Betűméret: A A A

Az intézet története

    A magyar egészségügy történetében az egyik jelentős dátum 1769, amikor Mária Terézia megalapította az orvoskart a már 1635 óta működő Pázmány Péter alapította – nagyszombati egyetemen. 1770-től kezdve a gyógyszerészek egyetemi oktatása is megindult. Ezzel kapcsolatosan újra és újra felmerült egy egyetemi gyógyszertár létesítésének gondolata 1813-ban, 1843-ban majd 1897-ben, majd végre 1907-ben Budapesten létrehozták az Egyetemi Gyógyszertárat, mely az orvoskar intézményeként alakult meg, de ez az első kifejezetten gyógyszerészi célokra szolgáló intézmény. Felállításának célja az volt, hogy a gyógyszertárnak a betegellátáson kívül fontos szerepe legyen a gyógyszerészképzésben, a gyakornokok itt nyerjenek kiképzést valamint a gyógyszerészhallgatók a gyógyszerek vizsgálatának és készítésének módját és azok elsajátítását is itt tanulják meg. Az orvosi kar akkor még csak az Üllői úti ún. “belső telepből” állt, a külső telep helyén a Botanikus kert működött. A megoldás 1906-ban a Pasteur-kórház megszűnésekor – következett be, amikor az Üllői út 26-ban működő két orvostudományi intézet a Rákos (ma Hőgyes Endre) utcába költözésével az Üllői úti épület III. emelete szabaddá vált, itt nyert elhelyezést az Egyetemi Gyógyszertár. Az átalakítás és a berendezés lebonyolításában nagy szerepet játszott Bókay Árpád a Gyógyszertan akkori professzora, akinek intézete az épület II. emeletén volt. A gyógyszertárban az officina volt a legnagyobb helyiség 6 jól felszerelt “tárá”-val és a fal mellett az állványzaton alapanyagokat tartalmazó edények sorozatával. Külön előnyére szolgált, hogy az épület II., III. emelete közötti teret “pince” helyiségnek lehetett berendezni, s nem a hagyományos mélységben az épület pince helyiségében kellett raktár létesíteni. Említésre méltó a tágas galenusi laboratórium üzemszerű, korszerű gépi felszerelése. Így megemlíthető a nagyméretű, gáztüzelésű desztilláló kazán, amelyik gőzzel látta el – a főleg kenőcs-készítésre szolgáló – kettősfalú üstöket, de helyet kapott még a nagy teljesítő képességű tablettázó gép, a drog-porító malom stb. is. A raktárban elkülönített helyen voltak a kötszerek a vegyi anyagok, a drogok, s az akkor még kisszámú gyógyszerkülönlegesség és a tűzveszélyes anyagok. Ez utóbbi közül az alkoholt, étert és a benzint az épület udvari oldalán földbe süllyesztett tartályokban tárolták, s innen a fenti raktárba nitrogén-gáz nyomással jutatták el.

    Az 1907-1933 évek története. Az intézet vezetésére az Orvosi Kar pályázatot írt ki. Ezt dr. Matolcsy Miklós gyógyszerész-doktor nyerte meg, aki a nagyhírű Than Károly kémikus-professzor mellett hosszabb időt töltött, s ez idő alatt nemcsak orvosi oklevelet szerzett, henem a “Gyógyszerészettan” tárgykörből magántanárrá is habilitálták. E képesítéseivel a gyógyszertár vezetése mellett magántanári előadások hirdetésére is módot kapott, mind orvostan-, mind gyógyszerészhallgatók számára. A már említett Bókay professzor-mint az ügy kari referense- irányíthatta az ügyeket. Ez látszik abból is, hogy a Gyógyszertani Intézet több “gyógyszerész-doktor” tagját előlépéssel átengedte a gyógyszertárnak. Matolcsy professzor – évek múlva a gyógyszertárat ismertető tanulmányában már 11 fő gyógyszerészt és 24 fő segédszemélyzetet említ, mint az intézet tagjait. A növekedés abból adódott, hogy az 1914-ben kitört háború sebesültjei miatt a budapesti klinikák gyógyszerigénye is rohamosan megnőtt. Matolcsy professzor kérelmére a hadvezetőség 1915-ben öt, 1916-ban kettő, 1917-ben szintén öt honvédségi gyógyszerészt vezényelt az Egyetemi Gyógyszertárba. 1921 után már érettségizett fiatalok léptek be, így Csipke Zoltán, Zboray Bertalan, Miksa Gyula, és Kósa Imre, Réthy Géza, majd Némedy Imre stb., akik több-kevesebb évet eltöltve nemcsak az újonnan bevezetett “doktorátust” szerezték meg, hanem tanársegédként is működtek. Az említettek közül dr. Csipke Zoltán működése a legkiemelkedőbb, mert ő végigjárva az egyetemi oktató fokozatokat, 1946-ban az átszervezett Egyetemi Gyógyszertár igazgatója lett és vezette a gyógyszertárat 1966-ban bekövetkezett haláláig. 1920 után bővült a gyógyszertár oktató tevékenysége, mert az újonnan bevezetett “approbációs” vizsga letétele is ott történt. A vizsgára való előkészítés dr. Csipke kezében volt. Miután a gyógyszerek és főleg a galenikus készítmények vizsgálatának nem volt hazai egyetemi tankönyve, ezt pótolta Csipke doktor. Az Orvostudományi Kar, érdemeit elismerve 1930-ban “fővegyész” címmel tüntette ki. E minőségben vezette az intézetet Matolcsy professzor nyugalomba vonulása után. Az 1934-1945 évek története Amikor Matolcsy professzor 1932 végén nyugalomba ment, az Orvostudományi Kar dr.Csipke Zoltán fővegyésznek adott megbízást helyettesként, a gyógyszertár vezetői teendőinek ellátására.

    A gyógyszerészeti előadások megtartásával ideiglenesen dr. Mozsonyi Sándor magántanárt bízta meg, aki akkor már a gyógyszerészeti jogszabályok című tárgykör előadója volt. A következő évben az igazgatói állásra kiírt pályázatot dr. Mozsonyi nyerte meg, egyidejűleg – addigi munkássága elismeréséül miniszteri tanácsosi címet kapott. Mozsonyi, aki korábban már 6 éven át tanársegéde volt az intézetnek, nagy ambícióval fogott hozzá az intézet és a gyógyszerészképzés fejlesztéséhez. A harmadik emeleten elhelyezett intézmény nemcsak az egyre bővülő gyógyszerkészítés, hanem a gyógyszerészképzés gyakorlatainak kivitelére is szűknek bizonyult. E nehézségekre mutatott rá Mozsonyi professzor, hangsúlyozta azt is, hogy a környező államok is megelőzték már hazánkat a gyógyszerészképzés területén. A professzornak sikerült az 1936-ban lezajlott Felsőoktatási Kongresszuson az új, tantervet ismertetnie, s ezután a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1940-ben kiadott rendelete a gyógyszerészképzést 4 évre emelte fel. Egyidejűleg dr. Mozsonyi nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, mint a “Gyógyszerészet” tárgy előadója. Az Orvostudományi Kar már korábban is foglalkozott a gyógyszertár megfelelőbb elhelyezésével, megoldást azután a Hőgyes Endre utcai még ott lévő egyéb orvosi intézetek új épületekbe történt áthelyezése hozott. Az épület Hőgyes utcai szárnyának magas földszintjét a gyógyszertár céljaira rendezték be. Az utcai szobákban az adminisztráció és a professzor szobája kapott helyet, míg az udvari részbe az officina és helyiségei kerültek. Mozsonyi professzor elsőként Magyarországon a tára asztalok mellé magas székeket alkalmazott “ülő-tára” céljaira. A raktározó helyiségek az épület alagsorába kerültek, ahonnan liften adták fel a különböző – elkülönítve raktározott – anyagokat és készítményeket. Az udvari – volt kórházi – épületben kaptak helye a kémiai ellenőrző-, és a galenusi készítményeket készítő laboratóriumok. A két intézet – Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár rövidesen bekövetkező szétválása alkalmával a két professzor megegyezett a két intézmény közös működését illetően. Alighogy befejeződött a berendezkedés, a háborús események súlyosbodása, sőt az ország hadszíntérré válása következtében a klinikáknak egyre több gyógyszerre és kötszerre volt szüksége. Hogy a felhalmozott készleteket a bombázás káraitól megvédje, Mozsonyi professzor a készlet egy részét pesti és budai pince raktárakba vitette el. A gyógyszertár működése a súlyos hónapok alatt sem szünetelt, bombakárt nem szenvedett. és a lakásukból kibombázott intézeti tagok közül többen – a szintén bennlakó két professzorral együtt – közreműködtek a gyógyszerek készítésében és kiadásában.

    Az 1933-tól 1945-ig terjedő évek alatt a Személyzeti napló 124 gyógyszerész nevét örökíti meg, akik az intézetben dolgoztak. Közülük csak azokat soroljuk fel, akik 5 évnél hosszabb időt voltak az intézetben, vagy a további években is ott dolgoztak. Ezek: dr. Sárkány Miklós (1934-1942), dr. Ligeti Géza (1935-1940), dr. Kedvessy György (1936-1946), Kidégi E. Magda (1937-), Hubatsek Mária (1933-), dr. Pandula Egon (1938-1945), Szellőné Zsoldos Eszter (1941-1975), Berkicsné Nemes Sarolta (1941-1975), dr. Koritsánszky Dénes (1942-1963). A II. világháború utáni évek A gyógyszerészképzés technológiai tárgyainak oktatása az intézetek szétválása után is a Gyógyszerészeti Intézet, mint tanszék feladata maradt, a gyógyszertárat vezető dr. Csipke professzor pedig megbízást kapott a “Gyógyszerészet” (Receptúra) kollégium oktatására. Ugyancsak ő vezette a “Gyógyszerészet-gyakorlat III. évesek részére” című kollégiumot. Ezeknek az előadásoknak azért volt nagy jelentősége, mert akkoriban megelőzte a szomszéd államok kiképzését is és egységessé tette az addig a gyógyszertárakban végzett – többé-kévésbé – heterogén gyakorlatú képzést. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1950-beli megalakulása után rövidesen sor került az Egyetemi Gyógyszertár és a Gyógyszerészeti Intézet működésének felülvizsgálatára, és feladatainak kijelölésére is. A bizottság elnöke dr. Pandula Egon egyetemi tanár, dr. Csipke Zoltán egyetmi docens, dr. Várkonyi Ferenc szervezési osztályvezető, és dr. Zalai Károly egyetemi előadók voltak. A bizottság által kidolgozott ügyrendre és feladatokra vonatkozó tervezete az Egyetemi Tanács 1964-ben megvitatta és elfogadta. Ennek megfelelően a rektor az Egyetemi Gyógyszertárat a gyógyszerellátás szakmai, oktatási és tudományos feladatai tekintetében közvetlenül a Gyógyszerésztudományi Kar dékánjának, a gazdasági ügyviteli vonatkozásban pedig a gazdasági rektorhelyettesnek rendelte alá. A feladatok ellátása hármas tagoltságot mutat: gyógyszerellátás, oktatás és tudományos tevékenység, mely mind a mai napig megmaradt. Dr. Zalai Károly neve 1962 óta, tehát éppen 35 éve szerepel az Egyetemi Gyógyszertár történetében, mikor a Gyógyszerésztudományi Kar meghívta a “Gyógyszerügyi-szervezéstan” oktatására. Személyében egy olyan széles látókörű egyéniség került az intézmény állományába, majd élére, aki több generáción át gyógyszerészettel foglalkozó családból származott, korábbi éveiben vidéki gyógyszertárban is dolgozott, majd az átalakulás éveiben a budapesti gyógyszertár vállalatnál fontos pozícióban működve megszervezte nemcsak a gyógyszerellátás, hanem a szakfelügyelői testület működését is.

    1964-ben pályázat utján került az Egyetemi Gyógyszertárba, adjunktusi kinevezéssel, hogy a már betegeskedő Csipke Zoltán professzor segítségére legyen: irányítsa a klinikák gyógyszerellátásán kívül a hallgatók oktatását és az ezzel kapcsolatos tudományos munkát is. A gyógyszertár munkájának szervezése során új fiatal tanársegédi gárdát nevelt. 1970-ben készült értekezése alapján elnyerte a “kandidátus”-i fokozatot, 1973-ban egyetemi docensi, 1982-ben az egyetemi tanári kinevezést. 1984-1990. között a Gyógyszerésztudományi Kar dékáni tisztét töltötte be. Működése alatt valósult meg az 5 éves gyógyszerészképzés, az angol-nyelvű oktatás bevezetése. Zalai professzor sokat tett a hazai gyógyszerészet külföldi kapcsolatainak bővítéséért. A Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (FIP) egyik alelnöke volt 1976-1984. között. Jelenleg is több külföldi társaság tagja, tiszteletbeli elnöke a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Akadémiának. Külföldi, kari és intézeti vonatkozásban jelentős eredménye a “Gyógyszerügyi szervezéstan” alapjainak lefektetése és továbbfejlesztése és az “Egyetemi Gyógyszertár” átszervezése “Egyetemi Gyógyszertár – Gyógyszerügyi Szervezési Intézet”-té. Itt bevezette a “Gyógyszerészi propedeutika és történelem”, továbbá a “Klinikai gyógyszerészet”, a “Gyógyszerészeti közgazdaságtan” és a matematika oktatását is. Az általa vezetett és elfogadott gyógyszerészdoktori értekezések száma 1964-1992. között 105. Munkásságának elismeréséül elnyerte az akadémiai doktori fokozatot, továbbá 1996-ban az Egyetem “Professor emeritus”, a Pozsonyi Comenius Egyetem “Doctor honoris causa” címet adományozott. Zalai professzor nyugdíjba vonulása után 1992-ben Dr. Vincze Zoltán professzor úr folytatja és fejleszti tovább az elődök munkáját. 2005-től Dr. Zelkó Romána vezeti az Intézetet, melynek jelenlegi alapfeladatai az alábbiak:

    – Az Egyetem klinikáinak és intézeteinek gyógyszerekkel, vegyszerekkel való ellátása, mely során a klinikákkal szorosan együttműködve, igényeiket a lehetőségekhez mérten maximálisan kielégítve, személyre szóló gyógyszerkészítési tevékenységgel is hozzájárul a betegellátás színvonalának javításához,

    – részt vesz a graduális gyógyszerész, valamint a posztgraduális képzésben,

    – munkája kiterjed a kutatásra is.