A földrajz-történelem szakra szóló felvételi papírját a szeme előtt tépte szét földrajz tanára. – Nézz meg engem, mondta a tanár, aki atyai gondoskodással viszonyult tanítványához, Vecsésig sem tudok eljutni. Menj az orvosira, s onnét utazhatsz, amennyit akarsz!
Így emlékszik vissza dr. Palkovits Miklós Príma Primissima-díjas agykutató arra, miként került a pályára annak ellenére, hogy fiatal korában nem érezte igazán azt, hogy orvos akar lenni. Annak ellenére sem, hogy biológia szakkörösként már 17 évesen megmutatkozott a kutatómunkához való tehetsége. Az egyik kísérlet során sikerült ugyanis megörökítenie a hipotalamusz alsó részének úgynevezett portális keringését, amelyet korábban csak rajzban tudtak megjeleníteni. „A mai napig ennek a felvetélnek a licencét kérték tőlem a legtöbben” – mondja a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének professzor emeritusa.
A kőbányai iskola egykori földrajz tanárának igaza lett, többek között a sok utazás lehetőségével kapcsolatban is. 1972-ben a Nobel-díjas Julius Axelrod meghívta egy fluoreszcens mikroszkópos vizsgálati munkára az Egyesült Államokba. A nemzetközi karrier kezdetét azonban nem ez a vizsgálat, hanem a laborban tartott karácsonyi összejövetel hozta el dr. Palkovits Miklós számára. A beszélgetés során ugyanis kiderült, hogy a fiatal magyar kutató képes bizonyos sejtcsoportokat izoláltan kivenni az agyból. Ezt még a karácsonyi összejövetel ideje alatt bizonyította is egy kísérleti patkányon. A mikrodisszekciós agymintavételi technikát „Palkovits punch-technique”-nek nevezték el. Az amerikai labor két hét alatt beszerzett minden szükséges eszközt az alkalmazásához, dr. Palkovits Miklós pedig nemzetközi kongresszusokon, s a Nature-ben is beszámolt a módszerről. „Szerencsés volt az a bizonyos karácsony, jó helyen voltam, jó időben” – jegyezte meg.
A mikrodisszekció az alapja a dr. Palkovits Miklós által az Anatómiai Intézetben létrehozott Humán Agyminta Banknak is, amely jelenleg közel 40 ezer mintát tartalmaz, a kutatások pedig hét nemzetközi hírű intézet részvételével zajlanak. „Az agy 150-180 különböző területét tudjuk izoláltan kivenni ezzel a technikával úgy, hogy csak az adott magot vagy sejtcsoportot tartalmazza a minta. Van sorozatunk nyolcvan évnél idősebb elhunytakból, amely segítségével az idősödéssel összefüggő folyamatok vizsgálhatók, de a „bank” tartalmaz egyebek mellett elhunyt Alzheimer-kórosoktól vagy éppen öngyilkosságot elkövetett depresszióban szenvedő egyének agyából vett mintákat is – foglalta össze Palkovits professzor.
Az agyi mikrodisszekciós technika ugyanakkor nemcsak nemzetközi karrierhez juttatta feltalálóját, hanem kétszer az életét is megmentette. „1973-ban New Yorkban tartottam előadást, amely után mindenáron marasztaltak, megígérve a repülőjegyem átírását is. Eredetileg a jegyem arra gépre szólt volna, amely az első géprablás áldozatává vált, s a római repülőtéren kiégett” – emlékezett vissza az egyik ilyen esetre.
Számos agypályát, neurotranszmittert Palkovits professzor kutatócsoportja írt le először, hazai és külföldi munkatársaival együtt pedig megalapozta a neuroanatómia új ágát, a kémiai neuroanatómiát. Kétszer jelölték Nobel-díjra, először 1978-ban, majd 1997-ben. 1992-ben ő indította Magyarországon az első Doktori Iskolát, dr. Makara Gáborral közösen. Palkovits professzor 2006-ig, összesen három évtizeden át, minden év felét az Egyesült Államokban, míg másik felét Magyarországon töltötte. Mint mondta, a kinti lehetőségeknél fontosabb volt számára, hogy ne kelljen feladnia hazai kutatócsoportját, a laborját, s az oktatást.
Palkovits professzor jelenlegi kutatásai egyebek mellett a neuropeptideknek és receptoraiknak kimutatására fókuszálnak. Három PhD-hallgatójával vizsgálja a táplálékfelvételt, azokat az idegsejteket lokalizálják és karakterizálják az agyban, amelyek éhezéskor vagy jóllakottság érzetekor jönnek izgalomba.
Legújabb kutatási területe a fájdalom megjelenésének vizsgálata az emberi agyban. Az fMRI segítségével pontosan láthatóak az agy aktiválódó területei, s az, hogy éppen mely terület reagál a fájdalomra. Látható, hogy a vizsgálati alany mikor hasonlítja össze a fájdalmat a korábbi hasonlóval, vagy akár az is, hogy megfogadta, nem fog kiabálni fájdalmában. „Nyitott könyv az ember a vizsgáló előtt, amikor befekszik a gépbe, de ennek veszélyei is lehetnek a jövőben, hiszen bele lehet látni az ember gondolataiba, az emberi akarat pedig stimulációval befolyásolható”, ez pedig borzalmas következményekkel járhat – figyelmeztet a professzor.
„Tudásunk az agyról évről évre bővül, de ami még fontosabb: ma már teljesen másként kell ránéznünk az agyra, más szemlélettel kell vizsgálnunk. Bár egyes sejtjeit vagy kis részeit vizsgáljuk, mindig az egész rendszerben kell gondolkodnunk, amelyben ezek működnek. Az agy egymásra ható funkcionális rendszerek összessége, egy nagyon összetett gyönyörű világ ez, csodálom.”
Dr. Palkovits Miklós számos más kitüntetés mellett 1991-ben elnyerte a Széchenyi-díjat, 1993-ban a egyik legrangosabb német orvosi kutatói díjat, a Rinecker Award and Gold Medalt, 1995-ben a Szent-Györgyi Albert-díjat, 1997-ben a Semmelweis Emlékérem és Jutalomdíjat, 2003-ban a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, most pedig a tudomány kategóriában a Príma Primissima-díjat.
Huszonkilencen nála írták a kandidátusi, illetve PhD-dolgozatukat, munkatársai közül heten akadémiai doktorok, négy Nobel-díjassal publikált együtt, egy 2012 első felében készített összesítés szerint pedig 11 olyan 35 évvel ezelőtti cikke van, amelyet ma is idéznek.
Visszatérve az egykori földrajz tanár jóslatára: dr. Palkovits Miklós eddig a világ 104 országában járt, volt az USA mind az 50 államában. A legérdekesebb számára Tibet volt, ahol Körősi Csoma Sándor nyomába járva eljutott abba a négy városba, illetve kolostorba, ahova nyelvtudós szeretett volna. A leggyönyörűbb számára Norvégia, de Madagaszkár is emlékezetes, ahol Benyovszky Móric nyomait próbálta megtalálni. DP
