RS23633_KA-20140925-IMG_0644-jakus-zoltan-scrBiztos vagyok abban, hogy a tanulmányutat követően haza szeretnénk térni Magyarországra és hosszú távon az a célom, hogy önálló kutatói munkát kezdjek – mondta 2012-ben a Junior Prima Díj elnyerése után dr. Jakus Zoltán, aki akkor az Egyesült Államokban, Philadelphiában dolgozott. 2014 őszén már az Elméleti Orvostudományi Központban beszélgettünk, ahol nyáron kezdte el a munkát saját kutatócsoportjával.

Dr. Jakus Zoltán a University of Pennsylvania orvosi karának kardiovaszkuláris intézetéből tért vissza a Semmelweis Egyetemre, ahol a Magyar Tudományos Akadémián elnyert Lendület pályázatnak köszönhető alakíthatott saját kutatócsoportot az Élettani Intézetben. Amerikában elsősorban a kardiovaszkuláris rendszer fejlődését vizsgálta, különös tekintettel a nyirokerek fejlődésére és funkciójára, Magyarországon is ezt a kutatási témát folytatja. „Nagyon szerencsés vagyok, hiszen egy olyan intézetbe jöhettem vissza az egyetemre, ahol több, nagyon jól működő, nemzetközileg elismert kutatócsoport működik. Ez az inspiráló szellemi közeg nagyon sokat segít nekem, lehetővé teszi a mindennapos tudományos interakciót, ami elengedhetetlen feltétele az eredményes kutatói munkának” – fogalmazott, hozzátéve: más tudományterületekkel összevetve az orvosbiológiai kutatások kiemelten csapatmunkára épülnek.

RS23636_KA-20140925-IMG_0625-jakus-zoltan-scrA kutató elmondta: a tudományos munka már elkezdődött miközben a labor felszerelése gyors ütemben halad. „A Lendület pályázat teljes egészében biztosítja a feltételeket a versenyképes kutatói munkához abban a tekintetben is, hogy műszereket is vehetünk, a munkacsoportnak ugyanis teljesen fel kell szerelnie a saját laboratóriumát. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy önállóan tudjunk működni. Nemcsak a bonyolult mikroszkópokról van szó, hanem a legegyszerűbb dolgokról, például a pipettákról, műanyag áruról is. Nagyon fontos, hogy az Elméleti Orvostudományi Központ kivételesen jól felszerelt az orvosbiológiai kutatásokhoz, és természetesen a rendelkezésünkre állnak a nagy műszerek és egy modern állatház is” – számolt be az aktuális helyzetről. Tervei szerint a nyirokélettani kutatócsoportban mindig fontos szerepük lesz a frissen végzett orvosoknak és biológusoknak a tudományos diákköri hallgatók mellett.

Dr. Jakus Zoltán fontosnak tartja, hogy olyan kutatási témán kezdhettek el dolgozni, amellyel kevéssé vagy egyáltalán nem foglalkoznak a Semmelweis Egyetemen, de még a régióban sem. „Ez lehetőséget teremt arra, hogy új irányba tudjunk nyitni, ami kihívás, de egyúttal nagyon nagy lehetőség számunkra. Ebből a magyar tudományos élet is profitálhat, hiszen nagy eséllyel olyan együttműködési lehetőségeket tudunk kialakítani, melyek mások számára is hasznosak lehetnek” – hangsúlyozta.

RS23632_KA-20140925-IMG_0651-jakus-zoltan-scrA kutató akkor lenne elégedett a munkacsoport tevékenységével, például a nyirokér kutatás kapcsán, ha olyan fajsúlyú megfigyeléseket tennének, amelyek komoly hatással vannak a tudományterületre és befolyásolhatják az általános gondolkodásmódot, és nem mellékesen hosszú távon hozzájárulhatnak bizonyos betegségek hatékonyabb kezeléséhez. Emlékeztetett arra: már nagyon régen ismert, hogy léteznek nyirokerek. Az utóbbi években azonban a nyirokér-rendszerről kiderült, hogy számos olyan folyamatban lényeges, amelyben korábban fel sem merült az esetleges szerepe. Példaként említette a koleszterin szállítástól kezdve a vérnyomás szabályozásán keresztül a különféle immunfunkciókban betöltött szerepét. Megjegyezte, ennek kapcsán számos olyan nagyon gyakori betegségről is tudunk újabban, amelyben kóroki tényezőként szerepelhet a nyirokerek működésének a zavara: egyebek mellett az újszülöttkori légzési elégtelenség, az elhízás vagy a magas vérnyomás.

Dr. Jakus Zoltán úgy véli, az utóbbi évek kutatási eredményei, illetve módszertani előrelépései lehetőségeket teremtenek arra, hogy nagyon fontos eredményeket érhessenek el a következő években, melyek egyrészt segítenek megérteni ennek a rendszernek a működését, másrészt az előbb említett betegségek esetében új terápiás megközelítések kifejlesztéséhez vezethetnek.

Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.