a Semmelweis Egyetem
17 nap
1 óra
46 perc
18 mp

Hazai és külföldi pályatársak, kollégák, tanítványok tartottak előadást és köszöntötték 70. születésnapja alkalmából Dr. Tulassay Tivadart a tiszteletére rendezett ünnepi tudományos ülésen a Nagyvárad téri Elméleti Tömb dísztermében. A Semmelweis Egyetem rector emeritusa, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára, professor emeritusa, volt igazgatója zárszavában a tisztelet és a tudás fontosságáról szólt, és arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy keressék a bölcsességet.

Egy nagyszerű tudós, iskolateremtő oktató, kiemelkedő egyetemi vezető, a művészetek értő pártfogója, egy igazi reneszánsz ember ünnepli ma születésnapját, aki kíváncsi gyermekből kíváncsi felnőtt, tanítványból igazi mester lett az elmúlt évtizedekben – hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Merkely Béla rektor. Emlékeztetett arra, hogy Dr. Tulassay Tivadar 70 évéből eddig 46 évet a betegellátásban, ebből is 45 évet a Semmelweis Egyetemen töltött aktívan a gyógyításban, oktatásban, kutatásban. A Semmelweis Egyetem ereje elsősorban az itt lévő világszínvonalú emberi erőforrásban, az itt felhalmozódott tudásban rejlik. Ez a generációról generációra örökítődő erő és tudás az, ami megtartja az egyetemet a hazai egészségügyi ellátás, orvos- és egészségtudományi képzés, kutatás zászlóshajójának. Ennek a hajónak nemcsak munkatársa, hanem kapitánya volt Dr. Tulassay Tivadar kilenc éven keresztül – mondta Dr. Merkely Béla, hangsúlyozva, hogy az ünnepelt kitartó munkájának eredményei mind a szellemi, tudományos területen, mind az egyetem infrastrukturális fejlesztésében kiemelkedőek. „Az egyetem jelenlegi rektoraként az idén 250 éves egyetem küldetését a Dr. Tulassay Tivadar által kijelölt úton: a hagyomány, tudás, alázat mentén fogalmaztam meg” – jelentette ki Dr. Merkely Béla. Seneca szavait idézte az ünnepelttel kapcsolatban: „… a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” Köszönetet mondott az ünnepelt családjának is azért a támogatásért, amelyet rajtuk keresztül a Semmelweis Egyetem kapott.

„Ma ünnepelni jöttünk egy sokak által tisztelt professzort, sokak mesterét, és köszönteni egy kiváló pályatársat” – kezdte beszédét Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója, a rendezvény házigazdája. Tisztesség, tudás, tolerancia, ezek az alapelvek kísérték végig Dr. Tulassay Tivadar életét eddig és határozzák meg mind a mai napig tetteit, ezt sugározta pályatársai felé, ezt adta át tanítványainak is – hangsúlyozta. Életpályája jelentős hatással volt és a mai napig hatással van a hazai és nemzetközi gyermekgyógyászatra, a tudományos életre és az orvosképzésre. Számos fontos és maradandó tudományos felismerést közölt a neonatológia és gyermeknefrológia tárgykörében, ezek közül Dr. Szabó Attila kiemelte azt a megfigyelést, amely a koraszülöttség késői szövődményeinek már fiatalkorban megjelenő tüneteit, elváltozásait írta le. Dr. Tulassay Tivadar életét végigkíséri a tudományos kíváncsiság, a kérdések feltevése és a válaszok keresése. Szigorú, következetes munkát végző tanítvány, majd mester lett, de mindvégig ott maradt benne a kíváncsi gyermek – mutatott rá. Dr. Szabó Attila úgy fogalmazott: immár negyedszázada abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanulhat Tulassay professzortól, és mesterének nevezheti őt; olyan igazi mesternek, aki felkelti a kíváncsiságot és megmutatja a lehetséges utakat. A rektorhelyettes és klinikaigazgató köszönetet mondott az ünnepelt családjának is, szerető feleségének, gyermekeinek, unokáinak, azért a támogató környezetért és harmóniáért, melyet biztosítottak Dr. Tulassay Tivadar számára.

Dr. Matthias Brandis, a Freiburgi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának vezetője, a Semmelweis Egyetem díszdoktora „A molekuláris genetika hatása a gyermekbetegségek új megértésére” címmel tartott előadást. Ebben áttekintést adott arról, hogy ez elmúlt 40 év során hogyan változott a tudomány hozzáállása a gyermekbetegségekhez és gyógyításukhoz. Példaként említette a vesebetegségeket, Dr. Tulassay Tivadar egyik kutatási területét, rámutatva, hogy a betegségek molekuláris genetikája felismerésének köszönhetően a kezelési módszerek az elmúlt évtizedekben sokkal hatékonyabbak lettek. Kitért arra is, hogy barátsága és közös munkája Dr. Tulassay Tivadarral több évtizedre nyúlik vissza, és kiemelte, hogy a professzornak több mint 400 tudományos publikációja jelent meg és a mai napig aktívan részt vesz a tudományos életben.

Dr. Wolfgang Rascher, az Erlangen-Nürnberg Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának vezetője előadásában a nátrium- és volumenszabályozás témakörét járta körül, kiemelve, hogyan változott ennek tudományos megértése az elmúlt 70 évben. Dr. Rascher, aki Heidelbergben 1985-1986-ban másfél éven keresztül dolgozott együtt Dr. Tulassay Tivadarral és 32 publikációt jegyeznek közösen, bemutatta, hogy az idők során miként fedezték fel, hogy a nátriumot polianionok tárolják, mi a hormonok szerepe a szabályozásban, valamint a bőr szerepét a nátrium tárolásában. Kiemelte Dr. Tulassay Tivadar jelentős szerepét ezen a kutatási területen.

Dr. Seri István, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika kutatóprofesszora, az egyetem díszdoktora Dr. Tulassay Tivadarral közösen végzett munkájáról szólt, mely a fejlődési szív- és érrendszeri és renális fiziológia területét érintette. Annak idején együtt kezdtek dolgozni a II. Sz. Gyermekgyógyászati, majd az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. „Barátságunk és együttműködésünk során megtanultam, hogy mindig érdemes egy koncepciót követni, és ha egy érdekes megfigyelésre vagy eredményre bukkanunk, akkor ki kell használni a lehetőséget és követni azt, amerre ez vezet” – mondta Dr. Seri István. Végezetül tiszteletét fejezte ki Dr. Tulassay Tivadar iránt, amiért mindig becsülettel és kíváncsisággal végezte munkáját, kiemelve, hogy mennyi inspirációt adott tanítványainak és kollégáinak.

Dr. Machay Tamás, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika nyugalmazott egyetemi tanára „Tulassay Tivadar az elmúlt 40 év magyar neonatológiájában” címmel tartott előadást, amelyben a Tulassay professzorral 1975-től együtt töltött időszakból idézett meg néhány emléket. A II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán kezdtek együtt dolgozni, Dr. Kerpel-Fronius Ödön vezetésével, akitől rengeteget tanultak; főleg nyugalmat és átlátóképességet – mondta, hozzátéve, hogy Dr. Tulassay Tivadar rögtön kedvet kapott a neonatológiához is az általános gyermekgyógyászat mellett. 1970-75 között rendkívül magas volt a hazai csecsemőhalálozás, a tíz százalék körüli koraszülések következtében, ekkor merült fel, hogy Magyarország is intenzív újszülöttosztályokat létesítsen, amelyek 1976-ra alakultak meg. 1976 és 83 között a felére esett vissza a csecsemőhalálozás, mely 1996-2006-ig szintén megfeleződött, mára pedig elérte az európai sztenderdeket – foglalta össze a hazai adatokat.

Dr. Kellermayer Miklós, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet igazgatója „Erő és kölcsönhatás biomolekuláris és komplex rendszerekben” című előadásában párhuzamot vont az emberi élet térben és időben kanyargó fonala és az élet legfontosabb molekulája, a DNS között, amely szintén egy ide-oda kanyarodó fonálként jelenik meg előttünk. A DNS molekulát igazán érdekessé a kölcsönhatások teszik, amelyekbe különböző fehérjék lépnek vele, csakúgy ahogy a mi életünk fonalát is az teszi igazán érdekessé, hogy milyen interakcióba lépünk a környezetünkkel, munkatársainkkal, szeretteinkkel, teremtőnkkel és a teremtett világgal – mutatott rá. Dr. Kellermayer Miklós kiemelte, hogy az ő élete fonala mentén ilyen meghatározó pont volt a Dr. Tulassay Tivadarral való találkozás. Felidézte azt a számára megtisztelő feladatot is, hogy tudományos rektorhelyettesként támogathatta a korábbi rektor munkáját. Kiemelte: Dr. Tulassay Tivadar számos jellemvonásával mutat példát, ezek közül számára a legnemesebb a belső szellemi és lelki iránytűje, amely az ég felé, az Isten, a Teremtő felé mutat. Dr. Kellermayer Miklós előadásában röviden bemutatta a DNS vírusok nanomechanikájával kapcsolatos aktuális kutatásaikat is.

Dr. Szabó András, a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára „Életpályák és találkozások” című előadásában úgy fogalmazott, az isteni gondviselés nagy gesztusának tartja, hogy számos „véletlen” találkozás fűzte össze pályája során az ünnepelttel. Másodéves hallgató korában az ötödéves Tulassay Tivadar volt az élettan csoportjának a demonstrátora, később Heidelbergben is találkoztak, ahol Dr. Tulassay Tivadar éppen Humboldt ösztöndíjasként volt, ő pedig Schuler professzor delegálása nyomán. Kandidátusi védésén egyik – őt igen kemény kérdések elé állító – opponense is az ünnepelt volt, később pedig az ő hívására került az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, ahol kutatólabort hozhatott létre, majd igazgatóhelyettesként tevékenykedett mellette, míg az ő biztatására adta be pályázatát a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika élére.

Dr. Szabó Miklós, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense a neonatológia vízióit és realitásait mutatta be a 90-es évektől kezdve, kiemelve, hogy Dr. Tulassay Tivadar klinikaigazgatóként és rektorként is jelentős, országos hatást gyakorolt a magyar neonatológiára. Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika újszülött intenzív osztályán olyan műhely alakult ki, amely ma is neonatológus generációk képzőhelye – hangsúlyozta. Dr. Szabó Miklós úgy fogalmazott, útravalóként viszik tovább Tulassay professzortól azt a gondolatot, hogy a neonatológiai tevékenység vég- és célpontja a felnőttkori egészség. Ez mindannyiunk figyelmét orientálta az elmúlt 10-15 évben – tette hozzá. A másik fontos üzenet, hogy a kutatólabornak és a betegellátásnak egy fedél alatt kell lennie; ez a klinikán már akkor megvalósult, amikor a transzlációs kutatás még nem volt ennyire fókuszban.

Dr. Reusz György, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára a gyermeknefrológia múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. Kitért arra, hogy a gyermekgyógyászatból nőtt ki ez a szakterület, melynek egyik hazai centruma az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika. Szólt a biológiai terápiák, az immunológiai diagnosztika, a nefropatológia fejlődéséről is egyebek mellett, és mint mondta, a krónikus veseelégtelenség esetén már a folyamatos kezeléseket is tudják biztosítani. Az iskolateremtésben és az utánpótlásnevelésben elévülhetetlen érdemei vannak Dr. Tulassay Tivadarnak ezen a szakterületen is – jelentette ki, hozzátéve, hogy Tulassay professzort minden cselekedetében, erőfeszítéseiben az a szemlélet vezette, hogy a legfőbb cél a gyerekek gyógyulása.

Dr. Vásárhelyi Barna, a Laboratóriumi Medicina Intézet igazgatója a klinika kutatólaborjában eltöltött időszakot, az akkori életérzést idézte fel, miközben több ponton párhuzamot vont a halfogás és a tudományos kutatás között. Mindkettőhöz kell például türelem és hit, vagy éppen felszerelés, ami a klinikán a kutatás tekintetében teljes körűen rendelkezésre állt. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a klinikum által feltett kérdésekre tudtak választ keresni a kutatók, Dr. Tulassay Tivadar pedig rendkívül inspiráló igazgatóként mindig adott impulzusokat. Az eredményes kutató jutalma a rácsodálkozás, valami új felismerése. Dr. Tulassay Tivadarnak köszönetet mondott az örömért, a kitartásért, a lelkesedésért és az elhivatottságért, lekerekítve előadását azzal, hogy e szavak kezdőbetűje kiadja az ökle nevű Kárpát-medencei hal nevét.

Galéria

42kép

Az előadásokat követően Dr. Szabó Attila a klinika jelenlegi és volt munkatársai, az előadók, és az egész közösség nevében Törley Mária szobrászművész alkotását nyújtotta át Dr. Tulassay Tivadarnak, amely megtestesíti a művészet szeretetét, a zenét és a képzőművészetet.

Dr. Tulassay Tivadar elsőként Dr. Szabó Attilának mondott köszönetet, hogy – mint fogalmazott – ez alatt a három óra alatt azt érezhette, hogy a terem megtelik szeretettel, ami annak köszönhető, hogy klinikai utóda összegyűjtötte azokat a kedves, egymást szerető, értékeket még valló embereket, akik itt megjelentek. Az ünnepelt, ahogy fogalmazott két „T”-ről szólt: a tisztességről és a tudásról. Előbbivel kapcsolatban József Attila Két hexameterjét idézte: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis”. Legyetek tisztességesek, ez az egyetlen járható út – hívta fel a jelenlévők figyelmét. A tudásról T. S. Eliotot is idézve szólt. Mint mondta, az ember élete során a megismerés három síkját járja be. Az első sík a világ megismerése, az információszerzés. Csak információt gyűjteni azonban kevés! A megismerés következő szintje, ami elvezethet a tudáshoz, az önmagam megismerése, az, hogy az általam összegyűjtött információ saját magamon keresztül szublimálva miként sugárzik a környezetemre – mutatott rá, hozzátéve, hogy ha valaki eljut idáig, már tanítványok gyűlhetnek köré. Ám ahhoz, hogy értelmet nyerjen az emberi élet, mondta Dr. Tulassay Tivadar, a megismerés harmadik síkjára is szükség van, ami annak a felfedezése, hogy mi a feladatom, mi végre vagyok a világon. Aki fel tudja tenni magának ezeket a legnehezebb kérdéseket, az közelít a bölcsességhez. De milyen tulajdonságokat birtokolva juthatunk el ehhez a bölcsességhez? „…a felülről való bölcsesség tiszta, békeszerető, méltányos engedelmes irgalmassággal és gyümölcsökkel teljes, nem képmutató” – idézte a Bibliából Jakab levelét. „Kedves Barátaim, az lenne a jó, ha ebben a fájdalmasan szétszakított, összezavarodott világban szeretetben és megértésben kutatnánk, a kutatást a homo ludens örömének fognánk fel és nem egy pénzszerzési versenynek, és ha úgy keresnénk az igazságot, hogy azzal megtaláljuk a szépséget is. Mert ami igaz, az mindig szép is. Ha ezt tesszük, talán rátalálunk a bölcsességre. Keressétek a bölcsességet!” – zárta köszöntőjét Dr. Tulassay Tivadar.

Deme Tamás, Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.