppen ezért megelőzése jelentős népegészségügyi feladatot jelent, melynek eszköze elsősorban a szűrés, indokolt esetben az endoszkópos és a szövettani vizsgálat.
Az utóbbi húsz év kutatásai bebizonyították, hogy vastagbélrák nem csak a hagyományos adenoma-carcinoma szekvencián keresztül alakulhat ki, hanem az ún. serrated (fogazott) útvonalon keresztül is. Ennek a folyamatnak az alapja a DNS repair gének hibája, amely mikroszatellita instabilitáshoz vezet. A carcinogenesis fogazott útvonalának prekurzor lézói a korábban nem-neoplasticus elváltozásként számon tartott hyperplasticus polypok egyes fajtái. Ma „hyperplasticus polyp” elnevezés helyett összefoglalóan a fogazott/serrated polyp elnevezést használjuk, és három altípusát különítjük el:
- Hyperplasticus (metaplasticus) Polyp (HP)
- Sessilis Serrated Adenoma (SSA dysplasiával vagy dysplasia nélkül)
- Tradicionális Serrated Adenoma (TSA)
A HP polypokat nem tekintjük preneoplastikus elváltozásnak, ezért az ilyen polypok eltávolítása után nincs szükség utánkövetésre. Ezzel szemben a SSA-k premalignus léziók, endoscoposan sokszor nehezen felismerhetők: redőélen, redők mögött helyezkednek el, nyálkasapkával fedettek („tojásleves jel”), a környező nyálkahártyától nehezen különíthetők el. Egyes adatok szerint kifejezetten gyorsan progrediálnak, a negatív kolonoszkópiát követően kialakult ún. intervallum carcinomák hátterében gyakran ezek a polypok állnak. Az eddigi leggyorsabb progresszióról egy japán esettanulmányban olvashatunk, ahol egy nem kezelt SSA-ból 8 hónap alatt fejlődött ki invazív carcinoma. A HP-t és az SSA-t nemcsak endoszkóposan, hanem hagyományos HE metszeteken nagyon is nehéz megbízhatóan elkülöníteni. Emiatt egyre több vizsgálat irányul ezen polypok molekuláris hátterének feltárására, amely a jövőben segítséget nyújthat a differenciál diagnosztikában. A HP-ok és az SSA-k szövettani differenciál diagnosztikája az utóbbi néhány évben kezd kikristályosodni, a molekuláris jellemzőikről pedig egyenlőre még kevesebbet tudunk.
A TSA-k a fogazott polypok legkevésbé ismert altípusa. Ennek egyik oka, hogy nagyon ritkán, mindössze 1%-ban fordulnak elő a vastagbél adenomák között. Másrészt az eddig szerzett ismereteink alapján ez egy klinikopatológiailag nagyon változatos, tarka osztálya a polypoknak, amely nehezen illeszthető be a carcinogenesis fogazott útvonálába. A TSA-k „kilógnak a sorból” hisztomorfológiai jellemzőiket illetően, ugyanis ezek elsősorban nem a másik két fogazott polyp típussal mutatnak átfedést, hanem a tubulovillosus adenomákkal. Ugyanakkor a fogazott mirigyhám struktúra TSA-k esetében is nagyon jellegzetes, akárcsak a HP-oknál és SSA-knál. A TSA-k molekuláris mintázata korántsem olyan egységes, mint a többi fogazott polypé. Egy részük a serrated útvonal jellegzetességeit, a másik részük az adenoma-carcinoma szekvencia jegyeit hordozza. A TSA-k mindkét molekuláris típusából kifejezetten agresszív, rossz prognózisú CRC fejlődhet ki.
Serrated adenomák nemcsak a vastagbélben fordulnak elő. Egyre több esetben diagnosztizálnak fogazott polypokat a gyomorban, duodenumban, pancreasban és az epehólyagban is.