Az őssejtterápia lehetőségeit kutatja a bélidegrendszer fejlődési rendellenességének gyógyításában Dr. Nagy Nándor

A bélidegrendszer fejlődési rendellenességének őssejtterápiával való gyógyítása a távlati célja az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben Dr. Nagy Nándor vezetésével működő kutatólabornak. A docens a közelmúltban jött haza az amerikai Harvard Egyetemről, ahol együttműködésben Dr. Allan Goldstein gyermeksebész professzor laboratóriumával több mint egy évtizede kutatják az őssejtes terápia lehetőségét. Dr. Nagy Nándor azt mondja, az eddigi eredmények biztatóak, és néhány évtizeden belül ez a kezelés is olyan rutineljárás lehet, mint például a csontvelő-őssejttranszplantáció.

Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet két évtizede működő, embrionális fejlődéskutatással foglalkozó laborja egyedülálló a régióban. Kevés olyan műhely van, melyben ilyen átfogó tudás és kutatási anyag gyűlt össze a gerinces embrió fejlődéséről – mutatott rá Dr. Nagy Nándor, az intézet docense, aki az alapítótól, Dr. Oláh Imre egykori tanszékvezetőtől vette át a labor irányítását 2007-ben. A docens Kolozsváron végezte tanulmányait, de már tudományos diákkörösként is a budapesti laborhoz kötődött. Később PhD-hallgatóként csatlakozott az intézethez, doktori munkája a bélhez asszociált nyirokszervek embrionális fejlődéséről szólt. A labor mindig is népszerű volt a TDK-sok között, mert az embrió csodálatos; ha a hallgató belenéz a mikroszkópba rögtön rabul ejti annak látványa – fogalmazott Dr. Nagy Nándor. Elsődleges modellállatuk a csirkeembrió, de zebrahal és transzgenikus egérembriókon is végeznek kutatásokat.

Mint a docens magyarázza, az embrionális kutatás előnye, hogy az általuk kifejlesztett mikrosebészeti módszerekkel be tudnak avatkozni a folyamatokba, követni tudják az embrióban az őssejteket, azok sorsát, fejlődését, és ezáltal olyan jelenségeket tudnak leírni, melyre más rendszerek nemigen adnak lehetőséget. Legutóbbi kísérletükben például azt követték végig, hogy milyen fejlődési képességekkel rendelkezik egy felnőtt vastagbélből visszanyert idegi őssejt, vagyis mennyire lehet alkalmas transzplantációra.

Fő céljuk a bélidegrendszer fejlődési rendellenességének, a Hirschsprung-kórnak a gyógyítása őssejtes terápiával. A betegség 5000-ből egy újszülöttnél fordul elő, aminek hátterében a dúcléc eredetű őssejtek embrionális bélben történő vándorlásának zavara áll, és ez változó hosszúságú idegsejtmentes vastagbelet eredményez. A betegség rendszerint az élettel összeegyeztethetetlen, a világrajövetelt követően rövid időn belül meg kell műteni az újszülötteket. Ráadásul, mivel a jelenlegi megoldásként használt sebészeti beavatkozás nem mindig jelent gyógyulást, gyakran visszatérő gyulladásoktól, a bélrendszer nem megfelelő működésétől szenved a beteg vagy sztómával kell élnie. Éppen ezért, egyre nagyobb az igény a klinikum részéről egy hatékony őssejtterápia kialakítására, mely kiváltja a sebészeti beavatkozást – mutatott rá a docens, hozzátéve, hogy munkájuk során olyan őssejttranszplantációs módszereket fejlesztenek ki a modellállat embriójában, amelyeket később, a világra jövetel után, az újszülötteknél is el lehet végezni.

A koncepció lényege, hogy az egészséges bélszakaszban lévő idegsejteket egy egyszerű biopsziával kinyerik, majd ezek őssejtes formáit mesterségesen felszaporítják, és visszaültetik oda, ahol hiány van az adott idegsejtekből. Az állatkísérletek nyomán tudják követni a sejtek beépülését, a funkció visszaállítását, amiről egyre ígéretesebb eredményeik vannak – mondta el Dr. Nagy Nándor. Ma a technika és a molekuláris biológia olyan szédületes sebességgel fejlődik, hogy véleménye szerint néhány évtizeden belül ez a kezelés rutineljárás lesz, épp úgy, mint ma már a csontvelő-őssejttranszplantáció.

Dr. Nagy Nándor úgy véli, a jövő tudománya a regeneratív medicina, melynek keretében a beteg saját őssejtjeit használhatják majd fel a gyógyuláshoz. Minden szervben „el van dugva” egy őssejtpopuláció felnőttkorban is, ezek azonosítására, izolálására és karakterizálására fókuszál ma a tudomány. A saját (autológ) őssejtek felhasználásával kapcsolatban két irányba folyik a kutatás: egyik a szöveti őssejtek megtalálása a béltraktusban, izolálása, mesterséges felszaporítása, majd ezek őssejtes transzplantációra való előkészítése és visszaültetése. Nagy kérdés jelenleg, hogy miként kontrollálható, mivé fejlődik az őssejt a beültetés után? A másik kiemelt kutatási terület, a fogadó bélcsatorna szöveti és extracelluláris mikrokörnyezetének összehangolása a beültetésre kerülő őssejtekkel. „A modellállatok embriói a tanítómestereink, melyektől elleshetjük azokat a mechanizmusokat, amik az őssejtek fejlődését és differenciálódását szabályozzák” – mutatott rá.

Dr. Nagy Nándor az elmúlt 12 évben több alkalommal, összesen hat évet töltött a bostoni Harvard Egyetemen, ahol a bélidegrendszer normális és patológiás fejlődésének kutatásával foglalkozott, illetve annak vizsgálatával, hogy miként lehetne őssejtekkel gyógyítani a veleszületett neurointesztinális betegségeket. Most egy hároméves periódus után tért haza a Semmelweis Egyetemre, de a tudományos kollaboráció az amerikai laborral intenzíven folytatódik. A hazatérésben segítséget jelentett számára az immáron másodszor megkapott Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból elnyert 30 millió forintos támogatás.

Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

A mikroszkópos felvétel forrása: Dr. Nagy Nándor (Ideg- és gliasejtek hálózata a bélcsatorna falában)

printNyomtatás ▲ Fel ◀ Vissza

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.