Dr. Donáth Tibor: minden napot élményként élek meg

Több mint hetven éve, még hallgatóként lépett be először Dr. Donáth Tibor professor emeritus az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetbe, ahova ma is rendszeresen bejár. Egy életre megragadta az anatómia, az emberi test működésének csodája, de mélyen hisz abban, hogy a test nem elválasztható a lélektől. Dr. Donáth Tibor, a Semmelweis Egyetem Újság szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke, novemberben ünnepelte 90. születésnapját.  

rs55901_ka-20161122-img_3241-scrGyermekkorában zenei pályára készült, apja megszállottnak nevezte, mivel középiskolás diákként minden pénzét partitúrákra költötte, sőt – mint arra az ötven éves érettségi találkozón egykori diáktársai emlékeztették, egy időben még a nevét is hangjegyekkel írta alá. Később a számára nagyon meghatározó édesapja mintájára az ügyvédi pályát fontolgatta, ám a munkaszolgálat fordított a sorsán: „olyan behatások értek, hogy tudtam, csak orvos lehetek” – emlékszik vissza.

1945 áprilisában kezdte el Budapesten az orvosi egyetemet, és 19 éves volt mikor először belépett az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetbe – élete első és egyetlen munkahelyére. Kiss Ferenc professzor, akire nagy tisztelettel nézett fel, meghívta az intézetbe demonstrátornak, és bár voltak klinikusi ambíciói, végül maga is anatómus lett, és „itt ragadt” az intézetben. Mint fogalmaz, az anatómiában a test felépítésének csodája ragadta meg, hiszen egy tökéletesen működő szerkezetről van szó. „Nincs ennél szebb mint az élő anyag léte és működése, egy élet kevés ahhoz, hogy az ember behatóan foglalkozzon vele” – fogalmaz.

Dr. Donáth Tibor professzor nemcsak az anatómia iránti elkötelezettségében volt állhatatos az eddigi életre során, hanem – ahogy ő fogalmaz – hazájában, hitében, identitásában és ideológiájában is. Bár apját 17 éves korában elveszítette, a mai napig meghatározó számára, amit tőle tanult. Mind mondja, magyarságra nevelte, és Tompa Mihály sorait idézve mindig azt mondta, „szívet cserél az, aki hazát cserél”, és még hozzátette, hogy az is, aki a hitét változtatja. „Én ezt kiegészítettem magamban azzal, hogy szívet és agyat cserél, aki identitást cserél, maradtam is mindig egyenes vonalban” – mondja.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor épp a berlini Humbolt Egyetemen volt, ahol már csak az események miatt is marasztalták, de ő hazajött, amiben a családja mellett a magyar nyelvnek is fontos szerepe volt. „Teremtő ereje van a magyar nyelvnek, sosem tudnám a belső gondolatvilágomat idegen nyelven átadni” – fogalmaz.

Nem véletlen tehát, hogy pályája során több szempontból is meghatározó szerepe volt a magyar nyelvnek, a közérthető ismeretátadásnak. Egyik fő munkája az anatómiai nevek magyarázatát tartalmazó 600 oldalas Anatómiai nevek A-Z-ig, melyet angolra, németre és oroszra is lefordítottak, és éppen a közelmúltban jelent meg újabb kiadása. Az anatómiai nomenklatúrától, nevezéktantól egyenes út vezetett a magyar orvosi nyelv fejlesztésével kapcsolatos elhivatottságához. Dr. Donáth Tibor azt mondja, mindig is fontos volt számára az ismeretterjesztés, az hogy a szélesebb rétegek számára érthetőbbé tegye az anatómiát, ne csak egy szűk kör tanára legyen. Ez a szándék hozta létre a mára már több mint 100 ezer példányban eladott, számos kiadást megélt Donáth-féle Anatómia Atlaszt, mely elsősorban nem orvostanhallgatóknak, hanem pszichológusoknak, művészeknek, az emberi test felépítése iránt érdeklődőknek készült.

rs55892_ka-20161122-img_3289-scrMindezek mellett „az egyetem krónikása” is lett, 1990-ben nevezték ki a mostani Semmelweis Egyetem újság elődjének, az Orvosegyetemnek a főszerkesztőjévé, mely szerkesztőbizottságának mai napig a tiszteletbeli elnöke. „Ez is azt mutatja, hogy engem minden érdekelt, élvezettel írtam a beszámolókat az egyetemi eseményekről, és örültem, hogy az anatómián kívül másba is belelátok” – emlékszik vissza.

„Minden napot élményként élek meg, lelkesen és pozitívan – ad betekintést alapszemléletébe, hozzátéve, hogy döntő fontosságúnak tartja a pozitív hozzáállást, és hogy lássuk meg a jót a rossznak tűnő dolgokban is. És soha nem szabad feladni! Az emberek abba halnak bele idő előtt, hogy feladják az életet, márpedig példák vannak arra, hogy súlyos beteg is meg tud gyógyulni, ha hisz benne, hogy van kiút. Donáth professzor mélyen hisz benne, hogy a test nem elválasztható a lélektől, ezért is végezte el a pszichológia szakot is, melynek oktatásban való alkalmazhatóságával is sokat foglalkozott.

Szerinte rendkívül fontos, hogy az embernek legyen terve idős korára. A mozgás és a játék pedig életfeltétel, a szellemi frissesség megtartásának alapja, a hosszú élet egyik titka pedig, hogy az ember a dolgokat, „megoldható játék-feladatként” fogja fel – osztja meg, ahogy ő mondja, egy hosszú élet tapasztalatait.

Dr. Donáth Tibor professor emeritus november 13-án ünnepelte 90. születésnapját, tiszteletére tudományos ülést rendeztek az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet tantermében, a Semmelweis Egyetem, valamint a volt tanítvány és munkatárs, Dr. Ernest Adeghate professzor (College of Medicine &Health Sciences, UAEU, Al Ain) közös szervezésében és szponzorásával.

A résztvevőket Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus üdvözölte, aki az egyetem lelkének és írójának nevezte az ünnepeltet. A méltatást megelőzően átadta Dr. Szél Ágoston üdvözletét is, majd Dr. Papp Zoltán volt rektorhelyettes, Dr. Gerber Gábor, a Fogorvostudományi Kar dékánja, Dr. Ungváry György volt országos tisztifőorvos, Dr. Bősze Péter professzor, Dr. Monos Emil professor emeritus, Dr. Sótonyi Péter rector emeritus, Dr. Hamar Pál, a Testnevelési Egyetem rektorhelyettese, Dr. Hankiss János professzor, valamint Farkasvölgyi Frigyesné, a Medicina Könyvkiadó igazgatója köszöntötték az ünnepeltet.

Dobozi Pálma

Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem

printNyomtatás ▲ Fel ◀ Vissza

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.