a Semmelweis Egyetem
46 nap
-1 óra
29 perc
40 mp

Dr. Vingender Istvánt, az Egészségtudományi Kar (ETK) oktatási dékánhelyettesét egészen személyes szálak fűzik a kar épületéhez, amely egykor a Vas utcai kórház volt: itt született. „Miután ideköltözött a kar, édesanyám pontosan elmondta, melyik szobában feküdt, így könnyű volt beazonosítani, hogy ez a helyiség jelenleg az Ápolástani Tanszék oktatói szobája” – meséli Dr. Vingender István, akit éppen ezért a legszemélyesebb érzések ehhez a szobához fűzik.

Emellett legkedvesebb egyetemi helye az ETK aulája, ami egy multifunkcionális tér, fogadások, rendezvények helyszíne is, de elsősorban találkozási pont a hallgatók számára. Mivel itt található a tanulmányi osztály, itt várnak a hallgatók az ügyintézésre, de itt gyűlnek össze az órák után vagy a vizsgák előtt is. Mindig pezsgő élet van itt, jó ide nap mint nap bejönni – mondja a dékánhelyettes. Néhány éve egy többségében hollandokból álló nemzetközi oktatócsoportot fogadtunk, akiknek az épületbe belépve az első kérdésük az volt, miként intéztük el, hogy egy ötcsillagos szállodában van elhelyezve az oktatási intézményünk – emlékszik vissza egy történetre, ami jól szimbolizálja szerinte azt a hangulatot, ami a Vas utca 17-be érkezőket fogadja.

Galéria

4kép

Az épület – az említett Vas utcai kórház előtt – az 1900-as évek elején az egykori Pajor szanatóriumnak adott helyet, ami egy vízgyógyászatra épülő, mozgásszervi betegségeket kezelő magánintézmény volt. „A belépéskor az érkezőt egy barátságos, de impozáns csarnok fogadja, melynek üvegteteje a legharmonikusabb színű díszüvegezéssel pompázik” – írta az elegáns, palotaszerű épületről egy korabeli cikk. Amikor a 2000-es évek elején megtörtént az épület felújítása az Egészségtudományi Kar számára, az eredeti építészeti stílus megőrzésére törekedtek. Megmaradt a három emeletnyi magasságban található üvegtető, ami – ahogy a dékánhelyettes fogalmazott – nagyon jó “fellátást” biztosít. Szintén a korabeli hangulatot idézi és az egykori szanatórium tevékenységét szimbolizálja az ivókút (ami használaton kívül van), valamint a nagy Zsolnay kerámia kaspók és a lépcsőforduló festett üvegablakai. A folyosón régi fényképek őrzik az egykori Pajor szanatórium emlékét.

„Az igényes környezet általában igényes munkára sarkallja az embert” – vallja Dr. Vingender István, aki ezért is tartja fontosnak, hogy egy ilyen impozáns épület ad helyet a karnak.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.