Teljes terjedelmében olvasható Szollár dékán úr, 2004. szeptember 11-én elmondott ünnepi köszöntő beszéde

Avatóbeszéd a 236. akadémiai évben

Elhangzott a Semmelweis Egyetem Tanácsának ünnepélyes doktorrá avató ülésén 2004. szeptember 11-én a Budapesti Kongresszusi Központban

Magnifice Domine Rector, Miniszter Úr, Elnök Úr, Rektorhelyettes Asszony, Rektorhelyettes Urak, valamennyi kar igen tiszteletre méltó dékán és dékánhelyettes urai és asszonyai, az egyetem tisztelendő professzorai, elöljárói, mélyen tisztelt híres és nemes vendégeink és reménységeink, kiváló újonnan avatott doktoraink, kedves kolléganők és kolléga urak!

Megilletődve köszöntöm Önöket a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának 236. tanévi avató ünnepségén. Életük egyik sorsfordító nagy napján osztozunk ünnepi érzéseikben. Amikor esküjük után immáron befogadtuk Önöket rendünkbe  mint kollégáinkat, akkor legyen első gondolatuk a köszöneté, köszöneté mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy orvossá válhassanak, szüleiknek, családjuknak, barátaiknak, támogatóiknak, évfolyamtársaiknak és végül, de nem utolsósorban tanáraiknak, akik maguk mesterek és tanítványokat nevelnek. Örömmel nyugtázom, hogy a felavatottak nevében szóló ifjú doktorok első gondolata valóban a köszöneté volt. A jó példát kövessék, s neveljenek maguk is mestereket, de soha ne feledjékMichelangelo mottóját: “Én még mindig tanulok”.

Sehr geehrte, jetzt eingeweihten, ausgezeichneten Doktoren, liebe Kollegen und Kolleginnen!

Tief ergriffen begrüße ich Sie an einem bedeutenden Tag Ihres Lebens. Nachdem Sie ihren Eid abgelegt haben, haben wir Sie an der Einweihungsfeier des 236sten akademischen Jahres der Fakultät der Medizin an der Semmelweis Universität als Kollege und Kolleginnen empfangen.

Ihr erster Gedanke sollte der Dank sein. Der Dank gebührt allen, die Ihnen ermöglichten, dass Sie Ärzte werden können: ihren Eltern, Familien, Freunden Unterstützern, Studienkameraden und schließlich Ihren Lehrern und Professoren. Den Lehrern, die Meister sind und Studenten erziehen. Folgen Sie dem guten Beispiel, erziehen auch Sie Meister.

Vergessen Sie nicht das Motto von Michelangelo“Ich lerne immer noch”.

Dear eminent doctors who have just received the title, and dear colleagues, ladies and gentlemen!

It is my great honor to greet you on this historic day of your life: with your oath, you have been admitted as colleagues on the inauguration in the 236th academic-year of the Faculty of Medicine, Semmelweis University.

Therefore, your first thought should be that of gratitude towards all those who have made it possible for you to become doctors, your parents and your family, your friends, people who supported you, your fellow students and, last but not least, your tutors. Your tutors are masters of the profession of training students. Let this be an example to follow and you, too, should train masters.

Never forget Michelangelo’s motto: “I am still learning”.

Az Európában egyedülálló módon három nyelven: magyarul, angolul és németül oktató kar fennállása alatt – az Önökével együtt – több mint 48.000 általános orvosi diplomát adott át. A kar jelenlegi mintegy 3000 hallgatójának több mint egyharmada, azaz minden harmadik diák vagy az angol, vagy a német nyelvÚ évfolyam hallgatója. A 2004/2005-ös tanévre 280 magyar, 180 német  és 160 angol nyelven tanuló hallgató nyert felvételt. Az Egyetem legfontosabb feladata az élethosszan történő tanulásra való felkészítés. IdézetKölcsey Ferenc Paraineziséből: “Ne gondold, mintha a tanulás, csak bizonyos időkhez, az ifjúság éveihez köttetnék. Ifjú korunk oly szÚk, s oly sokféle tanulmányokkal elfoglalt, hogy gyors elfolyása alatt erős alapon épült tudományra jutni csaknem lehetetlen. Boldog ifjú az, ki annyira mehetett, hogy keblében a tudomány iránti szeretet állandólag felgerjedett; s azon útakkal, melyeken az ismeretek kútfejeihez eljuthat, megbarátkozhatott! neki csak keble sugallatit kell követnie, s szakadatlanúl előre haladva, bizonyosan oda ér, hol tudományi szomja gazdag táplálattal fog kielégíttetni. Azonban e kielégítés csak mindennapi haladás jutalma; ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad, mond a példabeszéd.

Tudományt a munkás élettel egybekötni: ez a feladás, mire a köztársaság férfiának törekedni kell.”

Az Egyetem fontos állomás az értelmiséggé válás folyamatában is. Az ideális értelmiségi azon túlmenően, hogy szakmájának naprakész, avatott tudója, tudja, hogy nemzetének túlélése javarészt a közös nyelv, a közös kultúra és a közös hagyomány megőrzésén múlik. Az értelmiségi hosszú távú felelősséggel rendelkezik, inkább érték- mint érdekorientált. Megpróbál egy eszményhez közelíteni, amely hirdeti az örök emberi ethoszt, a szép, a  és az igaz antik egységét úgy, ahogy azt a klasszikus görögök a kalokagathiaeszméjében megfogalmazták. Erről így ír Albert Einstein“Az ideálok, amelyek megvilágították utamat és időről időre új bátorságot adtak, hogy jókedvvel nézzek szembe az élettel: a jóság, a szépség és az igazság… Az emberi erőfeszítések három legfőbb tárgya – a birtoklás, a látványos siker és a fényÚzés – mindig is értéktelennek tÚnt számomra.”

Az egyetemi curriculum nem csupán a tételes szakmai ismeretanyagot, készségek és attitÚdök összességét jelenti, hanem egy teljes erkölcsi normarendszert, viselkedési mintát, morális elkötelezettséget, valamint e zsinórmérték szerinti életvitelt, továbbá előírja e meggyőződés és tanítás betartásának és hirdetésének kötelezettségét is. Legyenek tehát az örök emberi ethoszt hívő, betartó és hirdető értelmiség tagjai.

Hogyan tehetjük ezt?, kérdezhetik.

Felel rá Eötvös József“Nem tenni mást, mint amit akarunk, s nem akarni mást, mint amit meggyőződésünk szerint jogunknak és kötelességünknek ismerünk, ez az, mitől a férfinak becse függ. Csak azon hatalom, melyet az akarat tettei s meggyőződése akarata felett gyakorol, alkotja minden férfiú nagyságának való mérlegét.” (Eötvös József aforizmák, Országos Eötvös József Emlékbizottság, Budapest, 1988)

Az erények gyakorlásához vezető úton az első állomás az erényekkel szembenálló bÚnök elkerülése. Ma is érvényesidősb Lenhossék Mihály 1834-ből származó eligazítása: “…A szabad értelmes akaratot szenvedélyek és kóros vágyak béklyózzák. Kínos egoizmus, önszeretet, elvakult büszkeség és nagyravágyás nyomják el az erkölcsöket és a kötelességtudatot, a hitet és a vallást. A valódi emberszeretet gyorsuló eltÚnése, a haladó szellemi kultúrával nyilvánvaló ellentétben álló értelmi eltévelyedések a polgári társadalom igazi értékeit, illetve azok tagjait, csakúgy mint az egyéni jólétet egyre inkább fenyegetik.”

Lenhossék szót ejt a “polgári társadalom igazi értékeiről”. Nap mint nap halljuk egyfelől, hogy a magyar nemzet tagjai csak most, egy új világrendben kapnak esélyt a polgárságra, másfelől gúnyos hangok illetnek mindent, ami elé a “polgári” jelző kívánkozik. Holott már Laskai János, Bethlen István intézője, “Justus Lipsius-nak a polgári társaságnak tudományáról írott hat könyvei”-ben (Bártfa, 1641) imígyen fogalmaz: “Polgári életnek mondom azt, mellyel az emberi társaságban egymás hasznára avagy javára elegyesleg élünk.”Fogadjuk meg Laskai János uradalmi intéző 1641-ben kinyomtatott, Joost Lips holland bölcselő hatására fogalmazott tanácsát, és igyekezzünk “egymás javára elegyesleg élni”.

Vergessen Sie nicht, dass die zwei wichtigsten Aufgaben der Universität einerseits die Vorbereitung auf lebenslanges Lernen ist, andererseits ist die Universität eine wichtige Station im Prozess der Entwicklung zum Intellektuellen. Es lohnt sich vor Augen zu halten, dass die Berufungsdeklaration unserer Fakultät nach dem Vorbild mittelalterlicher Universitäten so verfaßt ist, dass dascurriculum nicht nur die enzyklopädischen Fachkenntnisse, Fertigkeiten und Attitüde bedeutet, sondern ein komplex moralisches Normsystem, ein Attitüdmodell und moralische Verpflichtung und eine Lebenshaltung, die dieser Richtschnur entspricht, weiterhin die Pflicht der Verkündigung dieser Überzeugung und Lehre vorschreibt.

Seien Sie also Mitglieder der Intelligenz. Die Haltung der Intelligenz ist deshalb wichtig für den Bestand einer Nation, weil sie nich nur der gemeinsamen Sprache und Kultur dient, sondern auch die moralischen Regeln der Gemeinschaft befolgt (oder nich befolgt). Sowohl beim Aufbau als auch bei der Zersetzung der Nation hat sie somit eine bestimmende Rolle inne. Die gesellschaftliche Rolle der Intelligenz erfüllt sich nur dann wirklich, wenn sie das öffentliche Interesse vor das individuelle Interesse stellt dem Gemeinwohl Priorität gibt und den Grundsatz des gegenseitigen Vertrauens achtet. Sie ist mehr wert- als interessenorientiert. Sie versucht, sich einem Ideal anzunähernd, welches das ewige menschliche Ethos verkündet, die antike Einheit des Schönen, Guten, Wahren in der Weise verkündet, wie sie vom klassischen Griechentum in der Idee dar Kalokagathia ausgedrückt wurde.

Ich erinnere Sie an Wörter von Immanuel Kant: “Zwei Dinge erfüllen das Gemüt mit immer neuer und zunehmenden Bewunderung und Ehrfurcht, je öfter und anhaltender sich das Nachdenken damit beschäftigt: Der bestirnte Himmel über mir, und das moralische Gesetz in mir.” (Kritik der praktischen Vernunft, Zweiter Teil, Schlusswort, 1788)

Always bear in mind that the two most important tasks of the University include preparation for life-long studies on the one hand, and it is a milestone of becoming part of the academic world and a member of the intellectuals on the other. It is worth taking into consideration that the mission statement of our Faculty devotedly follows the example of the curricula of medieval universities, it is a major principle and it represents not only the sum of encyclopedic facts, skills and attitudes, but a comprehensive system of ethics, a behavior pattern, moral involvement and a way of life complying with these high standards, furthermore, it prescribes the obligation of spreading these ideas.

You all, should have to be a member of the intelligentsia. Keeping the intelligentsia is important for a nation’s survival because they not only serve the common language and culture, but also play a key role in the nation’s rise or decay by observing (or not observing) the moral rules of the community. An essential attribute of intellectuals, that is professing, observing and preaching established inner moral laws, order, discipline, self/discipline and honesty even against their personal interests. The social role of the intelligentsia will be genuinely fulfilled only if they subordinate individual interensts to collective ones, give priority to the public good and respect the principle of mutual confidence. Their orientation is towards values rather than interests. They strive to move closer to an ideal the proclaims the timeless humanethos and, in the way of slave-teachers, they preach the antique unity of the beautiful, the good and the just as the classic Greeks expressed it in the concept of kalokagathia.

Simply, as Mark Twain wrote: “Always do right. This will grafity some people and astonish the rest.”

Önök a Semmelweis Egyetem diplomáját fogják kézhezkapni. Az Egyetem – ahogy a Magna Charta Universitatum fogalmaz – “A türelmetlenséget elutasító, a párbeszédre mindig kész egyetem a tanárok és diákok együttmÚködésének kivételezett helye. A tanároké, akik képesek ismereteik átadására és rendelkeznek mindazon eszközökkel, amelyek tudásuk kutatással és innovációval való továbbfejlesztéséhez szükségesek; a diákoké, akik feljogosítottak, alkalmasak és készek ismereteik gyarapítására.” Szívből remélem, hogy egyetemi éveik alatt érezték tanáraikban az erre való törekvést, mint ahogy mi is tanúsíthatjuk az Önök nagyobbik és jobbik részének szándékát ismereteik gyarapítására, és mestereikkel a kivételezett együttmÚködésre.

Önök előbb-utóbb a helyünkre fognak állni. Kérem Önöket, hogy amit jónak véltek, azt őrizzék meg, amit javítandónak ítélnek, azon majdan igazítsanak. Diplomájuk kézhezvétele után az Önök kapcsolata az egyetemmel nem szakad meg. Néhányuknak munkahelye lesz, sokan tovább folytatják tanulmányaikat doktori iskolákban, a legtöbben pedig a szakorvosképzés során két évi függelmi viszony után szoros együttmÚködésben továbbra is a Karhoz fognak tartozni. Az Önök dékánja ünnepi alkalmakkor előszeretettel idéz – mintegy bátorításul – az Egyetem és Kar korábbi időszakainak – olykor a messzeség által is megszépített – fényesebb lapjaiból, de fontosnak érzi azt is, hogy a jelen és a jövő nehézségeire és várható megpróbáltatásaira felhívja a figyelmet. Önök egyetemi éveik alatt tanúbizonyságát adták széleskörÚ közéleti érdeklődésüknek. Most, hogy Rendünk tagjaivá váltak, e kérdésekben a tájékozottság, a felelős véleménynyilvánítás és a megoldás módozatainak keresése kötelességük is.

Az orvosképzés szolgálatában álló tanárok úgy gondolták, hogy Hőgyes Endre több mint száz esztendeje megfogalmazott szavainak igazát nem lehet kétségbevonni:“Ha az államnak a legértékesebb tőkéje az ember: ennek egészségét és épségét lehetőleg megőrizni és fenntartani az orvosi rend van hivatva tudása által. Az állam számára minél tanultabb és minél képesebb orvosi rendet nevelni, egyike lesz jövőre és marad mindenha a legfontosabb állami kulturális feladatoknak!” (Hőgyes Endre: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről, Athenaeum, Budapest, 1896)

Éppen ezért riasztók és aggodalomra adnak okot azok az írásban is megfogalmazott elképzelések, melyek a magyar felsőoktatás modernizációját az európai felsőoktatási térséghez való csatlakozásra hivatkozással kívánják megvalósítani és egy új felsőoktatási törvényben testesülnek meg. Lényege olyan akadémiai reform, mely kiveszi az országgyÚlés kezéből az egyetem, főiskola alapításának jogát és fenntartásának kötelezettségét; megengedi a fenntartói jog átadását bármely természetes vagy jogi személynek; valamennyi felsőoktatási ágban kétciklusú lineáris képzési rendszert kíván bevezetni; megszüntetné az intézmények költségvetési rendszerÚ támogatását, helyettük közhasznú társaságot, közalapítványt vagy akár gazdasági társaságot képzel el befektetői tőke bevonásával, mely tőke megjelenésével egyidőben az intézmények ingatlanai átkerülnek a befektető tulajdonába; megszüntetné az oktatók közalkalmazotti státuszát; megszüntetné az egyetemek autonóm önigazgatását, úgy, hogy szétválasztja az akadémiai és stratégiai financiális döntési területeket; a legfontosabb döntést hozó testület egy felerészben a főhatóság, felerészben az egyetem által delegált igazgató tanács (melynek a rektor csak egyetlen tagja), etc. Lesújtó, hogy ezen törekvések lényegében felmondják az európai egyetemek rektorai által 1988-ban aláírt Bolognai Charta alapelveinek sarkalatos pontjait:

1….az egyetem autonóm intézmény, amely a tudományos kutatásban és az oktatásban hozza létre, értékeli és adja át a kultúra értékeit. Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.

2.Az egyetemek oktatási és kutatási tevékenységének elválaszthatatlannak kell lennie egymástól, ha el kívánjuk kerülni, hogy az oktatás elmaradjon a társadalom változó igényeitől és szükségleteitől, valamint a tudományos ismeretek fejlődésétől.

3.A kutatás, az oktatás, a képzés szabadsága az egyetemek életének alapelve; az államhatalomnak és az egyetemeknek saját illetékességükön belül biztosítaniuk kell ennek az alapvető követelménynek a tiszteletben tartását.

A Kar tanárai túlnyomó többségének meggyőződése, hogy az állami egyetemek mÚködtetése, a képzés minőségének biztosítása állami feladat, mert csak így várható el az ország lakosságát majdan ellátó szakemberek kellő színvonalú szakmai tudása. Az amerikai magánegyetemek irányításából ismert külső irányító testület a hagyományos európai értékrenden alapuló, önálló szellemi mÚhelyként mÚködő egyetemeket rombolná szét.

A magán vagy intézményes tőkebefektetés vélt piaci feltételeinek megteremtése illúzió, és – úgy tÚnik – csak elfedi az állam kivonulásának szándékát.

A tervezet szerinti „privatizációs” átengedésalapjaiban rengetheti meg a magyar felsőoktatást, így annak törvényi elrendelése súlyos történelmi felelősség.

Az állami egyetemek fenntartásában nemhogy kisebb, hanem egyre nagyobb szerepet kell, hogy vállaljon a közérdeket kifejező állam, mely a közpénz átengedése ellenében nem csorbítja az autonóm jogokat, ugyanakkor elvárja a minőség, a rend és a hatékonyság értelmes növelését.

A magyar felsőoktatás történetében voltak olyan időszakok, amikor a politikai hatalom az ideológiai ellenőrzés fegyverével próbálta sakkban tartani a szellem világát. Az abszolutizmus a Habsburg-birodalomban is megszünteti az autonómiát, kari igazgatókra és „bekebelezett” (külső) doktorokra bízza a karok irányítását.

A Tanácsköztársaság ideje alatt az egyetemi vezetés fölé “politikai” komisszárokat, illetve laikusokból álló bizottságot rendeltek. A XX. század második felében pedig – a II. világháború után egészen a ’89-es “rendszerváltásig” az egyetemek tényleges irányítása az uralkodó egypárt-rendszer képviselőinek kezében volt.

Elérkeztünk volna a XXI. század elején oda, hogy most a mindent eluraló piac – profit – jegyében a fiskális ellenőrzés fegyvere kerül elő?

Studium korábban mindig őrlődött a Sacerdotium(egyházi hatalom) és az Imperium (világi hatalom) között, az egyik elől a másiknál, a másiktól az egyiknél keresett menedéket, most bekövetkezhet, hogy nincs hova menekülni aMonetarium elől?

Hova lett Apáczai Csere János gondolatainak igaza:“Bizony előbb érinthetné ujjával akárki a csillagokat, előbb csalhatná le varázsénekével az égről a holdat, előbb vezethetné az óceán vizét egy kis árokba, előbb mozdíthatnál ki helyéből Archimédesszel a földet, mintsem a mÚvészet és tudomány buzgó és lankadatlan mÚvelése nélkül igazán mÚveltté tehetné nemzetét. Mert amilyen szerepe van a testben a szemnek, hallgatóim, olyan szerepe van egy országban az akadémiának vagy főiskolának. És amilyen szerepe van az emberben az észnek, olyan szerepe van bármely országban a tudósoknak.” (De studio sapientiae, 1653)

Igen erősen óhajtom, hogy Önök életpályájuk során ne kényszerüljenek saját lelkiismeretükkel és saját felelősségükkel úgy szembenézni, ahogy manapság mi, az Önök mesterei kénytelenek vagyunk önvizsgálatot is tartani.Németh László írja 1936-ban: “Fejétől bÚzlik a hal, s fejen nem kell mindig politikusokat érteni. Nem szeretem azokat, akik minden felelősséget a rossz politikusokra tolnak. Ha a magyar mÚvelt osztálynak csak egy töredéke is igazán megtette volna a kötelességét, a mai politikusok nagy része nemcsak a parlamentből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna.” (Németh László: Pusztulás)

Megtettünk-e, megteszünk-e mindent?

Önök számíthatnak arra, hogy alkotó tevékenységük következő évtizedeit egy új világrendben, egy egységes Európában élik majd meg. Ady kérdése soha nem volt oly időszerÚ, mint ma:

“Mert a világ siet s most kerül dÚlőre:

Érdemesek vagyunk életre s jövőre? (A márciusi naphoz)

Akárhova is veti Önöket a sors, merítsenek bátorítást nemzeti színeikből: a vörös az erő, legyenek tehát minden jóban sziklaszilárdan erősek, a fehér a hÚség, legyenek tehát hÚek mindenkor eszményeikhez, esküjükhöz, hazájukhoz, azöld a remény, melyet mindenkor őrizzenek meg, mert csak ennek birtokában lehetnek azon sarokkövek, amelyek a saját és a rájuk bízottak útját is kijelölik. Mint a felelős éretelmiség tagjai, segítsenek a közös kultúra, hagyomány és nyelv megőrzésén alapuló nemzeti öntudat fenntartásában.Széchenyi így figyelmeztet 1835-ben: “A világ tarka kozmopolitái, az emberiségnek csömörletes örömhősei nevetségessé igyekeznek tenni a nemzeti öntudatot és az azt hordozó nyelvet, mely pedig egy nemzetet megújítani segít.”(Hunnia)

Nézzenek szembe eljövendő életpályájuk emberi és szakmai kihívásaival:  az emberiség összességében elöregszik és szegényedik; más lesz mind a halálozási, mind a megbetegedési gyakoriság. Kínozni fogja Önöket a morális felelősség súlya, gondot fog okozni a szegények és a gazdagok gyógyeljáráshoz történő hozzáférésének fájdalmas különbsége, az új biológiai és diagnosztikai technikák erkölcsi kihívásai, valamint az egyre dráguló egészségügy pénzügyi ellátásának elégtelensége is.

Lebegjenek azonban mindig szemük előtt II. János Pál pápa szavai, adjon bátorítást ebben a nemes küldetésben, melyet vállaltak: “Sajátos felelősség hárul az egészségügyi dolgozókra, mert foglalkozásuk megköveteli tőlük, hogy őrizzék és szolgálják az életet. A mai társadalmi és kulturális környezetben, amelyben az orvoslás könnyen elveszíti eredeti erkölcsiségét, olykor nagy kísértésnek vannak kitéve, hogy manipulálják az életet, vagy egyenesen a halál munkásai legyenek. E kísértéssel szemben ma rendkívül megnőtt a felelősségük, amely legmélyebb indítékát és legerősebb támaszát éppen az orvoslás benső és elengedhetetlen etikai jellegéből kapja; miként az ókori és mindig


aktuális hippokrateszi eskü kifejezi, mely szerint minden orvos köteles feltétel nélkül tisztelni az emberi életet és annak szent voltát.” (II. János Pál. Evangelium vitae, 1995.)

Legyenek tehát felvértezve a belső meggyőződésen alapuló morális tisztasággal és szilárdsággal, mely sarkköve az áldozatos, szolgálatot teljesítő irgalmas orvosi ténykedésnek. Véssék emlékezetükbe Rabindranath Tagore bölcs intelmét:

“Aludtam, s azt álmodtam, hogy öröm az élet,

felkeltem, s azt láttam, hogy kötelesség az élet,

cselekedtem, s lám: a kötelesség lett az öröm.”

Ne csüggedjenek, ha választott pályájukon az orvosi renden belül is akadályok tornyosulnak: a biztosítási rendszerekben a szolidaritási elv és a profitszerzés versengése; küzdelem a praxisért; az orvosok elleni perek sokaságának fenyegetése; a pálya elszemélytelenedése, elgépiesedése és a legfrissebb: a hazai orvoslás sajátos új rendszerének tervezett rendszere, mely közvetítőket képzel elhelyezni a beteg és orvosa közé, abban a közgazdaságilag képtelen és hamis hiedelemben, hogy a lánckereskedés közbeiktatásával a szolgáltatás olcsóbb lesz és még nyereség is képződik rajta.

Lehettünk tanúi annak, hogy történelmünk korábbi, az eredeti tőkefelhalmozás jegyeit magán viselő szakaszában az orvostársadalom ezt a harcot már egyszer igyekezett megvívni, bizonyság erre Hőgyes Endre visszaemlékezése az 1896-os esztendőre: “Mint egy baljóslatú árnyék vonul át orvostudományi fejlődésünk eléggé derült képe mellett, orvosi közéletünk egy az elmúlt év folyamán élénkebben legelőször kidomborodó jelensége. Az az önvédelmi kényszerÚség, mely a mindennapi élet küzdelmében orvosainkat anyagi érdekeiknek megóvása végett tömörülésre szorítja.

A zombori, ungvári, kúnfélegyházi, nagyváradi, temesvári orvosi és gyógyszerészi karoknak közös fellépése a betegsegélyző egyesületek ellen, a struggle for life nem örvendetes, de elkerülhetetlen jelensége, mely reactio gyanánt támadt ez új rendszer egyes kinövései ellenében, melynek megszüntetése iránt ugyanazon az úton, ahogy azok keletkeztek, orvoslás keresendő.” (Hőgyes Endre: Az év lejártán, az új év elején, Orvosi Hetilap Tárca, 1897, 41: 10)

Meggyőződésem, hogy mind a felsőoktatás, mind a betegellátás átrendezésének tervezete – jelen formájában – elvetendő, és újragondolandó, mert semmiképpen sem szolgálja a haza üdvét. Legnagyobb fájdalmunk, hogy ezen elképzelések mintegy titokban sub rosa születtek, úgy tÚnik, hogy mind az érdekeltek (állampolgárok, betegek, hallgatók), mind a hozzáértő, felelősséggel bíró szakemberek (orvosok, tanárok) érdemi bevonása nélkül. Önöket arra kérjük, hogy  – már mint a Rend befogadott tagjai – álljanak

mellénk követelésünkben, melynek lényege Széchenyi István szavaival: “Nihil de nobis sine nobis” (Semmit rólunk nálunk nélkül) (Széchenyi István: Hunnia, 1835, kiadja Pesten, 61. old.)

Azt szeretném sugallni, hogy ismerve a jövő várható gondjait, legyünk arra felkészülve, és a szÚk szakmai tevékenységen túl együttesen legyünk teljesértékÚ, értelmiségi és vezető, meghatározó egyéniségei a jövendő alakításának a gondjaikra bízott népesség sorsának jobbításában. Általánosságban és a jelen helyzetben is útravalóul szolgálhatnak Kossuth Lajos szavai: “Nem az a kérdés közöttünk: haladjunk-e, avagy megálljunk? miként Józsué napjáról írva van; e kérdést eldönté a Mindenható, midőn a világot megteremtette; és bizony nincs erő, amely a világkerék küllőibe vághasson – nem ez hát a kérdés közöttünk, hanem az: hogy mit és miként? És itt egy magasabb nézőpontra van szükség. Nem mind javítás, ami egyes érdekeknek hízeleg, és tartós csak az, mely igazságon épült, valódi szükségen segített, s a nemzet életéből önként fejlett ki. Ismerni kell tehát a nemzetnek előbb önmagát, és ismernie kell szükségleteit; aztán megvitatni célt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról, s ha ekkor elkövetkezik a törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenki törvény, mert egy-egy szociális meggyőződést mondott ki.”(Kossuth Lajos, Iratai, Magyar idézetek könyve, Officina ’96 Kiadó, 158. old.)

Sehen Sie den menschlichen und beruflichen Herausforderungen Ihres künftigen Lebensweges entgegen: völlig anders wird die Mortalität  und  die Häufigkeit der Erkrankungen.

Sie werden durch das Gewicht der moralischen Verantwortung gequält, Sorgen bereiten Ihnen der schmerzliche Unterschied in der Zugänglichkeit des Heilverfahrens für die Armen und Reichen, die neuen ethischen Herausforderungen der Genetik und molekularbiologischen Technik; und die Ungenügsamkeit der finanziellen Versorgung des immer teurer werdenden Gesundheitswesens.

Seien Sie gerüstet mit auf innerer Überzeugung beruhender moralischer Einheit und Festigkeit, die der Eckstein der opfervollen, Dienst leistenden, barmherzigen ärztlichen Tätigkeit sind. Seien Sie verantwortungsvolle Mitglieder und Diener  Ihrer Nation bzw. Heimat.

Die meisten meinen, dass der Intellekt den Wissenschaftler gross macht. Es ist ein Irrtum, der Wissenschaftler wird durch seinen Charakter grossgemacht.”– hat Albert Einstein gesagt und diese Aussage gilt auch für den Arzt.

Versuchen Sie sich Ihren vielen Vorläufern würdig zu sein, die nach ihren Studien an der Semmelweis Universität oder deren Vorgänger-Universität zur Verbesserung des Gesundheitswesens der Menschheit beigetragen haben.

Zögern Sie nicht, sich ein großes Ziel vorzustrecken mit den Worten von Schiller (aus dem Prolog von Wallenstein):

Es wächst der Mensch mit seinen grösseren Zwecken

You will also have to face human and professional challenges of your future carrier. You will be tormented by moral responsibility, by the painful discrepancy of availability of health care to the rich and the poor, by new moral challenges posed by genetics and molecular biology techniques, and also by the insufficiency of the financial system which supplies the continuously rising health care costs.

You should be armored with moral purity based on conviction and firmness of character which is the essence of self-denying merciful medical activity. You should be responsible members and servants of your nation.

“Most people think that it is the intellect which makes a scientist great. This is a mistake since it is the scientist’s character which makes him great,” said Albert Einstein and it holds true for doctors, too.

Do not ever hesitate to set great aims, inShakespeare’s words,

“We know what we are, but know not what we may be”(Hamlet)

and always try to be worthy of your predecessors, graduates of Semmelweis University or Semmelweis Medical University, who contributed to the improvement of the health care of mankind.

Ennek a kis, balsorstól sokszorosan tépett országnak szinte egyetlen, Isten adta “természeti” kincse a szürkeállomány. Legyenek nagyon büszkék arra, hogy ennek nem kis arányban meghatározó részei lehetnek, ha minden tudásukat és képességüket a jóra fordítják. Legyenek nemzetük felelős tagjai és szolgálói hazájuknak.

Egyetemi ünnepségeink hagyományosan – néhány perc múlva hallhatják- a Szózat hangjaival végződnek, melynek üzenete kísérje végig életüket. Véssék jól emlékezetükbe Babits Mihály szavait, melyet tanáraik útravalónak tudnak adni: Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti és meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld, “amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt”; ahol számunkra a Szabadság zászlóit hordozzák. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk hozzá “rendületlen”: kívüle valóban “nincsen számunkra hely”. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke, szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szavai, mind benne van és vele értődik. Ennek a hazának “integráns része” a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar.”(A Szózat ünnepére. Nyugat, 1936 és Esszék, tanulmányok, II. 514-515.)

Ich wünsche Ihnen, dass alle Ihre Pläne in Erfüllung gehen. Führen Sie  ihren Beruf ausgeglichen und nützlich aus.

I wish that you can make all your noble dreams come true and your carrier will be well-balanced and fruitful.

Kívánom, hogy életpályájuk során minden nemes tervük teljesüljön, kívánom, hogy lelki békében, hasznosan és nagy megbecsülésben töltsék be hivatásukat! KívánomCsokonai Vitéz Mihály szavaival: “A ti mostani fáradozástokat boldogítsa a jóltevő istenség, adjon tinéktek nagy lelket, hogy magatoknak nagyobb tökéletességtekre, édes hazánknak s boldogtalan nemzetünknek nagyobb dicsőségére, embertársatoknak több-több segítségére lehessetek.” (Csokonai Vitéz Mihály beszédei, Magvető Kiadó)

Gehen Sie in Frieden in Ihre Heimat, Gott segne Sie!

Be peace with you and God bless you.

Menjenek békével, Isten áldja Önöket!

Dr. Szollár Lajos

a Kórélettan tanára

a Kar ez idő szerinti dékánja