Betűméret: A A A

Rövid szenvedés után, életének 68. évében elhunyt dr. Kramer Mihály

Kramer Mihály, mindannyiunk Misije, 1973 és 1991 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem dr. Horváth István, egyetemi tanár vezette Orvosi Biokémiai, majd annak utódjában a II. Sz. Kémiai-Biokémiai Intézetben dolgozott. Méltánytalanul rövid életét átszőtte a családja, a tudomány és a zene iránti örök elkötelezettsége, mely személyében egy valódi reneszánsz egyéniséget teremtett.

Kezdetben dr. Zabos Péter vezetésével bakteriális makromolekula szintézis regulációjával foglalkozott, ebből a témakörből szerzett egyetemi doktorátust 1983-ban. Részt vett a primicin antibiotikum hatásmechanizmusának vizsgálatában és a hem-alapú szabadgyökök keletkezésének, valamint azok biokémiai hatásainak és modus operandi-jának vizsgálatában. A modern biokémia iránti elkötelezettségét az SZBK-ban eltöltött posztgraduális képzés, valamint a Washington University-n eltöltött két kutatóév még kifejezettebbé tette.

Hazatérése után hirtelen pályát váltott, inkább a biotechnológiai kutatás fejlesztésben, szervezésben vesz részt, 1995-től mint az Izinta Kft ügyvezetője.,  A biológia iránti érdeklődése itt is megmarad (diagnosztikumok, molbiol termékek, étel allergén kit, 13C-urea pasztilla Helicobacter pylori breath teszthez).  Nyugdíjazása után a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológia Intézetében folytatta kutatását dr. Lotz Gáborral kooperálva, mint tudományos tanácsadó (Helicobacter pylori klaritromicin rezisztenciájának vizsgálata BactFISH). Nem csökkenő tudásvágyát kiválóan példázza, hogy 2017-ben mesterdiploma fokozatot szerez az ELTE TTK-n egészségpolitikai tervezés, finanszírozás témakörben Ez lett volna jövőbeli érdeklődésének iránya.

Visszatérve egyetemi éveire, kiváló oktató volt, lebilincselő előadó, hallgatócentrikus. Mindig készen állt a hallgatók fogadására, kérdéseik, problémáik meghallgatására és megválaszolására. Nem veszett el a részletekben, érthető maradt magyarázataiban. Hitt a bemutatókísérletek fontosságában, folyton újakat tervezett, begyakorolta azok kivitelezését, majd hallgatóit szórakoztatta velük. Nemcsak sikereit mesélte élvezettel, de kudarcait is együtt éltük meg ily módon. Fülig Jimmy-i kaján mosollyal az arcán mesélte el, hogyan is robbantotta fel családjuk konyháját egy jól kivitelezett kísérletével. Nekünk, labortársainak, ilyen kísérletekből csak az apraja jutott. Egy legendás példa erre a vegyész gyufája kísérlet, ahol az összekevert reagensek csak nem akartak begyulladni. Bánatában a szemétládába hajította a keveréket, ahol az rögvest lángra kapott. Vagy mikor jódazidot gyártott, és azt elterítette a labor padlózatán. Miután beszáradt, lépéseink zaját hangos durrogássá erősítette értetlen rémületet keltve az arra járókban.

Életének második fővonulata a művészetek, a zene és leginkább a komolyzene szeretete és művelése volt. Eredetileg karmesternek készült, de úgy ítélte meg, hogy nem elég tehetséges, elhivatott. Így lett vegyész, de a kóruséneklést, az együttzenélés örömét holtáig élvezettel gyakorolta. Órákig képes volt zeneértő kollegákkal (dr. Kőnig Tamás, dr. Machovich Raymund) egy-egy lemezfelvétel erényeit, vélt hibáit megvitatni. Mint egyetemi hallgató részt vett a legendás vegyészoperák előadásaiban. Korosztályában, és azon is túl sokan emlékeznek híres vagy tán hírhedt előadására a vegyészoperában, ahol az üvegtörő áriáját (A lakmusz ingatag – talán ez volt, talán más) adta elő, és ahol saját magát kísérte egy rézmozsárba tett Erlenmayer-lombik porrá zúzása ritmikus zörejeivel…  Ebből az éneklés bűvölete élete végéig megmaradt. Büszkén dicsekedett, hogy minden Bach oratóriumot elénekelt. A Budapest Kórus előadásában elhangzó Messiás oratórium megvalósítását már anyagilag is támogatta. Anglomán volt, kiválóan beszélt angolul már akkor is, amikor ez még nem volt nagy divat. Mindig szívesen átnézte, korrektúrázta a kéziratainkat. Egyik legelső turistaútja is Londonba vezetett. Együtt vásároltuk meg labortársainkkal a Newsweek folyóiratot. Ezt a Vörös Csillag Szálló újságosánál lehetett megejteni, akinek csak a megmaradt példányok fejlécével kellett elszámolnia és egyet-egyet a fejléc nélküli maradványokból – igaz dupla áron, de eladott a megbízhatónak tartott vevőknek.

Mindez a harmónia nem jöhetett volna létre a harmadik pólus, a család ereje nélkül. Közel negyvenöt évig éltek legendásan boldog, szerető családban Judittal (mondanom sem kell, hogy a Puskin utcában jöttek össze), majd később gyermekeikkel, Zsófival és Petivel, valamint az unokák hadával.

Mély gyászukban osztozunk mi is, egykori kollegái.

Szerző: Dr. Bauer Pál

Kategória: Események, Gyászjelentés | A közvetlen link.