„Prereceptoriális hormonaktiválás az endoplazmás retikulumban – lehetséges beavatkozási pontok” címmel szeptember közepén adja le kutatási záróanyagát a Magyar Tudományos Akadémiának dr. Csala Miklós. A kutató azon kevesek egyike, aki ezzel a második periódusát zárja le Bolyai ösztöndíjasként. Az első periódusban végzett munkáját 2008-ban Bolyai Plakettel díjazták.
Csala Miklós 1993-ban végezett a Semmelweis Egyetemen, majd az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetben (korábbi nevén I. sz. Kémiai Biokémiai Intézet) helyezkedett el, ahol jelenleg is dolgozik.
Mint mondta, hálás Mandl József professzornak, hogy az intézetbe és erre a pályára csábította. Bekapcsolódott az endoplazmás retikulum redox anyagcseréjével kapcsolatos kutatásokba, melyeket Bánhegyi Gábor professzor vezet. Két évig kutatott FEBS ösztöndíjasként a skóciai Dundeeban Brian Burchell professzor munkacsoportjában, és több rövid tanulmányúton volt Sienaban Angelo Benedettinél.
A kutatónak az oktatás ugyanolyan fontos siker- és örömforrás, mint a tudományos munka. Szeretek előadni a tanteremben; igyekszem hasznosan és – amennyire lehet – szórakoztatóan tanítani. Évek óta tanulmányi felelős vagyok, ami rengeteg időmet és energiámat veszi igénybe, de a pozitív visszajelzések kárpótolnak érte – tette hozzá. Témavezetésével ketten szereztek Ph.D. fokozatot, és további két doktorandusz hallgatója is hamarosan benyújtja értekezését.
Csala Miklós a kutatásáról elmondta: olyan mechanizmusokat tártak fel, amelyek az egyes sejtek szintjén kapcsolják össze az anyagcserét a hormonháztartással, és így új megvilágításba helyezik mindazt, amit az endokrin szabályozásról eddig gondoltak.
A kortizol az egészséges szervezet működésének szabályozásában fontos szerepet betöltő szteroid hormon. Nélkülözhetetlen a stressz – és ezen belül pl. az éhezés által kiváltott metabolikus stressz – leküzdésében. A kelleténél magasabb kortizolszint (Cushing-szindróma) azonban jellegzetes anyagcsere-zavarokat okoz: pl. törzskörüli elhízást, magas vérnyomást, a vér lipidszintjeinek zavarát, a vércukorszint emelkedését, az inzulin hatékonyságának csökkenését, amelyek cukorbetegség kialakulásához is vezethetnek. Hasonló tünetek akkor is kialakulhatnak, ha a kortizolszint normális, ám a sejtek intenzívebben termelik a hormont saját maguk számára. Az ilyen metabolikus szindróma egyre több embert érint a fejlett országokban, és korunk egyik legnagyobb orvosi-egészségügyi problémáját jelenti.
A kutató szerint kétségtelen, hogy az elhízással kapcsolatos betegségek a túlzott táplálékfelvétel és mozgásszegény életmód következményei. Az utóbbi években a fruktózfogyasztás oki szerepét is mindinkább bizonyítottnak tartják. Ugyanakkor a környezeti hatások mellett ez esetben is – mint általában – valamilyen hajlamosító tényező húzódik meg a háttérben. Az elmúlt évek kutatásai azt mutatják, hogy a sejten belüli kortizoltermelés fokozódása a metabolikus szindróma kialakulásának fontos eleme, és egyben veleszületett hajlamosító tényezője is lehet – közölte.
Csala Miklós és kollégái a sejtek kortizolaktiváló rendszerének működését tanulmányozták. Céljuk az volt, hogy az ebben résztvevő fehérjék kapcsolatát és szabályozását jobban megismerjék, ezáltal feltárják a lehetséges beavatkozási pontokat. 
Eredményeik hozzájárultak annak tisztázásához, hogy mely fehérjék vesznek részt a folyamatban, és ezek aktivitása hogyan kapcsolódik össze. Kimutatták, hogy a vizsgált fehérjék egyikének mennyisége ugrásszerűen nő az újonnan képződő zsírsejtekben. A rendszer működésének gátlásával a zsírsejtképződést is akadályozni tudták, ami az elhízás és a következményes anyagcsere-rendellenességek szempontjából is fontos megfigyelés.
Kísérleteik azt támasztják alá, hogy a táplálékfelvétel és a fruktózfogyasztás fokozza, éhezés pedig csökkenti a kortizolaktiváló rendszer működését.
Összefoglalva: a leírt jelenségeknek a fiziológiás kontrollban éppúgy szerepe lehet, mint egyes anyagcserezavarok létrejöttében. Egyértelműen kapcsolatba hozhatók az elhízással és olyan metabolikus rendellenességek kialakulásával, melyek napjaink egyik legsúlyosabb – és egyre súlyosbodó – orvosi problémáját jelentik.
A vizsgált rendszer több ponton is befolyásolható, ami a megelőzés és kezelés új stratégiájának, illetve új gyógyszerek kifejlesztésének lehetőségét kínálja – mondta el a kutató.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíjról részletesen itt olvashatnak.
T-Sz.Sz.
