Gyulladások és veleszületett kardioprotekció: Kutatói Szalon harmadszor

A Kutatói Szalon harmadik estjének házigazdája Dr. Réthelyi Miklós (Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, egyetemi tanár) leköszönő nemzeti erőforrás miniszter volt, aki arról beszélt: úgy érzi magát, mintha egy egykori „szakosztály-ülésen” lenne Pécsett. Ott akkoriban így nevezték a Kutatói Szalonhoz hasonló tudományos összejöveteleket, amelyeket nagyon fontosnak tart Dr. Réthelyi Miklós.

Az első előadó Dr. Ferdinandy Péter (Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet) volt, aki azt hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés számára a meghívás, hiszen nem az egyetem falai között nevelkedett, s viszonylag új intézetvezetőnek számít itt. Mint mondta, fiatal kora óta az a mottója, hogy „itthon kell Amerikát teremteni”, s mindig óvakodott attól, hogy külföldön ragadjon. Dr. Ferdinandy Péter arról is beszélt, büszke arra, hogy eddigi kutatási eredményeinek 95 százaléka hazai laborokban született.

A professzor a Kutatói Szalonban a legkedvesebb és legsikeresebb témáját mutatta be, amely az endogén kardioprotekcióra, vagyis a veleszületett szövetprotekcióra fókuszál. Mint emlékeztetett: különböző korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy az endogén kardioprotekciónak olyan erős hatása van, amit semmilyen gyógyszer-kombinációval nem lehetett korábban elérni, így majdnem minden kardiovaszkuláris kutató erre a témára koncentrált az elmúlt évtizedekben. A fő kérdésük az volt, hogy miként lehet olyan gyógyszert kifejleszteni, ami ezt a mechanizmust utánozza. „Több mint 20 év telt el az első kutatások óta, és még mindig nincsen kardioprotektív gyógyszer, ami az infarktus-területet lecsökkentené” – jegyezte meg. A háttérben az állhat, hogy az endogén kardioprotekció inkább egészséges fiatal szervezetekben létrejövő mechanizmus, ami nem működik jól különböző rizikófaktorok fennállása esetén. Például a magas koleszterinszint hatására a veleszületett adaptációs mechanizmus elvész. Ráadásul bizonyos rizikófaktorok kezelésére használható gyógyszerek is interakcióba léphetnek, s blokkolhatják a veleszületett szövetregenerációt.

Dr. Ferdinandy Péter a fő üzenetet úgy fogalmazta meg: a sikeres kardioprotektív gyógyszer kifejlesztéséhez nagyon fontos, hogy az endogén kardioprotekciót a megfelelő rizikófaktorok jelenlétében vizsgálják.

A másik előadó a harmadik Kutatói Szalonon Dr. Mócsai Attila (Semmelweis Egyetem Élettani Intézet) volt, aki vizsgálataik általános bemutatásakor úgy fogalmazott, azok valahol az immunológia és az élettan határterületén mozognak. Mint mondta, neki is van egy Dr. Ferdinándy Péteréhez hasonló mottója, ami úgy szól: „olyan feltételeket próbál teremteni, mint Amerikában, cserében azt várják el, hogy olyan munkát is végezzenek munkatársai, mint Amerikában”. Kitért arra, hogy az immunválasz alapvető feladata a kórokozók elleni védekezés, de ha az immunválaszt nem megfelelően szabályozzuk, akkor ennek egy lehetséges mellékhatása a fokozott immunválasz, illetve az az immunválasz, ami nem a kórokozók ellen, hanem a saját szervezet ellen fordul. Ez utóbb az autoimmun betegség, ami lényegében kóros immunválasz . Ezek a területek állnak Dr. Mócsai Attila és kutatócsoportja érdeklődésének központjában. „Az immunrendszer működésének lépései a felismerésnél kezdődnek, fel kell ismerni a kórokozót vagy a saját szervezet struktúráit, az eltávolítás egy hosszú folyamat vége, hiszen a felismerés és az eltávolítás között nagyon sok lépés van. Ez egy rendkívül összetett folyamat, s azt gondoljuk mi is, és mások is, hogy akár terápiás célpontok is találhatók ebben ” – vázolta.

Kísérleteik egy részének az a konklúziója, hogy az integrinek valamilyen módon egy, az immunreceptorok jelpályájához nagyon hasonló jelpályába szinte beleaktiválódnak. Ennek pontos molekuláris mechanizmusa ismeretlen, de tény, hogy a két receptortípus jelátvitele konvergál. Ez alapján pedig elmondható, hogy azonosítottak egy egész nagy molekula-családot, amely az adaptív immunrendszer jelátviteléhez hasonló mechanizmusokat használ.

Dr. Mócsai Attila ismertette még az oszteoklasztokkal kapcsolatos kutatásaikat, s a rheumatoid arthritisszel összefüggő vizsgálataikat. Ez utóbbiról részletesen olvashatnak korábbi cikkünkben. Dr. Mócsai Attila ugyanis jelenleg egy hat ország részvételével létrejött konzorcium vezetője is. Ez a nemzetközi kutatócsoport olyan molekulákat fejleszt, amelyek később gyógyszerként alkalmasak lehetnek arra, hogy a jelenleginél hatékonyabban és olcsóbban gyógyítsák például a reumás ízületi gyulladást. DP