Vincze Angéla festőművész kiállításának megnyitóját tartották a Semmelweis Szalonban. Az alkotó művészi pályájáról és a szeretethez, spiritualitáshoz való viszonyáról is beszélt. Hitvallását három szóban foglalta össze: „gondolat, szó, cselekedet.”
Dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes köszöntötte az esemény vendégeit, majd a művész saját szavaival mutatta be Vincze Angélát: „Sok ember úgy vélekedik, hogy tele van az életük problémával, pedig ha más szemmel néznék életüket, akkor sokkal könnyebben és boldogabban élnék meg napjaikat. Szeretném festményeimmel elérni, hogy az emberek sokkal jobban figyeljenek oda önmagukra és másokra.”
A beszélgetés moderátora, Sipos Endre művészetfilozófus és festőművész bevezetésként elmondta, a Semmelweis Szalon a belváros egyik legcsodálatosabb helye. Kifejtette, hogy a festészet az egyik legtitokzatosabb művészeti ág, egy néma költészet. Véleménye szerint úgy tűnhet, hogy csak a látvány reprodukálásáról szól, de az igazság az, hogy ez a művész belső képének a kivetítése. Úgy gondolja az alkotási folyamatnak két típusa van. Az első a tudatos szándékhoz kapcsolódik, amikor célképzeteink vannak, elképzeljük milyen kép születik majd. A második az intuitív szférát érinti, vagyis az ösztönös megérzések, kivetítések világa. Meglátása szerint Vincze Angéla festészetében az utóbbi dominál.
Sipos Endre kiemelte, hogy festészetben a színek a legfontosabbak, melyeket mindig hét aspektusból vizsgál: hogyan kötődnek a földhöz, vízhez, tűzhöz, levegőhöz, vagyis a négy őselemhez, valamint az emberi testhez, lélekhez és nem utolsó sorban az emberi szellemhez. A művészetfilozófus úgy fogalmazott: „a színek a fény gyermekei”, objektív dolgok, amik akkor engedelmeskednek, ha méltó rá az ember. A moderátor véleménye szerint a színek megengedték Vincze Angélának, hogy kifejezési eszközök legyenek a számára.
Sipos Endre elgondolás szerint a művésznő festészetének három jellemvonása van. Az első a vonzódás a kozmikus történésekhez, ami az őselemek küzdelmében a születési folyamat megformálásában jelenik meg, a második jellemvonás a szimbólumteremtő őserő, ez az angyalok és emberek közötti közvetítő szerep megformálásán, a megfogható, tapintható világ és az égi szféra közötti átmenet bemutatásán alapszik. A harmadik pedig a teljesség keresése a nőiességen keresztül, ami a lírai, finom mozgások, ugyanakkor apokaliptikus történések keresztezésében mutatkozik meg.
Vincze Angéla úgy fogalmazott, egész életében válaszokat keresett a tudomány berkein kívül. Véleménye szerint mindenki inspirálta, aki a spiritualizmussal foglalkozott. Úgy gondolja minden energia, és ez az emberekben, állatokban, növényekben is jelen van, amit létező energiának neveznek. A festőnő kiemelte, mindent szeret a saját bőrén megtapasztalni, ezért elutazott Nepálba és Peruba, hogy beleássa magát a hindu és a buddhista vallás rejtelmeibe. Innen jöttek azok a megtapasztalások, amik óriási hatással voltak a művészetére, de magát a keresztény vallás művelőjének tartja. „Gondolat, szó, cselekedet” – így mutatta be hitvallását Vincze Angéla, hozzátéve, hogy ez azt jelenti, 
hogy ha azt mondod, amit gondolsz, és aszerint is cselekedsz, akkor nem lehet baj.
Zárásként Vincze Angéla kiemelte, a szeretet fontosságát, ami által véleménye szerint minden kaput ki lehet nyitni, hozzátette az embereknek nem szabadna egymásnak ártaniuk. Elgondolása szerint mindenkinek el kell tűnődnie azon, hogy melyik a legjobb út, amit lehet követni. „A sötétségben egy gyertyaszál is fény” – mondta.
A beszélgetés szünetében Szommer Edit költő adta elő művét, amit Vincze Angéla festményei ihlettek.
Az esten Csernus Szilvia énekét kísérte Morvai Tamás gitárral.
Németh Ákos
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
