A képek irányítják a festés folyamatát – mondta el Verebes György festőművész saját módszeréről a Semmelweis Szalonban rendezett kiállítása megnyitóján. Az alkotó művészi pályájáról, eszmeiségéről, hitvallásáról, a művei kialakulásáról és a mögöttük álló történetekről is beszélt. A kiállítást dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes nyitotta meg.

A m?veket méltatja: Verebes Ern? író, zeneszerz?, a Nemzeti Színház vezet? dramaturgja

A beszélgetés moderátora, Verebes Ernő író, zeneszerző, a festőművész testvére Verebes György saját gondolataival mutatta be az alkotót és az általa készített műveket: „A tapasztalt világ az önmagát átélő tudat teste. Akár egy épület. Alapkövek, oszlopfők, oromzat. Pillérei azok az erők, melyek ősidők óta változatlanok bennünk. Az ember valaha volt, jelenlévő, vagy lehetséges állapotai. Lenyomatuk az arc, a mozdulat, a saját test, amely mindannyiunk teste. A létezés támasza.”

A m?veket méltatja: Verebes Ern? író, zeneszerz?, a Nemzeti Színház vezet? dramaturgja

Verebes Ernő szerint a kiállított képek szinte maguktól kínálnak fel különböző megközelítési lehetőségeket azok számára, akik újra és újra befogadják a képek mondanivalóját. Úgy fogalmazott, a képek nemcsak arcok és kezek, hanem kinyilatkoztatások, jelek, időtlenségbe fagyó történetek. Szavai szerint a művész nem festő, hanem „megfestő”, vagyis nem absztrakt képek megalkotója, hanem az adott dolgok által inspirált belső léthelyzetek ösztönzik alkotásra. Úgy látja, testvére képei a test tagjainak ábrázolásával egy olyan tájképfestészetet képviselnek, amely egyszerre érinti a test és a psziché tájait is. Olyan mögöttes tartalom jelenik meg a képekben, ami arra ösztönzi az embert, hogy elgondolkodjon a kép mondanivalóján és keletkezésén – tette hozzá.

A m?veket méltatja: Verebes Ern? író, zeneszerz?, a Nemzeti Színház vezet? dramaturgja

Verebes György elmondta: egész életében erősen dolgozott benne a festés iránti vágy, egyszerűen jó képeket akart festeni és mellette élvezni is ezt a tevékenységet. Elmondása szerint, eleinte nem tudott festeni, mivel grafikai szakon végzett, így saját módszertanát követve fejlesztette magát festővé. A művész meggyőződése, hogy egy emberben kétfajta szem létezik: az egyik a grafikai szem, ami jeleket ró, a másik a festői szem, ami pedig teret készít. A festőművész hozzátette, a két nézőpont közötti váltás nehéz volt számára. Kitért arra, képei hátterét az életében megélt dolgok adták, az emberi kapcsolatok, veszteségek és az egzisztenciális kérdések.

Az esten a festőművész és testvére egy négykezes improvizált művet adott elő zongorán.

A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2016. május 12-ig tekinthető meg. Kapcsolattartó: Csonka Vivien, telefonszám: 06-20-663-2055.

Németh Ákos
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.