A különböző méltóságjelvények, vagyis a jogar és a tisztségláncok az egyetemi életnek mindig is fontos kellékei voltak, ezekhez hasonlóan az egyetemi közösség kialakítását és fenntartását szolgálják a jeles ünnepi alkalmak is. Az egyetem fennállásának 250. évfordulójára készülő sorozatunk második részében ezek történetét tekintjük át röviden.
Méltóságjelvényeink eredetét általában ismerjük, jóllehet épp a legrégebbinek számító történelmi orvoskari jogar múltját fedi homály. Az eltérő szakértői vélemények közül a legvalószínűbb az orvoskar alapítása körüli időkre datálja a készítését. A díszbot tetején az orvos evangélista, Szent Lukács szobra látható, míg az első nóduszon (csomón) a két vértanú orvos szent, Kozma és Damján alakjai láthatók, akik az orvosi kar védőszentjei is. A jogarokat (latinul pedum vagy sceptrum) az ünnepélyes alkalmakkor a heroldruhába öltözött pedellusok vitték a rektor és a dékánok előtt, ezt a feladatot ma hajdú öltözetet viselő hallgatók látják el. Az eskütételek (pl. avatásoknál) a pedumra tett ujjal történtek.
Az eredeti dékáni lánc – melynek mintájára a ma használatos tisztségláncok készültek – eredete jól ismert. I. Ferenc 1819-ben készíttette a pesti egyetem számára az egy rektori és négy dékáni láncból álló sorozatot, amit 1820. május 18-án, ünnepélyes keretek között adtak át az egyetem vezetőinek. A medál közepébe foglalt arany érmén az adományozó I. Ferenc császár és király profilja látható. Ehhez hasonló láncokat kapott korábban a bécsi, a lembergi, valamivel később az innsbrucki, a grazi és az olmützi egyetem is. A pesti egyetemen ettől kezdve majdnem 130 éven át használták őket. A II. világháborút követő kommunista hatalomátvétel után 1949-ben minisztériumi direktíva tiltotta meg az egyetemi méltóságjelvények használatát, így azokat 1949. május 31-én a Nemzeti Múzeumnak adták át.
Később, 1957-től az akkor már önállóan működő Budapesti Orvostudományi Egyetem vezetése hosszas küzdelmet folytatott, hogy visszakapja a Nemzeti Múzeumtól ezeket a méltóságjelvényeket. A törekvés végül 1959 nyarán sikerrel járt, és az immár muzeálisként kezelt tárgyak biztonságos őrzése érdekében vagyonvédelmi beruházások is történtek. Végül a 60-as évek elején a BOTE új tisztségláncokat készíttetett, de jogarokat nem.
A BOTE vezetésének döntésére 1968 februárjában a jogart és a láncot – számos más muzeális emlékkel együtt – letétbe helyezték a frissen alakult Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, majd 1994-ben (a 225 éves jubileumi kiállítás szervezésekor) visszaigényelték őket. Ennek mintájára készültek el azok a másolatok, melyeket ma használunk. Tisztségláncokat minden kar kapott, de jogarból továbbra is csak egyetlen, a történelmi orvoskari jogar létezik, immár az egész egyetemet jelképezve.
A méltóságjelvényeket jellemzően az egyetem kiemelt ünnepségein használják, illetve viselik, így a tanévnyitón, a Dies Academicus vagy épp a Semmelweis-nap során.
Mivel az egyetemet alapításától, 1635-től 1769-ig, vagyis a Mária Terézia által elrendelt „államosításig” a jezsuita rend működtette, a tanévek megnyitása és zárása is a rend előírásaihoz igazodott, a tanévet 1945-ig Veni Sancte misével nyitották és Te Deummal zárták. A díszöltözet az egyes korszakokban eltérő volt, az egyetemi méltóságviselők például sem a dualizmus, sem a két háború közti korszakban nem viseltek egyetemi díszöltözetet, hanem a saját díszmagyarjukban jelentek meg. A betöltött tisztségre a méltóságláncok utaltak. A kommunizmus éveinek nagyobb részében sem egyetemi díszöltözetet, sem méltóságláncot nem viseltek az egyetem vezetői, akik 1969-ben döntöttek a díszöltözet megalkotásáról.
A tanévek addigi beosztása 1876-ban változott meg, így a tanévnyitók azóta is szeptemberben esedékesek a korábbi november helyett. Másik ünnepünket, a Dies Academicust, vagyis az egyetem napját azonban ma is november 7-hez közel eső napon tartja egyetemünk. Ennek eredete, hogy az orvosi kar megszervezéséről intézkedő rendeletet Mária Terézia 1769. november 7-én adta ki, így a 100. és 200. évfordulókat is ehhez a dátumhoz kötötték.
Sokáig jeles ünnepnek számított az egyetem Budára költözésének (1777) és újjáalakításának ünnepe is, amit Mária Terézia 1780. március 25-én kelt okleveléhez, a Diploma Inaugurale-hoz kötünk. Az ünnep a II. világháború után kikerült a gyakorlatból.
Az egyetem egyik újabb keletű ünnepe egyben a tanév lezárása is. Névadónk, Semmelweis Ignác születésnapját, a Semmelweis-napot július 1-jén ünnepeljük, 1985-ben van először nyoma annak, hogy a Semmelweis-emléknap alkalmából kitüntetéseket adtak át.
Molnár László
(Irodalom: Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Bp., 1982.)
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
