75 éves korában elhunyt Dr. Romics László, a Semmelweis Egyetem korábbi rektora.

Dr. Romics László

A Széchenyi-díjas orvos, belgyógyász, egyetemi tanár tudományos munkássága mellett kimagasló szerepet töltött be az orvosképzésben és a gyógyításban egyaránt. Az anyagcsere betegségek és az érelmeszesedés nemzetközi hírű kutatója akadémiai tisztségei mellett több európai tudományos társaságnak is tagja volt.
Temetéséről később intézkednek.

Dr. Romics László 1956-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (később Semmelweis Orvostudományi Egyetem, majd 2000-től Semmelweis Egyetem). Itt szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel 1962-ben.Első munkahelye az egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikája lett, itt tette le szakvizsgáját, majd tanársegédként, később adjunktuskánt, végül egyetemi docensként dolgozott, míg 1982-ben az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) belgyógyász főorvosa lett. Négy évet töltött itt, ebből kettőt főigazgató-helyettesként. 1985-ben visszatért az egyetemre, 2006-ig vezette a III. számú Belgyógyászati Klinikát. 1988–1991-ig a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese, 1996–1999-ig rektora volt. 2006-ban professor emeritusi címet kapott.
1976-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. Akadémiai doktori fokozatának megszerzése után egy évvel a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. 2002-ben az Orvosi Tudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 2008-ban elnöke lett. Utóbbi tisztségéből fakadóan az MTA elnökségének tagja.
Akadémiai tisztségei mellett a Belgyógyászati Szakmai Kollégium, illetve a Magyar Belgyógyász Társaság elnöke is volt. Több éven át vezette a Magyar Arterioszklerosis Társaságot, később tiszteletbeli elnökké választották. 2003 és 2005 között a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) elnöke, illetve több európai tudományos társaság tagja volt. Szerkesztőbizottsági tagként részt vett az Orvosi Hetilap, valamint a Magyar Belorvosi Archívum és a Medicus Universalis című tudományos szakfolyóiratok munkájában.
Pályafutása során számtalan díjat és emlékérmet kapott. Kiváló Orvos (1981), Markusovszky-emlékérem (1992), Magyar Imre-emlékérem (1993), Gerő Sándor-emlékérem (1995), Tangl Ferenc-emlékérem (1996), Szent-Györgyi Albert-díj (1999), Pázmány Péter felsőoktatási díj (2001, Pro Renovanda Cultura Hungariae), Semmelweis-emlékérem és -díj (2002), Batthyány-Strattmann László-díj (2003), Széchenyi-díj (2005).

forrás: Wikipédia, MTA
T-Sz.Sz.