Egy szenvedélyes horgász és a „zene egy kiváló művelője, aki hangszeren játszik és kórusban is énekel”, volt a második alkalommal megrendezett Semmelweis Kutatói Szalon vendége. Mint dr. Sótonyi Péter, az est házigazdája fogalmazott: a négy alkalomból álló tudományos szalon-sorozat minden egyes eleme bizonyos szempontból következik egymásból, de mindegyiknek van önálló tartalma, mondanivalója is. Ez egy négy tételből álló mű, amely tudományos értékeket közöl Önökkel, értékteremtő felüdülést nyújt, s erősíti az alkotóközösség összetartozását – mondta a megnyitón. A két előadót – dr. Buday Lászlót és dr. Prohászka Zoltánt – bemutatva tért ki a házigazda a kutatók fentebb említett hobbijaira is.
Dr. Buday László (MTA Enzimológiai Intézet) több szálon is kapcsolódik az egyetemhez, részállásban ma is az egyetem oktatója, s kutatócsoportjának fele is itt dolgozik. Sejtek, egerek és emberek című előadásában munkacsoportjának több témáját is felvillantotta. Mint mondta, évek óta vizsgálnak egy cascin nevű idegrendszeri fehérjét, amely kizárólag a neuronsejtekben expresszálódik, s az állványfehérjék közé tartozik. Vizsgálják a Sos kicserélő faktornak nevezett fehérje és az src homológ SH3domének foszforilációját, reményeik szerint ez utóbbival kapcsolatban egy teljesen új fehérje-fehérje interakciós szabályozási mechanizmust sikerült találni.
Az előadás központjában ugyanakkor a kutatócsoport tirozin-kináz szubsztrát (TKS) fehérjékkel összefüggő vizsgálata állt, amivel kapcsolatban dr. Buday László úgy fogalmazott: ez egy teljesen új terület, amely néhány éve került a figyelem középpontjába. Ezen belül is azzal foglalkoznak, hogy a TKS4 (magyar kutatók által HOFI-nak keresztelt) fehérje hiánya milyen más gének, fehérjék átrendeződéséhez vezethet. Ezzel kapcsolatban fontos egy igen ritka genetikai kórképpel, a Frank-Ter-Haar szindrómával kapcsolatos felismerés. Az egyebek mellett többszörös végtag-deformációval és rövidfejűséggel járó kórképet 1973-ban írták le először, két éve pedig azonosították, hogy a szindróma hátterében az ún. HOFI fehérje hiánya áll. Dr. Buday László munkacsoportja olyan génhiányos egereket vizsgál, amelyekből eltávolították a már említett, magyar tudósok által felfedezett HOFI fehérjét; ennek hatására drámaian csökkent a sejtek mozgási képessége.
Dr. Prohászka Zoltán (Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika) az immunológiai felismerésről tartott előadást, evolúciós szempontból és folyamatában tekintette át az immunrendszert, illetve az arról való vélekedést. Miután sorra vette az immunológia fejlődésének történetét, hangsúlyozta: az úgynevezett Matzinger-féle veszélymodell a legelfogadottabb ma az immunológiában, vagyis az, hogy az immunválasz alapjellegzetessége a veszélyesre való reagálás. Azt a fajta elgondolást pedig, hogy az immunrendszer mintázatot, és azon belül is kitüntetetten a károsodott sajátot és a fertőző veszélyes idegent ismeri fel, 2011-ben megosztott Nobel-díjjal jutalmazták – emlékeztetett.
Dr. Prohászka Zoltán egy saját kutatási munkájára is kitért. Klinikai vizsgálatuk központjában az állt, érzékelhető-e, hogy a komplement rendszer és annak felismerő komponensei úgymond a veszélyes sajátot monitorozva végzik fő tevékenységüket. Vizsgálati modellnek a krónikus szívelégtelenséget választották, fő céljuk pedig az volt, hogy vajon milyen mechanizmusok vannak a veleszületett immunitásból, elsősorban a gyulladásos válaszból jelen, és mi vezet ezek aktivitásához. Kimutatták, hogy akiknél magasabb a komplement aktiváció, azok hamarabb hunynak el, mint azok, akikben ez alacsonyabb. És, hogy mi okozza a komplement rendszer aktivációját? Dán kollaborációban az is megerősítést nyert, hogy az újabban felismert fibrinogén domén tartalmú lektinek erősen összefüggést mutatnak a szívelégtelenség súlyosságával – ismertette az eredményeket dr. Prohászka Zoltán.
A Semmelweis Kutatói Szalon következő rendezvénye május 8-án lesz; dr. Ferdinándy Péter (SE Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet) és dr. Mócsai Attila (SE Élettani Intézet) tart majd előadást. DP
