Sajátságos nézőpontból tud tekinteni az egyetemre, hiszen egyszerre látja kívülről, mint egy országos intézeti főigazgató, és belülről, mint egy emeritus professzor – mutat rá dr. Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem konzisztóriumának tagja, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet főigazgatója. Mint elmondta, meglepte a konzisztóriumi felkérés, de nagyon jól esett neki, annak pedig külön örül, hogy a Semmelweis Egyetemen töltheti be ezt a tisztséget.
Dr. Nagy Zoltánnak – ahogy ő fogalmaz – tulajdonképpen soha nem szűnt meg a kapcsolata az egyetemmel. 1966-ban itt vehette át orvosi diplomáját, majd az akkori II. Sz. Patológiai Intézetbe került, és kórbonctanból szakvizsgázott. Patológusként is érdekelte a neuropatológia, majd 1971-ben a mai Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikára került. Egy évvel egyetemi tanári kinevezése után, 1992-ben került át az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe, de a városmajori klinikával továbbra is megmaradt a kapcsolata konziliárius professzorként. Jelenleg is a Kardiológiai Tanszék Vascularis Neurológiai Tanszéki Csoportjának professor emeritusa.
Dr. Nagy Zoltán úgy fogalmazott: konzisztóriumi tagságára úgy tekint, hogy lehetősége van egyfajta külső szemléletet behozni az egyetemről való gondolkodásba, azzal együtt, hogy persze van érzelmi kötődése is az intézménnyel, mellyel sosem szűnt meg a kapcsolata.
Mint hangsúlyozta: kívülről nézve fontosnak látja az egyetem fővárosban elfoglalt szerepét erősíteni. Az egyetemek – az országos intézetek mellett – a szakma legmagasabb csúcsát képviselik az országban, és a klinikáknak ennek megfelelően kell részt venniük az ellátásban, valamint fel kell vállalniuk a szakmai vezető szerepet.
A professzor fontosnak látja a volt tanítványokkal való kapcsolatok ápolását. A fővárosi orvosgárda nyolvcan százaléka „Semmelweises”, tehát ha a fővárossal jó a kapcsolat, akkor a volt tanítványokkal jó a kapcsolat, ezt ébren kell tartani – mutatott rá.
A fővárosi kórházak mellett az országos intézetekkel való kapcsolattartás is nagyon fontos, ezen a területen ugyancsak a kölcsönös, egymás eredményeit elismerő együttműködésen van a hangsúly.
Az egyetemi oktatással kapcsolatban a kampuszhangulat erősítését, a minőségre törekvés és a kreativitás fenntartásának fontosságát emelte ki. Jó ötletnek tartaná, ha a külföldön nagy karriert befutó Semmelweises oktatók visszajönnének egy-egy évre. A professzor kiemelte a gyakorlati oktatás erősítését, szerinte fontos, hogy minden fővárosi kórházban legyen medikus, és az egyetem nyissa ki a kapukat ebbe az irányba, hiszen a legtöbbet a betegből, a tapasztalásból tanul egy leendő orvos.
Dr. Nagy Zoltán elmondta: meglepte a konzisztóriumi felkérés, melyet megtisztelőnek tart, főként pedig annak örül, hogy egy olyan egyetem konzisztóriumának tagja lehet, melynek tudományos tevékenysége vitathatatlanul a legelismertebb nemzetközi szinten.
Dr. Nagy Zoltán volt egyébként a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet utolsó főigazgatója. 2012 óta vezeti főigazgatóként az OKITI-t, mely az egyetlen komprehenzív stroke központ az országban, ahol a betegség teljes spektrumát el tudják látni. A professzornak szívügye a stroke-ellátás, ő fogalmazta meg a nemzeti stroke programot, és alapította meg a Közép-európai Stroke Társaságot. A kutatás terén az utóbbi 10 évben a stroke-ot követő gyógyulás neurobiológiájával foglalkozik elsősorban; azt a mechanizmust vizsgálja – PhD-hallgatók bevonásával is -, amely mentén rehabilitálni lehet a stroke betegeket.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
