Szobrot avattak az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben

Szobrot avattak az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben tisztelegve azok előtt, akik felajánlották holttestüket az orvosegyetemi oktatásra és kutatásra. A Mortui vivos docent című művet Barabás Benedek készítette az Apáthy István Alapítvány pályázati felhívására, és Dr. Szél Ágoston rektor avatta fel.

A szobor állításának ötlete Dr. Katz Sándortól, az intézet egyetemi adjunktusától származik, aki szeretett volna egy olyan emlékművet, amely emlékezteti a hallgatókat embertársaik felajánlására, ami nélkül nem gyarapíthatnák tudásukat. A szobor emellett kegyeleti helyként is szolgál a hozzátartozók számára – ismertette Dr. Nemeskéri Ágnes egyetemi docens, az Apáthy István Alapítvány kuratóriumi elnöke. 2015 novemberében az alapítvány pályázatot írt ki a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói számára Mortui vivos docent (A halottak tanítják az élőket) címmel, a nyolc pályamű közül Barabás Benedek (Barabás Miklós festőművész leszármazottja) szoborterve nyerte el leginkább a héttagú zsűri tetszését – tette hozzá.

A szoboravató ünnepséget Dr. Nemeskéri Ágnes nyitotta meg, majd Dr. Szél Ágoston rektor és intézetigazgató, az Apáthy István Alapítvány kuratóriumi tagja osztotta meg gondolatait a szobor halálról és életről szóló üzenetéről. Beszédében idézte Csáth Géza Apa és fiú című novelláját, amely az intézetben játszódik. Hangsúlyozta, hogy az anatómiát oktatók és az orvostanhallgatók nem feledhetik soha az emberi struktúrák tanulmányozása közben, hogy a vizsgált cadaver egy személyiséggel, örömmel, fájdalommal teljes és még életében önálló döntése volt testének felajánlása halála után oktatásra, kutatásra.

Dr. König Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rector emeritusa a műalkotást elemezve hívta fel a figyelmet arra, hogy a koponya negatív és pozitív formái miként alkotnak együtt egy komplex rendszert, a tudás fókuszpontját. A gerincoszlop körül spirálisan futó bronz szalagok a DNS molekulára utalnak, így az örökkévalóság üzenetét hordozzák. Természetünkből adódóan elutasítjuk a halál gondolatát, pedig minden pillanatban szembesülünk vele, a lehullott falevél, az ellobbanó gyufaszál, mind valaminek a végét jelzik – szólt beszédében. Mint mondta, a szobor a csontváz egy részét ábrázolja, mégis az életről szól: az eltávozott feladata halála után, hogy áldozatosan szolgálja az orvosképzést.

Az emberi testek boncolását először a Ptolemaiosz-dinasztia idején (Kr. e. 320-30) engedélyezték az orvosoknak ismereteik bővítésére. Ma, több mint 2000 évvel később a boncolások még mindig fontos részét alkotják az orvosképzésnek, mivel ezzel a leendő orvosok biztosan megalapozhatják anatómiai tudásukat, miközben manuális készségekkel is gyarapodnak – számolt be honlapunknak Dr. Nemeskéri Ágnes. A szervezők szerint a szobor üzenete célba ért, mivel az ünnepség után egy résztvevő döntött testének felajánlásáról.

A szobor felavatását követően leleplezték azt a márványtáblát, amely a két anatómiát oktató, 2016 óta összevonva működő intézet igazgatóinak névsorát mutatja be.

KEE
Forrás: Dr. Nemeskéri Ágnes, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

printNyomtatás ▲ Fel ◀ Vissza

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.