Iskolateremtő tudós, briliáns előadó, akadémiai elnök, aktív közéleti ember – jellemezte Szentágothai János életművét Dr. Lovász László, az MTA elnöke. Az agykutatás területén már fiatalon áttörő eredményeket ért el. 1976-1985-ig volt az MTA elnöke, több mint 50 évig volt egyetemi oktató Budapesten és Pécsen. Világszínvonalú, sőt, mondhatni, a világon vezető szerepet játszó kutatói közösséget épített fel – sorolta érdemeit. Az ő nevéhez fűződik többek között az elektronmikroszkópos agykutatás elindítása Magyarországon. Kevés olyan magyar tudós van, akinek a hatása mind a mai napig annyira tetten érhető, mint Szentágothai Jánosé – vélte. Az, hogy az idegtudomány, az agykutatás ma az egész világon számon tartott és elismert erőssége a magyar tudománynak, az ő kutató-, tanító és szervező munkájára vezethető vissza – tette hozzá. A generációk, amelyeket tudóssá nevelt, az ő nyomdokain haladva viszik tovább a tüzet – szólt Dr. Lovász László.
Dr. Szél Ágoston, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója géniuszként, polihisztorként, reneszánsz emberként írta le Szentágothai Jánost. A világhírt az idegtudományokhoz kapcsolódó munkássága hozta meg számára, de széleslátókörűsége közéleti szerepvállalásra is képessé tette, érdeklődött a művészet iránt és művelte is azt – mondta. Felidézte, hogy Szentágothai nevével először 11 éves korában találkozott, az Anatómiai atlaszt lapozgatva; ezek a gyermekkori emlékek meghatározták későbbi pályáját is. Bár nem az ő intézetében tanult, de néhány előadásán részt vett, és mint visszaemlékezett, Szentágothai előadóként kiváló tulajdonságokkal rendelkezett, úgy mint az alapos szaktárgyi ismeretek, az orvosi és általános műveltségi elemek felhasználása és a különleges képességű hallgatók felcsigázása – sorolta Dr. Szél Ágoston. A tudományos kommunikáció úttörőjének is tekinthetjük – tette hozzá – ugyanis a nyilvánosság és a közlés nagyon fontos része a tudós életének, és az is, hogy eredményeit közérthető nyelven tudja ismertetni; Szentágothai pedig személyes példát mutatott minderre, és tudását széles körben igyekezett elérhetővé tenni. A Semmelweis Egyetem és Szentágothai János kapcsolatát rengeteg tárgyi emlék őrzi, a Központi Levéltárban 100 doboznyi dokumentum található – mondta el Dr. Szél Ágoston. A Központi Könyvtárban pedig 2010-ben Szentágothai-terem nyílt, ahol többek között általa készített műalkotások is láthatók.
Dr. Somogyi Péter, az MTA Kísérletes Orvostudományi Kutató Intézet és Oxfordi Egyetem neurobiológia professzora előadásában hangsúlyozta: Szentágothai kultúra- és közösségépítő személyiség volt. Átadta tudását, karizmatikus jellemként motiválta az embereket, világhírű iskolát hozott létre. Dr. Somogyi Péter úgy vélte: így válik a tudós halhatatlanná – lehet, hogy idővel a nevét elfelejtik, de az általa átadott tudás fennmarad. Szentágothai romantikus lélek volt és művész, emellett rendkívüli képessége volt három dimenzióban gondolkodni és megjeleníteni az általa elképzelt kapcsolatokat idegsejtek között – vélte. Prezentációjában részletesen ismertette Szentágothai egyes tudományos eredményeit az ideghálózatokról, kitérve közben saját kutatásaira is.
Dr. Hámori József, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja szintén Szentágothai kutatásairól beszélt. A nagyagykérgi hálózatok experimentális vizsgálata a funkció megismerésének fontos kulcsa – idézte Szentágothait. Sok olyan elgondolása volt, ami nagyon sokat segített a tanítványainak és körének, hogy új látásmódra térjenek át – vélekedett Dr. Hámori József. Elsősorban neurobiológus és neuroanatómus volt, emellett az általános műveltségi szintje a professzortársainál magasabb volt. „Szerencsésnek érzem magam, hogy tanulhattam ettől az óriástól” – mondta.
Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet korábbi igazgatója Szentágothai közéleti tevékenységéről szólt. Ennek egyik csúcspontja 1956, majd közel 30 év múlva az országgyűlési képviselőként eltöltött évek voltak. Az 56-os forradalom idején már 10 éve a pécsi egyetem anatómiai intézetének igazgatója volt. Megválasztották a pécsi forradalmi bizottság elnökének, ilyen minőségében aláírta a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról szóló követelést. 1957-ben egy előadás alatt az áldozatokra való emlékezésre buzdított, ez után sokan elbocsátását követelték. Megtorlásként végül írásbeli figyelmeztetést kapott. 1956 alkalom lett volna arra, hogy elhagyja az országot, ahogy már 1945-ben is németországi állásajánlatot kapott – de ő mindkét alkalommal Magyarország mellett döntött – hangsúlyozta Dr. Réthelyi Miklós. 1985-ben meglepő fordulat történt életében: a megkérdezése nélkül a Parlamentbe került. 1988-ban mondta el nevezetes beszédét a bős-nagymarosi vízierőmű tervéről, melyre utólag úgy emlékezett vissza, hogy sajnos csúfosan alulmaradt. 1989-ben fontolgatta a visszavonulást, de mivel úgy érezte, hogy bizonyos változások indulásban már otthagyta névjegyét (Duna-projekt, marxista ideológia egyértelmű elutasítása, a zsidó-keresztény erkölcs és értékrend melletti kiállás, a kirekesztés elutasítása), mégsem vonult a háttérbe. 1993-ban az akadémiai törvény tárgyalása során nagyívű beszédben méltatta a Magyar Tudományos Akadémiát, kitérve a szükségszerű változásokra is – idézte fel az eseményeket Dr. Réthelyi Miklós. 1994-ben a Keresztény-Zsidó Társaság felkérésére holokauszt-emléknap szervezését kezdeményezte, az indítványt a parlament megtárgyalta és elfogadta, így attól kezdődően minden évben megemlékeznek az áldozatokról.
Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem