Dr. Nemoda Zsófia 2006 óta dolgozik az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetben egyetemi adjunktusként. Fő kutatási témája a pszichiátriai zavarok mellett a kötődési viselkedés genetikai hátterének vizsgálata. Oktató munkája mellett diákkörösök, szakdolgozók és doktoranduszok témavezetője, valamint számos nemzetközi folyóiratban megjelent közlemény társszerzője. Kutatómunkájának támogatására több magyar pályázat és európai ösztöndíj adott lehetőséget. Kutatott többek között a Bostoni Egyetem Molekuláris és Sejtbiológiai Intézetében, a Cambridge-i Medical Research Council Molekuláris Biológiai Laboratóriumában, valamint a Montreali McGill Egyetemen is.

„Mindig is érdekelt az emberi test működése, ezért jelentkeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára” – idézte fel a kutatónő. Már az egyetemi évek alatt körvonalazódott benne, hogy kutatással szeretne foglalkozni, ötödéves korától Dr. Sasvári Mária laborjában végzett kutatómunkát TDK-hallgatóként az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetben pszichogenetikai témában. Mint mondja, nagyon szereti azt a fajta gondolkodást és kihívást, amit a kutatómunka jelent. Nagyon izgalmas egy-egy új módszer tesztelése, elsajátítása – fogalmazott. Úgy véli, ehhez a munkához elengedhetetlen, hogy a kutatás az ember szívügye legyen. Az adjunktus szerint szerencséje volt: kutatómunkájának kezdetén jó időben volt jó helyen, így hamar sikerekben részesült. Persze a szerencse önmagában kevés, ha az ember nem aktív, és nem fektet energiát a munkájába, akkor nem haladhat előre. PhD és posztdoktor éveiben a szabadidejének nagy részét is a laborban töltötte – emlékszik vissza.

Dr. Nemoda Zsófia őszre várja második gyermekét. Mint mondja, sokat gondolkodott rajta, hogyan fogja majd menedzselni életét, hogy elég idő jusson mindenre. A legtöbb kutató számára a kutatás egyfajta szerelem – szögezte le, és ezt a partnernek is meg kell értenie – teszi hozzá. Férje szintén kutató-oktató, mindketten nagyon szeretik a munkájukat, és sokat is dolgoznak. Ebben a szakmában nehéz kikapcsolni, otthon is gyakran előkerül a munka, főleg a könnyen hordozható laptop és mindenhol elérhető internet világában. Ugyanakkor szerinte ártalmas a szociális kapcsolatokra és a mentális egészségre is, hogy az e-mailek már mobiltelefonról is egy kattintással elérhetőek, éppen ezért igyekszik szabadidejét a természetben tölteni, lehetőleg hegyek között, ahol még térerő sincs – mondja.

A kutatónő úgy látja, hogy ez a terület egyre inkább „elnőiesedik”, a PhD-képzésre jelentkezők körében sok a nő. A nemi különbségekben az olló inkább a vezetői pozícióknál nyílik szét jobban, ami ugyan érthető a gyermekvállalások során kieső évek miatt, de egyre több szervezet küzd aktívan ez ellen. Zsófia azt tanácsolja, hogy akit érdekel, az kezdje el diákkörösként a kutatást, majd pedig a PhD-t, hogy minél hamarabb kiderüljön, mennyire tudja ezt szívvel-lélekkel csinálni. „Sosem merült fel bennem az a gondolat, hogy ha gyereket vállalok, azt megsínyli a karrierem” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ő már adjunktus volt, mikor a kislánya megszületett, és ez egy egészen más élethelyzet, mint mikor egy pályakezdő áll hasonló dilemma előtt. Az adjunktus szerint nem kell választani család és karrier között, mindkettő működhet, amihez az egyetem támogató légkört biztosít. Tapasztalatait megosztva elmondta, hogy minél több országban dolgozott, annál inkább látja a magyar rendszer pozitívumait. Kiemelte, hogy kevés országban van lehetőség arra, hogy egy nő akár két-három évet is otthon maradhasson gyermekével. Nagy különbségek vannak országokon belül is az egyetemi, illetve a kutatóközpontban való kutatás között. A Semmelweis Egyetem egy szociálisan támogató intézményrendszer – hangsúlyozta.

Dr. Nemoda Zsófia munkatársaival a pszichiátriai zavarok mellett a kötődési viselkedés genetikai hátterét vizsgálja. A genetikai kutatásaik során azt találták, hogy a dopamin D4-es receptor gén hosszú allélja gyakrabban mutatható ki a dezorganizált kötődésű gyermekek körében. A hosszú allél hordozása önmagában kis hatást jelent, de a pszichogenetikai kutatásokból arra lehet következtetni, hogy nemcsak a szociális környezet meghatározó a kötődés típusának kialakulásában, hanem fontos a gyermek biológiai-genetikai faktorok által meghatározott személyisége is. Az utóbbi években úgy gondolják, hogy a külső környezet akár hosszabb távon befolyásolhatja a biológiai működésünket, azáltal, hogy a DNS-en egyfajta „lenyomatot” hagy; ilyen epigenetikai vizsgálatokat indítottak el az egyetemen is. Hozzáfűzi, hogy ezen a területen még sok a technikai kihívás, amiket meg kell oldani, mielőtt komolyabb következtetéseket lehet levonni a biológiai mechanizmusokra vonatkozóan.

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.