Számos szállal kötődött a Semmelweis Egyetemhez a gyakorlati orvosképzés megálmodója, a hazai sebészet egyik legnagyobb újítója, Markusovszky Lajos. Az éppen kétszáz évvel ezelőtt született sebészorvos, aki rövid ideig az egyetem Sebészeti Klinikáján Balassa János tanársegédje volt, az elsők között alkalmazta az éternarkózist, a szabadságharc alatt részt vett a honvédorvos képzés beindításában, az általa alapított Orvosi Hetilap pedig a legrégebbi magyar sajtótermék, ami máig hétről hétre tudományos cikkeket közöl.
Több területen, így az orvostudományban is fellendülést hozott a 19. század, Markusovszky és kortársai közül is sokan ekkor kezdték ugyanis hazánkban bevezetni a bécsi orvosiskolában szerzett tapasztalataikat – hangsúlyozza dr. Harsányi László, az I. Sz. Sebészeti Klinika igazgatója, aki szerint a sebészorvos törekvései máig érvényesek. Az igazgató kiemeli: azzal, hogy Balassa János és tanítványa, Markusovszky Lajos az elsők között alkalmazták Magyarországon az éternarkózist, kezdetét vette a sebészet egyik első nagy korszaka. A gőz halmazállapotú altatás ugyanis a műtéti technikák kiszélesítését tette lehetővé, alapja pedig a mai napig ugyanaz, mint annak idején.
Markusovszky az egészségpolitikában is részt vett: katonai sebészetet oktatott és műtő gyakorlatokat tartott a honvédorvosok számára az 1848-49-es forradalom idején, Balassa Jánossal pedig megszervezték a felcser rendszert a hadseregben. Szintén ketten kezdeményezték, hogy valamennyi hadszíntéren szolgálatot teljesítő orvos táskájának kötelező tartozéka legyen az éter. Markusovszky emellett – az Országos Közegészségi Tanács elnökeként – részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában, valamint az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában is.
Egyik szervezője volt annak a Balassa körül csoportosuló, korszerű nézeteket valló orvosi körnek is, amely a hazai orvosképzés hatékonyabbá tételére dolgozott ki terveket. A ma korszerűnek tartott és alkalmazott duális – elméleti és gyakorlati – oktatásról annak idején ő írt első alkalommal az általa alapított Orvosi Hetilap egyik első számában. Szerinte ugyanis alapvető volt a mára egyértelmű felismerés, hogy az orvoslást a lexikális tudáson kívül a beteg ágya mellett lehet elsajátítani. A Semmelweis Egyetem gyakorlatorientált orvosképzését tehát lényegében neki köszönhetjük – szögezi le dr. Harsányi László, aki szerint az orvosképzés akkori forradalmasítása tette lehetővé azt is, hogy mára a világ számos országából érkeznek ide hallgatók. Jelentős érdemeket szerzett tehát a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében, színvonalának emelésében.
Markosovszky Lajos 1834-től a Semmelweis Egyetem jogelődjének, a pesti egyetem orvosi karának hallgatója volt, ebből az időszakból több dokumentumot is őriz a Központi Levéltár. Neve szerepel a hallgatói nyilvántartásokban, és mint arról dr. Molnár László, a Levéltár igazgatója beszámol, ezekből személyes adatai mellett tanulmányi eredményei is kiderülnek.
Ekkoriban ugyanis a kari jegyző minden tanévről osztályozási könyvet vezetett, melyben minden szak valamennyi évfolyamának eredményei megtalálhatók. Így az akkor még ötéves egyetemet elvégezve, öt latin nyelvű, lúdtollal írott kötetben is szerepelnek adatai.
„Markosovszky Ludovicus, 18 éves, ágostai hitvallású, született Csorbán, Liptó megyében, édesapja isten igéjének szolgája, vagyis evangélikus lelkész” – olvasható az első “klasszifikációs” könyvben. Dr. Molnár László hozzáteszi: egyúttal az első évben kötelező ásványtanból, állattanból, anatómiából és növénytanból elért eredményeit is vezették, de magatartását is itt értékelték.
Végzős hallgatóként Markusovszkynak végig kellett követnie egy beteget a diagnózis felállításától a terápián át a gyógyulásig, az erről készült betegségleírás (historiae morborum) szintén megtalálható a Levéltárban. A szifiliszes esetleírásból látszik, milyen hatással volt rá Balassa János, apró betűs kézírásukban ugyanis rendkívüli a hasonlóság – hívja fel a figyelmet dr. Molnár László.
Bár Markusovszky 1838-ban fejezte be az egyetemet, édesapja halála miatt kénytelen volt még az utolsó szigorlatok előtt munkát vállalni, így évekig a Festetics család házitanítója volt, hogy kifizethesse a záróvizsgák és az oklevél díját. A szigorlati jegyzőkönyv 1844-es bejegyzéseiből kiderül, hogy két orvosdoktori szigorlata mellett növénytanból, patológiából, különös természetrajzból, élettanból és anatómiából is záróvizsgát tett, a végzettek jegyzékéből pedig jól látható: ugyanitt sebészdoktori képesítést is szerzett.
Az írásos dokumentumok mellett a Semmelweis Egyetem kancellári szobájában egy olajfestmény, a belső klinikai tömb kertjében pedig egy kő mellszobor őrzi Markusovszky Lajos emlékezetét, a kiegyezés után ugyanis miniszteri tanácsosként sokat tett a pesti orvoskar korszerű kiépítéséért. Az egyetem Markusovszky Lajos Kollégiuma emellett április 25-én domborművet avat névadója születésének kétszázadik, a kollégium alapításának pedig ötvenedik évfordulója alkalmából.
Mozer Mária
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
