A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekklinikája idén ünnepli alapításának 175. évfordulóját, mely egyben a magyar gyermekgyógyászat születésnapja is. A magyar gyermeksebészet pedig éppen 100 éves. „E hármas évfordulóra készült dr. Tulassay Tivadar könyve, amely bemutatja azt a múltat, amire büszkék vagyunk és amire méltán merünk jövőt építeni” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Szabó Attila, a klinika igazgatója. Kiemelte: „ Az Ötpacsirta utczától a Gólya utczáig” című könyvből kitűnik, hogy az elmúlt 175 évben – amely már történelmi távlattal is mérhető idő – a közjó, ezen keresztül a gyermekek szolgálata volt a legfontosabb azoknak, akik részesei lehettek a hazai gyermekgyógyászat alakulásának.
Dr. Szél Ágoston rektor lebilincselően izgalmasnak nevezte a könyvet, amelynek nemcsak a tartalmát, hanem a megjelenését is méltatta. A rektor emlékeztetett arra, hogy mivel a hazai gyermekgyógyászat még kétszáz éves sincs, a 175 éves klinika tiszteletet parancsoló múltat és tekintélyt jelent az egyetem számára. Véleménye szerint az egyetemi intézetek, klinikák rangját, tekintélyét – sok más tényező mellett – a koruk és az ebből fakadó hagyományok adják, amelyeket az oktatók, vezetők tevékenysége hoz létre. Ezzel összefüggésben kitért arra: a gyermekklinika élére rendre olyan vezető személyiségek kerültek, akik stratégiaépítésük során nemcsak előre, hanem a múltba is tudnak tekinteni. Schöpf-Merei Ágostot, a Bókayakat és Tulassay Tivadart említette példaként azokra vezetőkre, akik képesek voltak felfogni a múlt üzenetét, mely szerint a progresszív törekvéseket a jelenben és a jövőben is tovább kell vinni.
A rektor kiemelte azt is, hogy egy klinika életében mennyire fontos a közösség ereje, amely – ha nem is direkt módon – de képes befolyásolni vezetői kiválasztását. Úgy látja, a vezetői művészet abban van, hogy karmesterként és nem fáraóként kell irányítani a munkatársakat, a karmester és a zenekar sikeres együttműködésének pedig a kölcsönös bizalom az alapja. „A 175 éves gyermekklinika markáns vezetői mindig tudták, hogy a siker érdekében miként kell a szerzői autoritást megértéssel és a vezetett közösség iránti tisztelettel ötvözni” – hangsúlyozta, hozzátéve: biztosra veszi, hogy a klinika ezután is jó úton fog járni.
Dr. Szél Ágoston végezetül Tulassay Tivadartól idézett egy könyvbéli mondatot, melynek „ars poeticájával minden tisztességes tanszékvezetőnek teljes mértékben azonosulnia kell”: „Az én tanítómestereim iskolát hoztak létre. Ez azért sikerült nekik, mert tisztességesek voltak. Nem annak sikerül iskolát teremteni, aki saját kutatási területét kényszeríti rá fiatal munkatársaira. Ez csak megkeseredett epigonokhoz vezet. Tudományos iskola alatt azt a tisztességet kell érteni, amelyik a vezetőről sugárzik a munkatársakra. Ez az igazán fontos életcél: a tisztességet kell átadni az utódainknak, a jövő zálogaként. Ezt tették a mestereim is. Rájuk illik is a Dániel próféta könyvében található idézet: akik igazságra oktattak sokakat, ragyogni fognak, mint a csillagok.”
Dr. Hámori József akadémikus azt mondta, nagy megtiszteltetés volt számára, hogy felkérték a könyv lektorálására, amit végig élvezett. Összegzése szerint, a szerző kiváló, példamutató módon foglalta össze két évszázad magyarországi történéseit a gyermekgyógyászatban. Álláspontja szerint orvostörténeti és gyermekgyógyászati vonatkozásait a gyermekgyógyászati stúdiumokban éppúgy fontos lenne hasznosítani, mint az orvostörténeti kollégiumban.
Dr. Molnár László, a Semmelweis Egyetem Levéltárának a vezetője az utolsó fejezetről beszélt, mely bemutatja, hogyan jelentek meg az 1800-as évektől a tanrendekben a gyermekgyógyászattal kapcsolatos előadások. Mint mondta, ezek a kutatási adatok nemcsak neki, hanem a könyv szerzőjének újdonságnak számítottak.
„175 év jött velem szembe” – fogalmazott dr. Tulassay Tivadar, amikor a könyv létrejöttéről beszélt. Elmondása szerint részben azért fogott neki a könyv megírásának, mert ő maga is rengeteget tud a klinikáról és az elődei is hagytak írásos anyagokat az intézményről. Ezekben mindig fel lehet fedezni újdonságokat, érdekes, korábban észre nem vett dolgokat és izgalmas feladat volt utánajárni a múltbéli legendák valóságtartalmának is – idézte fel. Véleménye szerint 175 év nagy személyiségeitől nagyon sok mindent lehet tanulni. Példaként említette a hazaszeretet, hiszen a reformkor lázában élő emberek közül egyebek mellett Schöpf-Merei Ágostnak sem volt magyar az anyanyelve, mégsem ment el – a kultúra, az identitás tartotta itthon. Meg lehet tanulni azt is, hogy sokszor elbukik az ember, de mindig újra lehet kezdeni. Azt is, hogy kik a barátok és kik az igazi mecénások, illetve azok, aki hátráltatják a fejlődést – sorolta.
A klinika korábbi igazgatója úgy fogalmazott: nagyon sok tanulsággal, szép történettel, titokkal szolgál ez a 175 év. A könyvben összefoglalt történelem rávilágít arra is, hogy a gyermek a legfontosabb, és aki a gyermekgyógyászatot építi, az egyben a jövőt is, mint például Klebelsberg Kuno, aki a szegedi egyetem alapkövének letételét a gyermekklinikáéval kezdte.
A felszólalók külön kiemelték a Semmelweis Kiadó igényes munkáját „Az Ötpacsirta utczától a Gólya utczáig” című könyv kivitelezésében. A bemutatón részt vett Mádl Dalma, dr. Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár, dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, dr. Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve dr. Vígh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotók: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
