Három olyan kiemelkedő kutatót látott vendégül a Kutatói Szalon, akiknek a pszichiátriai kutatási területei kötődnek egymáshoz.
Az első előadó Prof. Bill Deakin (University of Manchester) beszélt egyebek mellett a NewMood projektről, melyben dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes is részt vett. Ennek keretében a szorongásos és a hangulati betegségek neurobiológiai hátterét vizsgálták. A kutató egyik kutatási területe az volt, hogy depresszióban antidepresszív kezelés hatására hogyan változik az agy nyugalmi tevékenyége, kapcsolatrendszere, melyet funkcionális MRI vizsgálatokkal követtek.
Dr. Bitter István, a Pszichiáriai és Pszichoterápiás Klinika egyetemi tanára, a rendezvény házigazdája elmondta: az elmúlt években a figyelem afelé mozdult el, hogy a pszichiátriai betegségek, különös tekintettel a hangulati és szorongásos betegségek valószínűleg az agyterületek közötti kapcsolatok zavarából állnak elő, és ezért nem csak feladat-helyzetekben kellene vizsgálni az agyműködést, hanem nyugalmi állapotban is. A Kutató Szalonban tartott előadásán Bill Deakin professzor nagyon érdekes MR-vizsgálati adatokat mutatott be erről: nyugalmi állapotban depresszió hatására megszakadnak az agyterületek közötti bizonyos kapcsolatok, de egyszeri adag infúzión keresztül beadott antidepresszáns hatására ezek helyreálltak – ismertette.
Prof. Klaus-Peter Lesch előadásában a figyelemhiányos hiperaktív zavar neurobiológiájáról beszélt. Dr. Bitter István emlékeztetett arra, hogy a kutató húsz évvel ezelőtt írt egy cikket a Science magazinba, ami arról szólt, hogy miért reagálunk egyes életeseményekre, élethelyzetekre ennyire különbözően: van aki belebetegszik, más könnyen veszi ezeket. A cikkben részletesen kifejtette, hogy ez visszavezethető a szerotonin transzporter gén szabályozási régiójában lévő génpolimorfizmusra. A génnek van egy hosszú és egy rövid karja és ezek kombinációja határozza meg, hogy milyen genotípusba tartozunk és mennyire vagyunk hajlamosak például depresszióra vagy szorongásra – idézte fel.
Dr. Bitter István tájékoztatása szerint részben ehhez kapcsolónak a Kutatói Szalon harmadik vendégének, Jaanus Harro (University of Tartu) professzornak a kutatásai. Nagyon különböző szociális eseményekkel összefüggésben vizsgálták ezt génpoliformizmust.
Ilyen volt például, hogy melyik genotípusba tartoznak azok, akik időben befejezik az egyetemet és azok, akik nem. Sokfajta érzékenységet, állapotot vizsgáltak a külvilág és gének kölcsönhatásával összefüggésben – hangsúlyozta dr. Bitter István, hozzátéve: Jaanus Harro szerint az egyik legfontosabb kezelési mód a szó klasszikus értelmében vett jó oktatás.
Kiemelte: a külvilág és a gének kölcsönhatásának gondolata benne volt a genetika előtti medicinában is, de Klaus-Peter Lesch húsz évvel ezelőtti cikkétől kezdve óriási felfutása van ennek a kutatási területnek.
Klaus-Peter Lesch a Kutató Szalonban tartott előadásában az ADHD-ról, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral kapcsolatos kutatásairól beszélt. Egyebek mellett arról, hogy zebrahalakon elkészítették a betegség neurobiológiai modelljét, ami lehetőséget ad a különböző gyógyszerek hatásainak a jelenleginél gyorsabb és hatékonyabb vizsgálatára. Ennek azért van különösen nagy jelenősége, mert az ADHD-t alapvetően gyermekkorban diagnosztizálják és a legnagyobb arányban a gyerekeket érinti és a betegek nagyjából felénél felnőttkorban is fennmarad a betegség.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
