Bár két évtizede még egy rosszul felszerelt, kevés kutatóval rendelkező intézet volt, mára minden feltétel adott a világszínvonalú tudományos munkához az Orvosi Biokémiai Intézetben – mondja dr. Ádám Veronika leköszönő igazgató, aki 24 év alatt megújította a tudományos munka infrastruktúráját, megalapozta a kutatói bázist és modern oktatási szemléletet alakított ki. Szerinte fontos megértetni: az orvosi biokémia nem a molekulák elvont világa, hanem az élő működések alapja, ezért ismerete nem csak a kutatáshoz, a gyógyításhoz is elengedhetetlen.
„Kihívás volt az intézet igazgatói székét 1990-ben átvenni, hiszen akkoriban csak elöregedett laboratóriumaink és alig néhány kutatónk volt egy elhanyagolt épületben. Szerencsére viszont éppen azokban az években indult el Magyarországon az a pályázati rendszer, amivel komoly összegekhez juthattunk, ráadásul az akkoriban bevezetett idegen nyelvű képzés is bevételt jelentett” – idézte fel a kezdeteket dr. Ádám Veronika, akinek vezetése alatt így számos műszert tudtak beszerezni, a megújult infrastruktúrával pedig mára szinte bármilyen biokémiai kutatás elvégezhető az intézetben.
Bár kutatóink nagy része eleinte külföldön helyezkedett el, a színvonal emelkedésének köszönhetően sikerült a TDK-sok közül saját kutatói bázist kiépíteni, sőt számos szakembert csábítottunk haza a pályázatoknak köszönhetően – számol be a leköszönő igazgató. Hozzáteszi: „engedni kell a kutatókat repülni, hiszen a világot járva rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, ugyanakkor fontos, hogy térjenek vissza a fészekbe, ahonnan elindultak.” Egyúttal elismeri, a hazatérés nem mindig könnyű, ha egy kutató az anyagiakat és a munkakörülményeket is mérlegeli, ezért igazgatóként mindig arra törekedett, hogy a tudományos munkát a legmagasabb színvonalon végezhessék.
Az intézet munkatársai magyar, angol és német nyelven tartanak kémia és biokémia előadásokat, dr. Ádám Veronika is folytatja oktatói tevékenységét. Meggyőződése: az orvostanhallgatóknak nem az általános biokémiát kell megtanulniuk, hanem szigorúan csak annak orvosi részét. A medikus számára annak megértése a legfontosabb, hogy amit ő tanul, az nem a molekulák elvont világa, hanem az élő működések alapja. Ennek pedig része a gyakorlati tudás is, vagyis hogy egy diagnózis mögött milyen molekuláris mechanizmus húzódik – mutat rá dr. Ádám Veronika, aki szerint egy betegen érdemben segíteni is csak ezek ismeretében lehet. „Az orvos nem uralja a szakmáját, ha nem érti, a biokémia pedig ehhez ad alapot, ez a diszciplína jelenti ugyanis a megértés legmélyebb szintjét. Én magam is azért választottam a biokémiát, mert mindig a miértek érdekeltek, a válasz pedig a tudományban van” – fogalmaz.
Mint mondja, szeret oktatni, ami azért is fontos, mert „a hallgatók sem tudnák jól érezni magukat, ha az előadó nem szeretné, amit csinál”. Dr. Ádám Veronika számára felemelő látni, ha a hallgatók megértettek valamit az élő működésekből, de elismeri, arról is rögtön visszajelzést kap, ha elveszítették a fonalat, ebből pedig ő is tanul. „A biokémia előadásokon megéri bent lenni, mert – rendkívüli tempóban fejlődő diszciplínáról lévén szó – ott sok minden elhangzik, ami a gyorsan elavuló tankönyvekben nem fellelhető. Ráadásul olyan szemlélettel is gazdagodhatnak itt a hallgatók, ami segít az információkat elhelyezni az orvostudományban, aki pedig nem ül be, annak maradnak a száraz tények” – szögezi le.
Dr. Ádám Veronika szinte egész pályafutását a Semmelweis Egyetemen töltötte, 2000 óta pedig tagja a Magyar Tudományos Akadémiának is, ahová orvosi területen előtte harminc éven át nem került be nő, és a mai napig is tízből kilenc akadémikus férfi. Véleménye szerint ennek oka semmiképp sem tudatos megkülönböztetés, sokkal inkább szociális problémáról van szó. Állítja: nőként nem egyszerű megvalósítani a harmonikus család és az akadálymentes szakmai pálya összhangját, de ma már a legkiválóbb tudósok között is vannak többgyermekes nők, ehhez azonban a támogató családi háttér elengedhetetlen.
A leköszönő igazgató az oktatás mellett a kutatási tevékenységet is folytatja: munkacsoportjával továbbra is az oxidatív stressz és a mitokondriális metabolizmus összefüggését vizsgálja, de részt vesz a Nemzeti Agykutatási Programban is. Szerencsésnek érzi magát, amiért szereti a munkáját, hiszen véleménye szerint büntetés úgy leélni egy életet, ha az ember nyűgnek tekinti a feladatát.
Mozer Mária
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
