„Különösen szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik nem olyanok, mint én; más kultúrkörből jöttek, másképp látják a világot, egy dolog azonban összeköt – és ez kulcskérdés – a közös emberi, szakmai értékrend. Ha eltérő gondolkodású, de azonos értékrend szerint élő szakemberek eszmét cserélnek, abból mindig születhet valami” – mondja dr. Mandl József, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet egyetemi tanára, hozzátéve, hogy mindez a tudományos életben éppúgy nélkülözhetetlen, mint egy tanácsadó testületben, illetve a szakmai döntéshozatalokban. Ez utóbbit a szakminisztérium tanácsadó testületének számító Egészségügyi Tudományos Tanács titkáraként is megtapasztalhatta az elmúlt több mint két évtizedben.

RS6361_20130926-IMG_3189-Mandl-Jozsef-scrDr. Mandl József húsz év után a múlt évben köszönt le az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet vezetői posztjáról, ahova TDK-sként került 1969-ben, ahogy ő mondja teljesen véletlenül. Orvosegyetemre akart menni. Elsőre nem vették fel, így mikor a két év katonaság után végre bekerült, hatalmas bizonyítási vággyal vágott bele tanulmányaiba. Gyakorló orvos, ideggyógyász, pszichiáter vagy belgyógyász szeretett volna lenni, ezt elmondta kémiai gyakorlatvezetőjének, Machovich Raymundnak is, aki meghívta, átmenetileg legyen diákkörös az Orvosi Vegytani Intézetben.

A diploma megszerzése után – tartva magát az eredeti elképzeléseihez – gyakorló orvosi állásokat pályázott meg, ám mivel nem nyerte el őket, maradt az intézetben, mind a mai napig. „Azt gondolom abszolút magyar karriert futottam be, máshol ritkaság, hogy valaki egy helyen dolgozik egész életében” – mondja, megjegyezve, hogy ennek éppúgy megvannak az előnyei, mint a hátrányai.

RS6359_20130926-IMG_3200-Mandl-Jozsef-scrBár többször csábították az Egyesült Államokba és gyógyszeripari területekre is, az élet mindig úgy hozta, hogy az intézet mellett döntött, mint mondja, úgy érezte, ott a „helyén van”, bár objektíven és kívülről nézve biztos stimuláló, ha valaki időről időre máshova kerül. „Számomra a pálya csúcsa, hogy egyetemi tanár lehetek, és ma már nem tudom elképzelni a pályámat másként, mint oktatóként és kutatóként, számomra ez két nagyon mélyen kapcsolódó terület” – hangsúlyozza.

Abban, hogy milyen oktatóvá vált, jelentős szerepet játszott első főnöke, Garzó Tamás, aki részt vállalt a német nyelvű oktatás egyetemi bevezetésében is, majd dr. Faragó Anna. Később ő is számos tehetséges fiatalt indított el a pályán. Az intézet élén pedig első tanítványainak egyike, dr. Bánhegyi Gábor követte. „Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen jelentős tradíciójú intézetet vezethettem húsz évig”– teszi hozzá.

Az ugyanakkor, hogy nem lett gyakorló orvos, egyfajta beteljesületlen vágyként megmaradt benne, ami meghatározta kutatási témaválasztásait is, melyek során mindig a kutatóorvosi szemlélet vezette. A szerkezeti biokémia például sosem érdekelte, mint mondja, a motivációja mindig a beteg ember meggyógyítása volt, ezért a klinikumhoz közvetlenebbül kapcsolódó kérdéskörökkel foglalkozott.

A metabolikus szindróma áll érdeklődésének középpontjában, ezzel függ össze egy diabétesz elleni gyógyszerfejlesztés, melybe az elmúlt 15 évben kapcsolódott be. A kutatás jelenleg a 2-es fázisú klinikai vizsgálatoknál tart, és ahogy a professzor fogalmaz, rendkívül izgalmas, ám magán viseli egy magyar fejlesztésű gyógyszer összes ellentmondását és nehézségét éppúgy, mint pozitívumát és reménységét. A témakör folyamatosan újabb és újabb alapkutatási és klinikai kérdést vet fel. „A remény megvan, hogy sikeres gyógyszer lesz belőle, de még nem tudjuk mi lesz a program vége. Ám ha valaki a tudományos kutatásban úgy érzi, hogy vége van, feladja, akkor neki van vége, mint kutatónak” – ad némi betekintést hozzáállásába.

Dr. Mandl József 2004 óta levelező, 2010 óta rendes tagja az Akadémiának. Munkásságát többször ismerték el rangos kitüntetésekkel, 2011-ben Semmelweis Ignác emlékérmet kapott. Tagja a Semmelweis Egyetem Szenátusának. „Egész életemet a Semmelweis Egyetemen töltöttem, ezért is nagyon fontos prioritás az egyetem sorsa és szakmai állapota” – fogalmaz.

Dobozi Pálma

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.