Kutatónők fóruma a Semmelweis Egyetemen

Nők a kutatói életpályán címmel gondolatébresztő, ötletgyűjtő céllal tartottak fórumot a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjában. Hogyan lehet a sikeres kutatói munkát és a családot összeegyeztetni, hogyan lehetne a jelenlegi feltételeken javítani ahhoz, hogy még több kutatónő érjen el a mostaninál is nagyobb sikereket – a többi között ezekkel a kérdésekkel vezette fel a beszélgetést Dr. Ligeti Erzsébet, az Élettani Intézet egyetemi tanára, az MTA rendes tagja. Az eszmecserét Dr. Makara Judit, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének munkatársa, Dr. Müller Veronika, a Pulmonológiai Klinika igazgatóhelyettese és Dr. Szabó Dóra, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója indította.

A hazai tudományos életben rendkívül alacsony számban képviseltetik magukat a nők, és minél magasabb szintet nézünk a szakmai előmenetel szempontjából, annál inkább csökken az arányuk a férfiakhoz viszonyítva – mondta Dr. Ligeti Erzsébet. Az egyetemi tanár kitért rá, miközben a Semmelweis Egyetemen a hallgatók 68 százaléka nő, addig a professzorok között már csak 23 százalék, az MTA tagok között pedig alig a 6 százalék a nő. Dr. Ligeti Erzsébet felidézte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tavaly ősszel hozta létre a „Nők a Kutatói Életpályán” elnevezésű speciális elnöki bizottságot, amelynek egyik fő feladata a témát érintő hasznos javaslatok összegyűjtése, valamint a női kutatók buzdítása, hogy merjenek többre vállalkozni, mint eddig tették. Az egyetemi tanár vendégei bemutatásakor kiemelte, valamennyien olyan nők, akik maguk is pozitív példával szolgálnak a sikeres kutatói munka és a családi élet összehangolására.

Dr. Makara Judit a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomát és Ph.D fokozatot, ezt követően az MTA Orvostudományi Kutatóintézetébe került, majd posztdoktori programban vett részt az Egyesült Államokban, ahol számtalan tekintélyes szakmai lap közölte a dendritekkel kapcsolatos publikációit, közben pedig két gyermeke is született – mutatta be vendégét Dr. Ligeti Erzsébet. Dr. Makara Judit a férjétől kapott támogatás mellett azt emelte ki, hogy az Amerikában jellemző rugalmas intézményi rendszernek is köszönhető, hogy a szakmai pályafutása nem tört meg, amikor bővült a családja. Példaként megemlítette, hogy a labor fölött volt a bölcsőde, így amellett, hogy kutatott, sok időt tölthetett a gyermekeivel is. Mint mondta, kint teljesen természetes volt, hogy a kutatói pálya és a család összeegyeztethető, és minden feltétel adott is volt ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Egy Lendület programnak köszönhetően került haza. Mint mondta, itthon több szervezésre és odafigyelésre van szükség, ezzel együtt szerinte megoldható a szakmai munka és a család körüli teendők összeegyeztetése. 

Dr. Müller Veronika, a Pulmonológiai Klinika igazgatóhelyettese szintén két gyermeket nevelt fel, miközben férjéével szinte párhuzamosan épült karrierje is. Mindketten oktatnak, kutatnak, amellett hogy klinikusok – emelte ki Dr. Ligeti Erzsébet. Dr. Müller Veronika elmondta, ő nem klinikusként kezdte, először a Kórélettani Intézetbe került, majd férjével együtt kiment Németországba kutatni. Akkor már volt egy kisgyermekük. Ezt követően az Egyesült Államokba mentek, ahol ideálisabb körülményeket tapasztaltak a gyerekneveléshez, hiszen ott teljes mértékben a családok szükségleteit veszik figyelembe. Kitért rá, hogy komolyabb váltást akkor tapasztalt, amikor a klinikumba került, az ügyeletek miatt ugyanis több szervezésre volt szükség. A fiataloknak azt tanácsolta, hogy bízzanak magukban és tartsanak ki elképzeléseik mellett. Mint mondta, kemény munkával idehaza is megtalálhatják a számításaikat, példája is azt mutatja, hogy összeegyeztethető akár a betegellátás, az oktatás és a kutatás is. Tapasztalatai szerint semmiféle negatívumot nem jelentett a gyermekekre nézve, hogy ő is és férje is komolyan vették a munkájukat. Hangsúlyozta, fontos a támogató környezet, és az, hogy ezt a segítséget el is kell tudni fogadni.

Dr. Szabó Dóra, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója személyes benyomásain túl igazgatóként, a munkaadói oldalról is megosztotta tapasztalatait a témában. Elmondta, hogy amikor három és fél évet töltött kutatóként az Egyesült Államokban, még nem foglalkoztatta a családalapítás kérdése. Hazatérte után, Budapesten születtek meg gyermekei, az akadémiai nagydoktori értekezését épp akkor írta, amikor egyikükkel otthon volt. Dr. Szabó Dóra elmondta, természetesen ő is megküzdött azzal a dilemmával, hogy vajon jó anya-e, hogy ahelyett, hogy maradéktalanul a családjára koncentrálna, a kutatói tevékenységét is folytatja. Kitért rá, jelentős családi segítséget kapott, ami szerinte rendkívül fontos, mert a magyar intézményrendszerben a gyermeknevelés és a munka összeegyeztetése több szervezést igényel, mint például az Egyesült Államokban. Elmondta: vezetőként, a gyermekes kollégáival való kapcsolatában is tudja hasznosítani azt, hogy tisztában van azzal, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy anyának.

Kele Tímea
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

printNyomtatás ▲ Fel ◀ Vissza

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.