Betűméret: A A A

Hallásjavító fülműtétek klinikánkon

 

A halláscsökkenések lehetnek szenzorineurális, vezetéses és kevert típusúak. A szenzorineurális típusú halláscsökkenés esetén az eltérés a belsőfül receptor sejtejeit, a hallóideget vagy a hallás centrális pályáit érinti. Ilyen esetben a hallókészülék vagy súlyos fokú és siketséggel határos halláscsökkenés esetén a cochlearis implantátum jelenthet megoldást. A vezetéses és a kevert típusú halláscsökkenés esetén a betegség a dobhártyát és/vagy a hallócsontokat érinti, ezek korszerű műtéti eljárásokkal orvosolhatók.

Timpanoplasztika

Azon műtéti eljárásokat soroljuk ebbe a kategóriába, amelyek során a dobhártya és a hallócsontok bizonyos betegségek (középfülgyulladások) során fellépett károsodásait rekonstruáljuk. Ezzel biztosítani tudjuk a legtöbb esetben a fül „vízbiztosságát”, valamint a károsodott hallás helyreállítását. Ezen műtétek mind felnőtteknél, mind gyermekeknél elvégezhetők. 
A műtéteket a betegekkel történt egyeztetés alapján akár helyi érzéstelenítésben, akár altatásban is el lehet végezni.Legnagyobb arányban a betegek részére kisebb pszichés és fizikai megterhelést okozó altatás mellett szoktunk dönteni, de számos tényezőt mérlegelünk minden esetben.
A műtét során a hallójáratban vagy a fül mögött ejtett, a lehetőség szerinti legkisebb metszésből, operációs mikroszkóp használata mellett betekintünk a középfülbe és azonosítjuk a hallásvesztést okozó eltéréseket.
A dobhártya esetleges folytonosság hiánya esetén annak pótlására több lehetőség adódik. A várható legjobb gyógyulási esélyek illetve a legjobb halláseredmény alapján meghatározzuk egyénileg a felhasználandó szövetet. Minden esetben a beteg saját szöveteit használjuk. Izomhártyát, porchártyát, porcot, porc-porchártya kombinációt, esetleg csonthártyát használunk a dobhártya perforáció lefedésére.
Amennyiben a hallócsontok is károsodtak a középfülgyulladások a megfelelő hallásjavítás eléréséhez azok pótlása is szükségessé válhat.
Magyarországon leggyakrabban a koponyacsontból vett csontdarabbal, esetleg egy károsodott hallócsont ismételt felhasználásával szokták pótolni a hallócsontokat.
A nemzetközi középfül sebészeti gyakorlat alapján napjainkban a hosszú évek aprólékos kutatásai során létrehozott nagy tisztaságú titánium felhasználásával kialakított titán hallócsont protéziseket alkalmazzák. Ennek a fémnek rendkívül kedvezőek a tulajdonságai, amik a számos szóba jövő lehetséges anyag közül a legalkalmasabbá teszi ezt a protézist a hallócsontok helyettesítésére.
Magyarországon jelenleg egyedülállóként, a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti Klinikáján alkalmazzuk a legkorszerűbbnek tekintett titán protéziseket a fülsebészeti beavatkozásaink során. 
A beültetendő titán „hallócsontok” ára behatárolja magyarországi elterjedését. Klinikánk részben alapítványi forrásokból, részben a külön erre a célra biztosított keretből tudja nyújtani minden betegünknek a legmodernebbnek tekintett eszközök felhasználását. 
Jelen gyakorlatunkban egy piacvezető, német cég által gyártott titán protéziseket ültetjük be, ami lehető legjobb hallásjavulást eredményezi.

Stapedotomia

A halláskárosodások egy speciális csoportját alkotják a legbelső hallócsontot, a kengyelt érintő csontosodási folyamat következtében kialakult helyzet. Ezen esetek legnagyobb részét az otoszklerózisnak nevezett, a belsőfület és a kengyelt érintő csontanyagcsere betegség okozza.
A betegség lényege nagy vonalakban, hogy a hangrezgések továbbítását végző dobhártya és hallócsontláncolat nem tudja ellátni a feladatát, mivel a kengyel csontosodása miatt a rezgések továbbítása elakad.
A stapedotomia egy olyan mikrosebészeti eljárás, mely során a fent vázolt eltérést igyekszünk áthidalni és újra lehetővé tenni, hogy a hang által keltett rezgések eljuthassanak a belsőfülbe, ahol a rezgésekből a hallás alapját képező elektromos jelek képződjenek.
A csontosodott kengyelt mobilizálni nem tudjuk, ezért mesterséges anyagok (teflon, platina, vagy titán) felhasználásával készült protéziseket, pisztonokat ültetünk be. 
A műtéteket a beteggel történt előzetes egyeztetés alapján akár helyi érzéstelenítésben, akár altatásban is el lehet végezni. Legnagyobb arányban a betegek részére a kisebb pszichés és fizikai megterhelést okozó altatás mellett szoktunk dönteni, de számos tényezőt mérlegelünk minden esetben.
A műtét lényege, hogy operációs mikroszkóp és mikrosebészeti műszerek segítségével a rögzült hallócsontot vagy eltávolítjuk egészben, vagy csak egy apró, 1 mm-nél is kisebb lyukat készítünk rajta. Az így kialakult nyílásba helyezzük a fent említett pisztonokat, amit az ép, középső hallócsonton, az üllőn rögzítünk.
Ezzel a dugattyú elven működő eljárással tudjuk biztosítani a rezgések továbbítását a belsőfülbe. 
A kengyel fixáltsága során alkalmazott eljárások a belsőfül megnyitása révén gyakran járnak a műtétet követő néhány napban kellemetlen, forgó jellegű szédüléssel. Ennek az az alapja, hogy a hallásban szerepet játszó csiga mellett az egyensúlyszervünk is a belsőfülben található, és a műtéti beavatkozás átmeneti zavart okozhat ennek működésében.
A kengyel teljes eltávolítását – számos ok miatt – napjainkban lehetőség szerint nem végezzük, korszerűbbnek tekinthető a kengyel talpán készített apró furat készítése. Tapasztalatunk szerint ezen eljárás kevésbé okoz szédüléses panaszokat a betegeinknek.
Több lehetőség adódik a kengyel talpának átfúrására. Mechanikusan mikrotűvel, esetleg mikrofúróval is végezhetjük. Sok esetben alkalmazunk lézert ezen művelet elvégzésére, ami számos előnnyel jár. Tekintettel a közép- és belsőfül méreteire és a felhasznált piszton méretére (átmérője mintegy fél milliméter), igyekszünk a lehető legbiztosabb eljárást választani. Az általunk használt széndioxid laserrel biztosítjuk, hogy a legérzékenyebb helyen mechanikus kontaktus nélkül, a legnagyobb pontossággal végezzük el a belsőfül megnyitását.