„Rizikós projektet választottam, nem sokat tudunk azokról a kérdésről, amelyeket vizsgálni fogunk, így nem lehet járt úton továbbhaladni” – ezt mondja a Lendület Programban nyertes kutatási témájáról Dr. Pós Zoltán (SE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet), aki az emberi immunrendszer egy jórészt ismeretlen részét, az egyes szervek védelmére specializálódott, úgynevezett szöveti rezidens T-sejteket vizsgálja majd öt éven keresztül az akadémiai forrásból. A biológus végzettségű kutató azonban szereti a kihívásokat.

Dr. Pós Zoltán 2000-ben érkezett a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetébe PhD hallgatóként, gondolkodására inspirálóan hatott Dr. Falus András, intézetvezető. Később Németországban folytatott PhD-tanulmányokat, genomikai jellegű témában, majd posztdoktori képzésen, ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, a National Institutes of Health-ben folytatta munkáját, ahol egy egész más témát kapott.

A mostani Lendület pályázattal pedig szintén egy teljesen új terület vizsgálatába kezd, kizárólag a genomikai megközelítés jelenti a közös pontot korábbi projektjeivel. „E megközelítés lényege, hogy ellentétben a hagyományos kutatásokkal nem határozunk meg előre hipotéziseket, hanem megvizsgáljuk, mi az, ami ténylegesen látható, s erre építünk a kutatás során” – magyarázza.

Fotók: D. Kiss Balázs

A témájának fókuszában álló rezidens T-sejtek, illetve rezidens memória T-sejtek az immunrendszer legfontosabb sejtjei, ezek minden esetben, amikor az emberi szervezetet inzultus, kórokozó éri, nagyon fontos információcsomagot kapnak. A „csomag” tartalmazza egyrészt a kórokozó „személyleírását”, azt, hogy miként lehet azonosítani, másrészt egyfajta helyszínrajzot ad a szervezetről, a kórokozó elhelyezkedéséről. Ez utóbbi az, ami viszonylag ismeretlen területnek számít. „Sok kérdés merül fel, amiről nem tudunk semmit. Az egyik, hogy egy ilyen aktivált T-sejt, amely keresi ezt a kórokozót a szervezetben, miként talál a megfelelő helyre, oda, ahol a fertőzés kialakult, s miként jut be az adott szervblokkba. A T-sejtek a feladat elvégzése után akár évtizedeket is eltöltenek abban a környezetben, az is vizsgálandó, hogy miként hat ez rájuk”.

Dr. Pós Zoltán a projekt jelentőségéről beszélve azt hangsúlyozta: alapkutatási szempontból fontos megérteni, hogy az immunrendszer miként védi a szervezet egyes szerveit. Terápiás szempontból pedig fontos lehet tudni, hogy melyik T-sejt melyik szervbe jut be. Így terápiás célpontok azonosíthatók az olyan kórképekben, amelyeknél egy szervben a T-sejtek aktivációja nem optimális (pl. szervátültetés utáni kilökődés, szervspecifikus autoimmun betegségek). A rezidens T-sejtek szabályozásának pontosabb megértésével közelebb kerülhetünk akár az 1-es típusú diabétesz egy új, célzott, kevesebb mellékhatással járó immunterápiájához. A hamarosan elinduló kutatásból nyert információk új terápiás célpontok meghatározására lehetnek alkalmasak a vékony- és vastagbél gyulladásos betegségeiben vagy a sclerosis multiplex esetében.

Dr. Pós Zoltán elmondta, két évvel ezelőtt – sok egyéb szempont mellett – azért jött haza az Egyesült Államokból, mert bízott abban, hogy nyerni tud a Lendület Programban. Akkor még nem sikerült támogatást kapnia, de a most elnyert keret lehetővé teszi azt a kutatási színvonalat, egzisztenciális környezetet, presztízst és megbecsülést, amely sok fiatal magyar kutató számára csak külföldön elérhető. DP