A beszélgetés, a nyílt kommunikáció az egyik olyan tényező, mely hozzásegít a „jó halálhoz” – véli dr. Hegedűs Katalin. A Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese közelmúltban megjelent kötetében amellett, hogy összegezte az elmúlt két és fél évtized haldoklók és gyászolók segítése során összegyűjtött tapasztalatait, több friss kutatás eredményét is közli.
Miből merítenek erőt azok az egészségügyi dolgozók, akik haldoklókkal foglalkoznak? Egyebek mellett ezt a kérdést is vizsgálta dr. Hegedűs Katalin a kutatócsoportjával. Eredményeik szerint sajátos személyiségvonásokkal rendelkeznek azok az emberek, akik kitartóan ezen a pályán maradnak: nagyobb rugalmasság, ún. koherenciaérzék (összerendezettség, harmónia) jellemző rájuk, jobban meg tudnak küzdeni a nehéz helyzetekkel, és eredendően pozitív személyiségű emberek. Sokat segít és megerősíti megküzdési stratégiáikat, ha kapnak pozitív visszajelzést a betegtől, illetve a hozzátartozóktól. A Magatartástudományi Intézet docense azt is vizsgálta, hogy mi javítja leginkább az orvosok és az egészségügyi dolgozók haldokló betegekkel való kommunikációját. Megállapításai szerint az előadások helyett a kiscsoportos tréningeknek és megbeszéléseknek van leginkább segítő hatása.
A harmadik kutatás, amely a most megjelent „Létezik-e jó halál?” című kötetben olvasható, gyászolók naplóinak elemzésén alapul. Maga a napló, az érzések leírása sokat segít a gyász feldolgozásának folyamatában, mint dr. Hegedűs Katalin mondja, ezt mindig javasolni szokta a klienseinek. A több év alatt összegyűlt naplók elemzéséből az látszik, hogy a gyászolók érzései, a gyász folyamatának egyes stádiumai nagyon hasonlóak mindenkinél, kortól és nemtől függetlenül. Sokan leírják, hogy a társadalomban előtérbe került a gyászoló „sürgetése”: minél előbb fejezze be a gyászolást. Kevés empátia és türelem veszi körül őket az első egy-két hónap után, holott a gyász lefolyása sokkal hosszabb idő – hangsúlyozza a szerző.
A docens szerint a halál kérdése a várható élettartam kitolódásával egyre inkább előtérbe kerül, de alapvetően még ma is tabutéma a társadalomban. Nem beszélnek róla a családokban, a súlyos betegek kórházakban, idősotthonokban halnak meg, generációk nőnek fel úgy, hogy nem látnak haldoklót, nem tudnak gyászolni, elvesztek az ezt támogató rítusok. Éppen a felkészületlenség és a hárítás az, ami erősíti a halálfélelmet a ma emberében – hangsúlyozta.
Dr. Hegedűs Katalin több mint 25 éves tapasztalata azt mutatja, kevesen jutnak el oda, hogy „jó halált” halhatnak, és ennek alapvető oka éppen a kérdés tabusítása, az, hogy nincs nyílt kommunikáció se az egészségügyi személyzettel, se a beteg és a hozzátartozó között. Van egy általános tévhit, hogy ha nem mondják a betegnek, akkor nem tudja, mennyire súlyos a helyzet. A tapasztalatok szerint viszont ennek éppen az ellenkezője az igaz: a betegek általában pontosan tisztában vannak az állapotukkal akkor is, ha nem beszélnek erről, viszont őszinte beszélgetések nélkül egyedül maradnak a félelmeikkel, szorongásaikkal, és minden fél megfosztja magát a búcsúzás lehetőségétől is.
A szakember a természetességet javasolja, mint alapelvet az ilyen helyzetekben: beszéljünk ugyanúgy szerettünkkel vagy betegünkkel, mint korábban. „Sokan fordulnak hozzám azzal a kérdéssel – akár orvostanhallgatók is a halállal, haldoklással foglalkozó Tanatológia kurzusomon –, hogy mivel kezdjünk egy ilyen beszélgetést. A legegyszerűbb dolgokat szoktam javasolni: hogy érzi magát, vannak-e panaszai, mi az, amitől tart, mi esne jól, milyen elképzelései vannak a jövőre vonatkozóan?” – osztotta meg dr. Hegedűs Katalin, hozzátéve, hogy a válaszokból az is kiderül, hogy mennyire nyitott a beteg a mélyebb beszélgetésre, fontos, hogy ebben az ő akarata legyen az irányadó.
Nem szabad misztifikálni az élet végét, mert akkor eltávolodunk attól, aki ezzel küzd vagy gyászol. Akkor tudunk igazi segítői lenni a legsúlyosabb állapotú betegnek, ha nem félünk a vele való beszélgetéstől – fogalmazott a szakember.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
