Negyedik alkalommal készítette el az általános orvosi képzést nyújtóintézmények értékelését a Heti Válasz. Az előző kiadványokhoz hasonlóan rangsort ezúttal sem állítottak fel, hanem négy különböző mutatószám alapján elemezték a négy egyetem helyzetét és négy szempont szerint értékelték az orvostudományi képzéseket. Az első három a túljelentkezés, a diák/tanár arány és az oktatói összetétel. A negyedik mutató a képzésekben részt vevő külföldi diákok aránya, amelyet csak az orvostudományi képzésterületen vizsgáltak.
Az orvosi területen a legnagyobb túljelentkezési arány továbbra is a Semmelweis Egyetemre (SE) jellemző, sőt idén már 3 feletti az arányszám, ami azt jelenti, hogy három jelentkezőből csupán egy nyer felvételt. Ehhez hozzájárult az is, hogy egyedül a SE-re vettek fel kevesebb számú nappali tagozatos hallgatót, mint tavaly, valamint itt nőtt a legnagyobb arányban – 5 százalékkal – az első helyen jelentkezők 
száma.
A vizsgált képzések közül a diák/tanár arány tekintetében is az orvosi oktatás áll az első helyen, itt jut a legkevesebb hallgató egy tanárra (6,7, ami igen alacsonynak számít a sorban következő kommunikációs képzés 17,4-es értékéhez képest), vagyis itt mondható a leginkább közvetlennek az oktatás jellege.
Az oktatói összetételt vizsgálva szintén az orvosi képzés emelkedik ki a mezőnyből, a tudományos fokozattal rendelkezők aránya itt a legmagasabb, átlagosan 74 százalék.
A nappali tagozatos, általános orvosi képzésen tanuló diákok száma tavaly óta húsz százakkal nőtt, s ezzel egyenes arányban növekedett a külföldi hallgatók száma is, így a külföldről érkezett diákok aránya változatlan maradt, továbbra is 51 százalék. Az egyes intézményeket külön vizsgálva sem változott jelentős mértékben az arány, a Semmelweis 
Egyetemen kismértékű növekedés tapasztalható, így most a külföldi hallgatók aránya 50 százalékos.
A Heti Válasz szerint orvosképzésre vonatkozóan releváns munkaerő-piaci mutatókról nem beszélhetünk. Ennek több oka is van: egyrészt az általános orvosi képzés befejeztével a végzősök nem kerülnek ki azonnal a munkaerőpiacra, csak jóval később, a szakvizsga letétele után. Másrészt az orvosok rendszerint az egyetem régiójába tartozó intézményekben folytatják pályafutásukat. A foglalkoztatóknak nem is nagyon kell differenciálniuk a képzés helye szerint, hiszen a képzések között valóban nincsenek jelentős különbségek. Az orvosi szakmában sokkal inkább a tehetséges frissdiplomások Nyugat-Európába történő kivándorlása jelenti a legfontosabb kihívást. Az emiatt jelentkező általános orvoshiány már most számos helyen megnehezíti a minőségi betegellátás biztosítását – olvasható a napilapban.
